Kabdebó Tamás

Az Óda

Egyfelvonásos élő múltdarab

Szereplők:
Attila = József Attila
Lajos = Nagy Lajos
Dide = Kosztolányi Dezső
Artúr = Koestler Artúr
Andor = Németh Andor
Pali = Ignotus Pál
Feri = Fejtő Ferenc
Judit = Szántó Judit
Márti = Marton Márta
Statiszták = egy pincér és egy virágáruslány
Kosztolányi és Németh Andor kivételével, akik idősebbek, minden szereplő a késő húszas, illetve kora harmincas éveiben jár.
Az elképzelt színhelyek:
1. Centrál kávéház
2. József Attiláék szoba-konyhás lakása
3. Ugyanott
4. Ruszwurm cukrászda
Zene: Lajtha László Magnificát című művének első hat perce, egyperces szakaszokra osztva:
1. Ezzel kezdjük, tehát a pár soros versmondás előtt;
2. A vers második szakaszának elmondása előtt;
3. A vers következő szakaszának elmondása előtt;
4. A vers utolsó szakasza előtt;
5. A felvonás végén, ez a rész két percig tart.
I.
Centrál Kávéház
ZENE
ATTILA	Itt ülök csillámló sziklafalon. (a versmondás halk) Az ifjú nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – Idesereglik, ami tovatűnt, A fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és – amint elfut a Szinva-patak – ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.
DIDE	Főúr, kérem, hozzon három dupla feketét, az uraknak kettőt, simán, nekem egy csöppnyi konyakkal. (A pincér szótlanul hozza, az asztalra teszi a rendelést.)
ATTILA	(Újra kezdi, most is magának mondja, de hangosabban) Itt ülök csillámló sziklafalon…
LAJOS	Dehogyis csillámló sziklafalon ülsz. A Centrál kávéházban ülsz, egy támlás faszéken. Előtted kerek asztal, pohár víz és egy fekete.
ATTILA	(Mogorván) Hagggyál.
LAJOS	Már mért hagynálak? Tartozol egy revanzs partival. A harmincadik lépésben mattot adtál nekem a lillafüredi kirándulásod előtt. Méghozzá ennél az asztalnál. Tehát?
ATTILA	Kértelek, hogy egyedül szeretnék lenni most.
LAJOS	Persze te úgy is tudsz sakkozni, fejben, egyedül.
ANDOR	(Attila asztalához lép) Szerintem, múltkor a Japán kávéházban sakkoztatok. Ott kértél tőlem két pengőt. No, ne ijedj meg, nem akarom most visszakérni. Szeretném bemutatni neked egy bécsi kollégámat, Koestler Artúrt, a nemzetközi újságírót. Kosztolányit nem kell bemutatnom.
ARTÚR	Örvendek. Már régóta szerettem volna találkozni önnel.
ATTILA	Örvendek. De ezt csak úgy mondom.
DIDE	Illendőségből, ugye, Attila?
LAJOS	(Nagyot fúj, kiereszti magából a dohányfüstöt) Mint a barna éjfél szeme pillantása.
(A többiek nevetnek. Attila öklével az asztalra csap. Táncol a csésze, a pohár.)
DIDE	Ne haragudj, Attila. Hiszen ismered a vicceimet, és ezt még nem is én mondtam, hanem a Lajos.
ARTÚR	Úgy vélem, új ismerősömnek valami baja van. Holott úgy hírlik, Bécsben is, hogy nagy ígéret. Az lenne?
LAJOS	Attila, figyelj! Miért nem beszélsz, te majom?
DIDE	(A többieknek) Azért, mert nem tartja érdemesnek.
ATTILA	(Odaveti) Találjátok ki, miért.
LAJOS	Ez a dolog ma történt? Amiért nem beszélsz?
ATTILA	Igen.
LAJOS	Ma délelőtt?
ATTILA	Nem.
LAJOS	Ma délután?
ATTILA	Igen.
LAJOS	Tegnap még nem is sejtetted?
ATTILA	Nem.
ANDOR	Ha megengedi, kedves Nagy Lajos, átveszem a kérdező szerepét.
ARTÚR	Németh Andor ugye a legrégebbről ismeri ezt a költőt? Mintha ezt hallottam volna Hatvany bárótól.
DIDE	Igen. És talán a legjobban. Talán nem.
ANDOR	…Tehát… Azt akarom megtudni, mi az oka a költő különös szomorúságának. (Attilának szögezi a kérdést) Tárgy?
