Prágai Tamás

Sárga húsú

                         sarat kenjünk a hajra –
mondják, hogy jót tesz
nyaralás, iszap.
Aztán futás a partról, mint aki sanda

bűnt követ, zihálva, el: nem érsz nyomába,
utána kapsz, kicsúszik ujjaid közül,
alámerül az „éjszaka tavába”,
és összerezzensz, ha hűvösen megérint.

Tudod, már féltelek. Sápad
az arcod, fázhatsz, fogad össze-összekoccan,
keskenyre szorítod – hiába – a szádat,

nem somszínű már, de még nem is deres kék.
Terjed a parti sötét, a „tónyál”,
teltek a tóparti esték.