Károly György

Megkésett versenydal

– Konczek Jóskának „A kisvárosi Vénusz” örvén –

Erósz komisz nyila naponta megtalált:
és édesmindegy volt, hogy szőke, barna, rőt,
imádtam bármelyik, isteni, bamba nőt,
kültelki Vénuszt és begyes, belvár babát.

Szerettem minden lányt, ahogy friss barna sört
a tarhás, ki havert keresve szájat tát.
S a nők szívét ha bú keserve járta át,
pár öntelt férfinak csinos kis szarva nőtt.

Dalolt a testük, mint gordonka húrja;
minden csaj Vénusz volt úrfi koromban,
s nem volt a seggüknek otromba súlya.

Beindult már a bolt, úri sorom van,
de ó, a hevület jó volna újra,
s ha fák csúcsán a Hold, dugni bokorban.

Konczek József A kisvárosi Vénusz című szonettciklusa a NAPÚT 2004/5. számában jelent meg.

Mikor és hogyan írjunk szonettet

(Főleg, mi a nyavalyának?)

Mikor rom-házam a fejemre dűl,
és nincs öröm már, csak a gond ezer,
s kipusztulok magamból legbelül,
s szám íze, mint a mandula, keser,

szonettet írok kíméletlenül,
ahogy a cukrász borhabot kever;
cukros rímek, liternyi alliter-
áció – és a nyájas seggre ül.

Habkönnyű tészta, tiszta bugyborék,
jambust dagaszt a szonettírógép,
fahéj- s szimbólumillatú csodát,

és adjunk hozzá mindenből sokat,
és úgy földobja néhány korty konyak
s a hercig marcipán-metaforák.