ATTILA	Igen.
ANDOR	Csak?
ATTILA	Nem.
ANDOR	Fogalom is?
ATTILA	Nem.
DIDE	(Koestlernek) Nem biztos, hogy tudják, de ezek barkochbáznak.
ANDOR	Tárgy és személy együtt?
ATTILA	Igen.
ANDOR	Képzelt személy?
ATTILA	Nem.
DIDE	(Koestlernek) Tudja, ez az Andor méltóságán alulinak tartja, hogy olyan rejtvényt fejtsen meg, amelyikben nincs képzelt személy. Három héttel ezelőtt, amikor itt jártam, Németh Andor megfejtette Kund Abigél képzelt öreganyját.
ANDOR	(Megköszörüli a torkát, fennhangon folytatja) Tehát élő személy.
ATTILA	Erre sem felelhetek.
ANDOR	Nem él, meghalt?
ATTILA	Erre sem felelhetek.
ANDOR	Hogyhogy? Se él, se hal? Talán élőhalott?
ATTILA	Nem.
ANDOR	Ahá, már értem. Te ebben a pillanatban nem tudod, hogy él-e az illető. (Elővesz egy savanyú cukorkát és elroppantja fogai között.) Nézzük csak. Tehát ez a személy olyan ember, mint én vagy te? Férfi? Nő? Harminc körüli?
ATTILA	Igen.
ANDOR	Az élettársad?
ATTILA	Igen.
ANDOR	A tárgy, amiről itt szó van, a fejedhez repült? Összevesztetek? (A többiek nevetnének, de Attila hangja elnyomja a kacagást.)
ATTILA	Nem.
ANDOR	Neeem? – Na jó. De ez a tárgy mégis összefüggésben van mostani lelkiállapotoddal?
ATTILA	Igen.
ANDOR	Ez a tárgy nagy? Ez a tárgy akkora, mint a fejem? Mint az öklöm? Ez a tárgy nálad van most? Ez a tárgy a feleségednél van most? Talán rajta van? A fején van? A fülén van? A kezén van? Mellette van a földön?
ATTILA	Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.
ANDOR	Tehát ez a tárgy az élettársad gyomrában van vagy volt. Élelmiszer? Szerves, szervetlen? Szervetlen ipari cikk, gyógyszer, de sem én, sem te nem vettük be még. Méreg?
ATTILA	Igen.
ANDOR	Tehát méreg… Tekintettel, hogy szervetlen, tehát szublimát?
ATTILA	Igen.
LAJOS	Hydralgilium bichloratum corrosivum.
ARTÚR	(Súgva) Jól értem? A felesége vagy élettársa szublimátkockát nyelt… De miért?
DIDE	Miért, miért. Öngyilkosságot kísérelt meg Judit. Mint oly sokan mások. Ki sikerrel, ki sikertelenül. Atlasz hanyatlasz… Ne csodálkozz a kokainistán, gondolkozz okain is tán, s megérted.
LAJOS	Míg a költő írja a verseket, hol főtteket, hol nyerseket, és mindenre keres vers-okot, még ezekkel sem nyer sokat.
II.
József Attiláék szoba-konyhás lakása
ZENE
ATTILA	Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng.
PALI	Érzem az ízét, mint még soha egy versnek így nem.
FERI	Most mondom ki, most kimondom: nagy költő vagy, Attila.
ATTILA	Várjatok csak, most még feleúton sem tartok.
PALI	A költészettel, vagy ezzel a költeménnyel?
ATTILA	Ezzel is, azzal is. Igaz, ez a vers már egy állomás.
FERI	Én persze már elolvastam az Ódát mielőtt ti ketten megérkeztetek volna. Idejövet a Hungária körút sarkánál találkoztam Attilával, tőle megkaptam a konyhakulcsot. A vers, mind a hat szakaszával, letisztázva hevert a konyhaasztalon. Kétszer is elolvastam és elmélkedtem felette, mielőtt ti megérkeztetek volna. Ilyen még nem volt!
PALI	Attila gyufát vett és gyertyát – ez itt létszükséglet, mert gyakran áramszünet van. Aztán meginvitált egy pofa sörre.
FERI	És te elfogadtad? Honnan van ennyi fölösleges dohányod, Attila?
ATTILA	Kora délután találkoztam Hatvanyval, aki a szokásos mellé adott még ötven pengőt, amikor meghallotta, Judittal mi történt.
