monika mostowik

a csúnyák negyede

    gaspar elmondta hogy a csúnyák negyedében lakik ez meglepett mert nem is volt olyan csúnya annyi embert ismertem abból a negyedből és őszintén szólva egyáltalán nem csodálkozom azon hogy elválasztottak minket hogy elkülönítették őket mert csak szánakozni tudok ha rájuk nézek. nem azt akarom mondani hogy mi olyan gyönyörűek lennénk de szépséghibáinknak vannak bizonyos határai az ő arcuk és külsejük viszont nem más mint a csúnyaság különböző változatai és minden amit mondanak vagy csinálnak csupán csúnyaságuk gazdagítása hogy azt ne mondjam kihangsúlyozása. de gaspar nem is volt olyan csúnya bár születése óta ott lakott és ritkán fordul elő hogy a csúnyáknak másmilyen gyerekük születne plasztikai műtétre pedig csak keveseknek futja ez egyébként illegálissá vált az utóbbi időben tiltják az új előírások. ez kicsit elszomorító és úgy gondolom nagyon szerencsés vagyok hogy szép szülők nemzettek és nem kell abban a szlamban laknom.
    és ha jobban belegondolok fogalmam se lenne a negyed létezéséről teljesen véletlenül szereztem róla tudomást amikor bekopogott hozzánk egy csuklyás férfi és kért egy pohár vizet de mire visszamentem a vízzel már nem volt ott. mozgolódást hallottam a folyosón rendőrök kiabáltak lehet hogy őt keresték szerencsére sikerült elmenekülnie. három nap múlva kiderült hogy elbújt a szekrényben ahol anyám a bundáit tartotta
    és ha el nem tüsszenti magát valószínűleg télig ott gubbasztott volna. apám talált rá és szörnyű botrányt csapott azt hitte van valami közöm hozzá hogy én bújtattam el a rendőrség elől elkezdte magyarázni a világ rendjét és azt mondta hogy azonnal fel kell jelenteni. nagyon sajnáltam a férfit bár amikor apám erőszakkal lehúzta a csuklyáját és megláttam milyen csúnya némiképp elmúlt mégis igyekeztem meggyőzni apámat. szóval ha nincs ez a botrány a szekrénnyel azt sem tudnám hogy vannak csúnyák ráadásul hogy ennyien vannak és hogy nekik ennyire rossz azért hogy nekünk jobb legyen és rögtön meg is bántam hogy tudomást szereztem róla ezért titokban is tartottam az iskolában
    lehet hogy senki más nem tudott róla a többiek legalábbis nyugodtabbnak tűntek.

    gaspart jóval később ismertem meg amikor dolgozni kezdtem a csúnyák javára szervezett segélyakciókban használt ruhát gyűjtöttünk és adományokat a gazdagoktól vagyis leginkább ételmaradékot nem is hittem volna hogy minden jól jöhet még a lejárt szavatosságú joghurt is. elég gyakran jártam
    abba a negyedbe éreztem hogy szükségük van rám azonkívül olyan szépnek éreztem magam. gaspar nagyon tehetséges volt és állítólag csak ennek köszönhette hogy havonta egyszer
    elhagyhatta a negyedet és olyankor találkozhattunk. később elárulta hogy sokan mások is tehetségesek közülük de neki ráadásul ismeretségei is vannak mert a szép anyja összeállt egy csúnya férfival és gaspar megzsarolta őt hogy ha nem intézi el hogy kijárhasson a negyedből feljelenti és összezárják a csúnyákkal az anyjának pedig az rosszabb lett volna mint a villamosszék mert tönkretette volna fotómodelli karrierjét. akkor értettem meg azt is hogy gaspar miért nem olyan visszataszító sőt kedvező megvilágításban egész jóképű.
    régebben gyakran nézegettem magam a tükörben és mindig felfedeztem valamit amin változtattam volna állandó aggodalomban éltem hogy csúnyább vagyok mint körülöttem a többiek. manapság a szépség határoz meg mindent. miután megismertem gaspart büszke lettem a külsőmre napról napra szebbnek éreztem magam szavaitól ujjaitól pillantásaitól. nem zavart tökéletlensége. szerettem minden anyajegyét temérdek szeplőjét és a szőrszálait amelyek soha nem ott nőttek ahol kellett volna horgas orrát és szeme fura színét. lehet hogy csúnya volt de neki volt a legszebb keze a világon. elképzeltem hogy zongorista vagy legalábbis szobrász de kiderült hogy kertész. ezt nem nagyon értettem hiszen azt mondta hogy tehetséges és a bizottság ezért engedélyezte hogy átjárjon a negyedünkbe de valójában semmiféle tehetséget nem árult el. bár
    végül is jobb volt így mert már elegem lett azokból az átszellemült művészekből akiknek még jogosítványuk sincs de azt hiszik hogy valami kivételes küldetést kell teljesíteniük és világmegváltó jelentőségű minden szó ami kifolyik a tollukból vagy időtlen minden hangjegy amit egymás mellé hánynak és mellettük én csak egy apró kenyérmorzsa vagyok. s mivel nemcsak kenyérrel él az ember hamar el is hagytak a múzsáikért. gaspar más volt olyan normális és természetes és tényleg fontos voltam a számára.

