Petneházy Kiss Bence

Hír, ami azóta is fáj szívemnek

– József Attila emlékének –

Még külföldön éltem én akkor
s a hír szívemre nehezedett
könnyezve szedtem elő a polcról
megőrzött kötetedet
Volt ott Petőfi Arany Vörösmarty
– legalább ezer kötet –
s az ottani magyarok ünnepein
olvastuk költeményeidet
Ezt a gyászt is szívemen hordom
mint annyi más igaz emberét
s ha elárvult a világ köröttem
Tőled olvastam egy költeményt
Összejöttünk – mi kinti magyarok
azok akik tudták mit ér
hogy könnyben-vérben ázva-fázva
mit tehetünk e honért
s Te voltál nagy-nagy veszteségünk
Te – rímekből egybegyúrt Magyar
Ki tudtad mi is a veszteség
s hogy e nép mindig mit akar
Már kissé fáradtan hazatérve
megtörve létet és a fényt
tudtam hogy soraid küldik
lélek-hajnalon a reményt
Rebellis léted biztat most
– akár fogságomban verssorod –
magyar hazánkért – amit lehet
még mindig tenni akarok
Fogadd el tőlem Áldozat
dicső léted a Példa
– József Attila – verseid
ezek vezetnek célba