FERI	Én már Nagy Lajostól hallottam, mi történt, és Németh Andortól, hogy Judit jobban van.
ATTILA	Még ma, kora este kiengedik a kórházból. Kimosták a gyomrát.
PALI	És te hagyod, hogy hazasétáljon? Vagy érte mész?
ATTILA	(Megcsörgeti a pénzét) Érte megyek, és hazahozom taxival.
FERI	Virágot is kéne neki venni.
PALI	A virág az nem rossz, de egy versnek, egy otthonos versnek, egy hazaváró költeménynek még jobban örülne. Aztán majd szavalhatná a munkásotthonban, büszkén, mert róla szólna.
ATTILA	Lehet. Ám azt mégsem lehet ukmukfukk.
PALI	Mert ugyebár, Attila, ezt a szerelmi himnuszt, az Ódát nem hozzá írtad?
ATTILA	Nem hozzá, nem neki írtam. Hisz éppen emiatt borult ki.
FERI	Palikám, ha majd alkalmad lesz ezt a költeményt tüzetesebben megvizsgálni, nemcsak az ízét, hanem a szagát, tapintását, szárnyalását, zuhanórepülését, alászállását az emberi test és az emberi lélek mélyeibe, akkor megérted, hogy a nő, akihez írták, úgymond ürügyül szolgált a költőnek, hogy a szerelem lényegéről szólhasson. Valójában egy panteista himnuszt írt, egy istennőhöz. . .
ATTILA	Ez a költemény nem igazán egy személyhez szóló. Mondjuk így, nem csupán egyetlen személyhez szóló. Minden szeretni való asszonyhoz szóló. Minden ilyen asszony istennő.
PALI	És ki a szeretni való asszony?
ATTILA	Akit az ember megkíván. Tehát minden olyan nő.
PALI	Ezek szerint, azaz szerinted, minden nőt meg kéne…
ATTILA	Baszni. Minden nőt meg kéne baszni. Illene.
FERI	Legyetek egalitariánusabbak. Minden nőnek megvan a maga született joga a beteljesülő szerelemhez. Hogy úgy mondjam – ne bámuljatok! – minden nőnek megvan a joga ahhoz, hogy minden vagy bármelyik férfival szeretkezzék.
PALI	Így beszél egy esztéta, egy szabadgondolkodó, egy társadalom-rendész. Ezerkilencszáztizenhétben így képzelték a szocializmust, a kommunizmust.
FERI	Nem az én elképzeléseimről van szó – kicsit elrugaszkodtunk a témától –, hanem Attila új verséről. Ebben tovább lép, mint eddig bármelyik másik költő. A vers egyik szárnyára mikroszkóp, a másik szárnyára költői teleszkóp van szerelve. Az olvasó, a hallgató mélybe száll, majd szárnyal. Utazás a női test titkaitól a csillagvilágba.
PALI	Szóval égi költemény, de mégiscsak földi személyhez. Pindaros modorában és – részben – Thomas Mann, sőt Kosztolányi szókincsével, Freud és Jung fegyverzetében, Walt Whitman lendületével.
FERI	Figyeld csak, a rímek, a szabályos ritmusok esetlegesek: a gondolatritmus vonzatai rendeznek itt el minden szóképet, hasonlatot, metaforát, metonímiát.
PALI	Nem hiányzik neked belőle a szocializmus?
FERI	Már miért hiányozna? Elhagynád-e már ezeket a dolgokat, te burzsoá nihilista? Fáradj le rólam.
PALI	Mert neked mindenből hiányzik, amiben nincs kimondva az egyenlőségesdi.
FERI	Ne cukkolj! Tudod, a társadalom beteg, a születendő új rend panacea lesz.
ATTILA	Nincs kimondva az egyenlőség, de benne van, mint ahogy bennem van. Szeretni és viszontszeretni csak úgy lehet igazán, ha a legfontosabbakban mindenki egyforma. A szerelem nivellál.
FERI	Nekem azért mégis inkább az egzisztencializmus van kimondva itt, amiről múlt héten hallottam először. A lét dadog. Csak a törvény a tiszta beszéd.
ATTILA	Bizonyosan igazat beszéltek. De azt nem fogjátok eltalálni, hogy boszorkánykonyhámban melyik óda párlatát használtam ízesítőül.