    hosszas igyekezet után sikerült munkát kapnom a csúnyaságfok-megállapítási ügyek bizottságában. miket nem láttam én ott. fogalmam sincs honnan kerültek elő ennyire csúnya emberek. egy idő után előléptettek és már részt vehettem a plasztikai műtéthez való jogért folyamodó kérvények elbírálásában. valami azt súgta hogy a papám keze van a dologban ezért sikerül minden és ezért értékelnek ilyen nagyra.
    mindenesetre tényleg fontos személy lettem. nem végezhettem tovább karitatív munkámat a csúnyák negyedében mert már mindenki ismert és folyton csak a könyörgésüket hallgattam hogy kedvezően bíráljam el a kérvényeiket és segítsek nekik átkerülni hozzánk. nemegyszer ragadott karon valami csúnya ám nagyon tehetséges gyerek anyja és kezdett el kérlelni hogy segítsek a fiának hiszen megvan hozzá minden adottsága és meg fog felelni és nekem adja a nyugdíja háromnegyedét csak intézzem el hogy a fia átkerüljön a kerületünkbe. nem bírtam elviselni ezeket a könyörgéseket. hiszen a döntés nemcsak tőlem függött valóban szépnek kellett lenni ahhoz hogy valaki áttörjön a vetélytársak falán. a bizottságban gyakran vitatkoztunk hiszen a szépség legtöbbször viszonylagos dolog az ízlés kérdése és volt hogy valaki az egyikünknek tetszett másoknak nem heves vitáink pedig közönséges szavazással sőt akár pénzfeldobással értek véget.
    észrevettem hogy gaspar jobban szeret mióta bekerültem a bizottságba. olyan büszke volt rám hogy kapaszkodok felfelé a szamárlétrán és valami tényleg fontosat csinálok én pedig büszke voltam hogy büszke rám.
    gyakran mesélt a gondozására bízott kertekről arról hogy milyen szépen virágoznak a virágok amiket ültetett milyen bársonyosak a szirmaik hogyan kúsznak az indák a falra hogyan öntözi őket cseppenként hogy ne váljanak telhetetlenné. imádtam amikor mesélt.

    a bizottságban rengeteg munkánk volt folyamatosan jöttek a plasztikai műtét engedélyezéséért folyamodó kérvények azoktól akik a csúnyák negyedében laktak de szükségünk volt a munkájukra. tényleg nélkülözhetetlenek voltak számunkra de képtelenek lettünk volna elviselni közelségüket és ocsmányságukat. egyik nap beérkezett hozzánk gaspar kérvénye. féltem hogy kizárnak a szavazásból de szerencsére senki sem tudta mennyire közel állunk egymáshoz nagyon óvatosak voltunk. furcsa előérzetem támadt hogy nem sikerül átverekedni a kérvényét hiszen kertészünk volt bőven kertünk pedig csak kevés. kert csak a testületi elnökök gazdag feleségeinek járt. legnagyobb meglepetésemre ezek a feleségek ajánlólevelekkel árasztották el a hivatalt amelyekben könyörögve kérték hogy tegyük gaspart széppé. minden éjjel azon gondolkodtam milyen lesz gaspar jóképű férfiként. hiszen az alakja és a mozgása kifogástalan szép a teste és belegondoltam hogy ha végre az arca is ugyanolyan szép lesz vajon továbbra is kertész akar-e maradni.

