Csokonai Attila

Nem menetrendszerű teher

Indulj el hát végre te lomha tehervonat a vezető-
sínbe kapaszkodó fiatal férfi várja hogy nekilódulj
Végrendeleteit megírta levélben s versben ő a költő
Mindenkit megnyugtatott mindenkit föloldozott
Ma fölvehetik a jegyzőkönyvet teli apró hibákkal
Holnaptól epithon ornansa nem a „kiváló” hanem a „zseniális”
Holnapután közli a szenzációt az Esti Kurir meg a többi
Ravatalát körülállják majd’ mind a pesti barátok
Egy-két évig ebben a dísztelen vidéki temetőben
Csak ellesz aztán a halhatatlanság próbáját kiállva
Jön majd nem „a nagy” hanem négy temetés-ünnep
Bár közben elvész hol a béke hol a rend hol a szabadság
Miután senkinek sincs olyanja – ugye királyfi –
Mit itt ne hagyna: mit árt elébb hagyni el?
Már 19 óra 35 indulj el hát te 1284-es számú végzet