FERI	Goethétől… áh, a fejedet rázod. Várjál csak, mintha a Varázshegyben Hans Castorp hasonlóképpen látná a szerelmét…
PALI	De nem ugyanígy. Prózaian. Nem ilyen költőien. Talán. Leopardi vagy Carducci… megint a fejedet rázod.
FERI	Shakespeare nem írt ódákat… Yeats mitologizált… Swinburne… ah, nem tudom.
ATTILA	Óda a Nyugati Szélhez!
PALI	Attila, nem kellene már Juditért menned?
ATTILA	De igen. Mindjárt telefonálok egy taxiért. (Belebeszél az öklébe) Halló! Egy taxit kérek a Hungária úti palotához.
(Nevetnek.)
PALI	Mit mondott a tenyér-taxi, mikor jön?
FERI	Ezért a pénzért a kályhacsőbe is beszélhettél volna, Attila, mert nyár van és nincs befűtve.
ATTILA	Hipp, hopp, ott vagyok, ahol akarok. Megvárjatok!
(Becsapja az ajtót.)
III.
ZENE
ATTILA	Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!… Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját – hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
(Kopogó női léptek a lépcsőn, ajtócsikordulás. Halljuk, majd látjuk az ajtón belépőt.)
JUDIT	Jó estét kívánok.
FERI	Jó estét, Judit.
PALI	Kezicsókolom, Judit. Milyen jól néz ki.
JUDIT	Csúfolódik velem?
PALI	Isten mentsen! Komolyan gondolom. Hamuszürkének vártam azok után, amiken keresztülment, és most szép arcát kipirulva látom.
JUDIT	Mivel föl kellett baktatnom a harmadik emeletre. Ebben a tornában pirultam ki, a lépcsőmászásban.
FERI	Attilát hol hagyta?
JUDIT	A lépcsőházban eszébe jutott, hogy itthon semmi étel nincsen. Még tej sem, meg kenyér sem. Viszont most pénze van, és az ég a zsebében. Elment a Nyugatihoz valami harapnivalóért. Megvárják?
PALI	Ami engem illet, nekem ma estére nincs más programom.
FERI	Rózsi a mamájánál van, tehát én is ráérek. Hisz azért jöttünk, hogy magukkal legyünk.
JUDIT	Attila annyi ételt hoz majd, még nem tudom, miket, hogy jut mindannyiunknak. Bár én, a gyomormosás után nem vagyok éhes, inkább émelygek.
PALI	Igyon egy pohár vizet.
JUDIT	(Kinyitja a csapot, iszik) Ez jólesett. Menjünk beljebb, a szobában legalább egynek kényelmesebb. Ide üljenek: maga, Pali, az ösztövér karosszékbe, talán nem derogál ez egy Ignotusnak; maga meg, Feri, üljön nyugodtan az ágyra. Tüstént eltakarítom róla az esernyőket. Attila rakta őket halomba, az ágy tetejére – ő igen rendetlen.
FERI	Kivéve a verseiben, ott rend van. A sorok között, a gondolatok között.
JUDIT	Ne is mondja. Igen, régebben szívemhez szóló rend volt minden költeményében. Büszkén szavaltam: „Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél”, meg azt, hogy „Döntsd a tőkét, ne siránkozz”, de most olyan távoli mezőkre utazott, ahová nem tudom követni, s ahol nem nekem szedi a vadvirágokat.
PALI	Majd szedi magának is, előbb-utóbb.
JUDIT	Ezek után? Soha többé. Velem él, és más nőbe szerelmes. Ahhoz írt verset. Verssel vallott szerelmet.
FERI	A költő szerelme szalmaláng – ő írta, Attila –, azért oly mohó és falánk.
JUDIT	És közben engem emésszen a fene?
PALI	De hát valójában mi történt? Köztük talán semmi. Nem tudjuk, Attila szerelme viszonzott vagy viszonzatlan-e. Mindössze egy vers árulkodik…
JUDIT	Egy vers? De milyen vers! Akármilyen elfogult vagyok, látnom kell, hogy ez a bizonyos Óda csodálatosan nagy vers, és nekem egy kézlegyintésem sincs benne. Ez a vers egy ébrenléti álom, és én – hiába keresem – nem találom magam benne. Ezt érdemlem meg annyi év szolgálata után? Mostam, vasaltam, foltoztam ingét, gatyáját, mindig volt tiszta, rendes ruha, amit magára vegyen. Dolgoztam rá látástól vakulásig, zsebpénzzel tömködtem, amikor munkája nem volt – és többször nem volt, mint volt –, fizettem a villanyszámlát, a házbért, szabad időmben felléptem, verseit szívből szavaltam, s most itt a köszönet. Az Óda valami nagysádnak vagy cemendének, az Úristen tudja, milyen nőnek szól, akit Lillafüreden, a Palota szállóban szedett fel, amíg én az esernyőket csináltam itthon, vagy a zokniját stoppoltam.