    állítólag nem a külső a lényeg de amikor levették róla a kötéseket meg sem bírtam szólalni. úgy éreztem mindennél jobban szeretem. szüntelenül simogatni akartam és nemcsak lekapcsolt lámpa mellett. a műtét után új dokumentumokat kapott úgyhogy már legálisan találkozhattunk. csakhogy egyre kevesebb ideje jutott rám. újabb és újabb kertek gondozására kérték meg. azt mondta hogy a kliensei másoknak is ajánlják ezért van egyre több megrendelése. egyre ritkábban láttam pedig most különösen gyakran szerettem volna nézni. összeköltöztünk de arra sem volt ideje hogy az ablakpárkányon álló virágaimat gondozza. kezdtem féltékeny lenni. más nőknek gyönyörű kertet varázsol én pedig még pár virágcserepet sem tudok kikönyörögni tőle de nem akartam szemrehányást tenni neki hiszen megkapta már a magáét az élettől. egyre többen ismerték a városban egyre magabiztosabb lett. a postai úton érkező megbízásokon kívül rengetegen telefonáltak és kérték hogy lépjen kapcsolatba az üzenetrögzítőn megadott címmel sőt voltak akik személyesen is felkeresték. egyre szebb női kliensek érkeztek és hagytak ott előleget. még azt sem mondták meg pontosan miről lenne szó amikor megkérdeztem hogy kerttervezés lesz vagy cserje fa kerti rózsa virágágy esetleg élősövény érdekli őket. mindegy volt nekik annyira bíztak gaspar rátermettségében és kompetenciájában. tényleg büszke voltam rá. végül saját céget nyitott. már nem tartott igényt a segítségemre rengeteg pénze volt szép irodája személyi titkárnője és egyre kevesebb ideje egyszerűen széttépték. még éjjel is dolgoznia kellett. féltettem de remekül nézett ki álomszép arcán nem látszott a fáradtság kezén nem hagyott nyomot a nehéz munka nyilván nagyon vigyázott rá. meg nem mondta volna senki hogy kertész. időnként jóképű férfiak keresték fel és arra kérték alkalmazza őket mert szeretnének neki dolgozni. olyanok voltak mint a legszebb katalógusok modelljei. lehet hogy ez a kertészek jellegzetessége hogy olyan jóképűek és vonzók.
    éjszakánként hiányzott legjobban. megpróbáltam felidézni az arcát az üres sötétségben de csak arra a csúnyára emlékeztem hiszen az újat mintha nem lett volna alkalmam túl gyakran látni.
    egyik éjjel megpróbáltam rábeszélni hogy vegyen ki szabadságot pihenje ki a hajtást mielőtt az végleg felemészti. már nem is szeretkeztünk mert mire hazajött semmire sem maradt ereje. de ő erősködött hogy neki nagyon fontos a munkája és szeretné meghálálni mindazt amit érte tettem és luxust biztosítani nekem. nem tudom mire gondolhatott hiszen semmiben sem szenvedtünk hiányt. gyönyörű házunk volt
    és rengeteg pénzünk amit idő hiányában élvezni sem tudtunk. azzal nyugtattam magam hogy a csúnyák negyedében semmije sem volt ezért nem tud most betelni a pénzzel ezért akar mindent megszerezni de folyton csak keveselli. azonkívül tényleg elismerik és megbecsülik a mesterségét a nők rámosolyognak az utcán nem is akárhogyan és újra meg újra megköszönik a szolgálatait. ez nem adatott meg neki a másik negyedben még gondolatban sem akart oda visszatérni láttam mennyire szenved ettől. mintha még mindig nem tudott volna megszabadulni a fájdalmas emlékektől. nem tudtam már segíteni neki nem volt szüksége rám egyre idegenebbé vált. egyik éjjel sokáig nem tudtam elaludni. meghallottam hogy suttog a szomszéd szobában épp telefonált.
    – patrycja… – mondta szép mély hangján – szeretném ha minden reggel lenyalhatnám rózsád szirmairól a rózsavizet.
    azt gondoltam hogy most már tényleg kissé túlzásba viszi a dolgot elég volt abból hogy hajnali háromkor intézi az üzleti ügyeit. fontosabb volt számára a munka mint én. nem maradhattam vele tovább. folyton csak azok a virágocskák árvácskák ibolyácskák szirmocskák rám már nem is gondolt. rájöttem hogy el kell mennem hiszen ő nem fog elhagyni mert túlságosan hálás nekem és rájöttem hogy csak a hála tartotta mellettem. most már boldog lehet nem fogom akadályozni semmiben.
    miután elváltunk még a kolléganőim is éltek a szolgálataival annak ellenére hogy nem is volt kertjük de azt mondták az erkélyükön olyan virágokat tartanak amelyek különleges gondozást igényelnek gaspar pedig ért hozzá. olyan boldog vagyok hogy virágzik a vállalkozása és már mindenhová eljutott a híre.

Nánay Fanni fordítása

monika mostowik 1975-ben született, szociológus, prózaíró Olsztynban publikálta olyan szép (taka ładna) című elbeszéléskötetét. A lengyel kritika a feministák körébe sorolja a szerzőt, aki valóban legtöbbször nőkről ír, ám gyakran gúnyolja saját nemét. Elbeszéléseiben az irónia és a szentimentalizmus egyensúlyát keresi, ugyanakkor a szereplők lelki életét helyezi írásai középpontjába.