FERI	Ne legyen úgy felháborodva, kedves Judit. Lehet, hogy ezt a verset egy idegen nő jelenléte váltotta ki Attilából, de ennek benne kellett forrnia már jó ideje, mint lávának, azaz magmának a vulkán mélyében. Ez a szerelem himnusza, minden nő himnusza, így a magáé is.
JUDIT	Minden nőé, csak az enyém nem! Ahhoz írjon himnuszt Attila, aki a gatyáját mossa! Hazajött a konferenciáról este későn, lefeküdt az ágyba, aludt – szokása szerint – délig. Én reggel fölkeltem, kitakarítottam, teát főztem, aztán levettem a zakóját a szék támlájáról, hogy kikeféljem, és megtaláltam benne, a jobb zsebében a kéziratot. Olvastam, repestem, mert reméltem. A hosszú, szakaszos költeményben hátha megtalálom magam. Egy szakasz, kettő, három, négy, öt, hat. Tulajdonképpen csak azzal a mellékdallal szakadt rám az ég. Megy a vonat, és ő megy a nő után.
PALI	És aztán bevette a mérget.
JUDIT	Ekkor és ezért.
ATTILA	(Lépései kopognak a „lépcsőn”, nyikordul az ajtó, bejön, az asztalra dob egy élelmiszeres csomagot) Egyétek és vegyétek, nem az én testem.
FERI	Debreceni.
PALI	Bucikkal, mustárral.
JUDIT	Kovászos uborka.
ATTILA	(Kiveszi a zsebéből, az asztalra koppintja) És négy kisüveg sör.
(Isznak, falatoznak.)
ATTILA	Judit, kérlek, te is egyél.
JUDIT	Megpróbálok. De minek.
PALI	Attila, a te gyomrod hogy áll? Rendbe hozta az a Rapaport?
FERI	Jellemző rád, Attila. Gyomorfájásodat pszichiáterrel akarod kikezeltetni ahelyett, hogy belgyógyászhoz mentél volna.
ATTILA	Szó ami szó, a Rapaport nem hozott rendbe. Azaz ki tudja. Olykor egy falatot sem tudok lenyelni, olykor meg fölfalnék egy hentesüzletet.
FERI	Nosza, rajta. Kezdd a második debrecenivel, mihez ugyancsak jó étvágyat kívánok.
ATTILA	(Tele szájjal) „Dagadt hentes bárdja vágjon át, tátott hátadba hulljon be a hó…”
PALI	(Tettetett rémület) Csak nem nekem mondod ezt?
ATTILA	(Már lenyelte a falatot) „Te kézrebbentő hülye elnyomó.”
PALI	Jó volt a kolbász, minőségi.
FERI	Kicsit csípős volt. Hát… gyere, Palikám, későre jár, engedjük Juditot, Attilát lefeküdni.
PALI	Szép jóccakát kívánunk!
FERI	(Kinyitják az ajtót, onnan visszaszól) Attila, holnap látni szeretnélek a Centrál kávéházban. Úgy hallottam Kosztolányitól, hogy Babits már nem haragszik rád, habár talán meg sem bocsáthat teljesen. Mindenesetre ezt jó tudnod a Nyugat szempontjából. Az, ki egykor a-t mondott a „Nincsen apám” versével, most hangsúlyozott b-t mondhat az Ódával. Érted?
ATTILA	Igyekszem megérteni.
(Ajtócsukódás, ketten elmennek.)
JUDIT	(Holmikat válogat) Jézus Máriám, nincs tiszta inged holnapra.
ATTILA	Egy kommunista ne Jézus Máriázzon.
JUDIT	Hanem mosson, mi? Rögtön, amint a kórházból hazatért. És szárítsa meg minutumban, és vasalja ki, amit kimosott.
ATTILA	Mert csak négy ingem van. Persze nem törik le a nem létező karikagyűrű az ujjamról, ha egy nap viseltes ingben jelenek meg a kávéházban. Németh Andor inge gyakorta szutykos is.
JUDIT	Mert nem róla kell példát vegyél, hanem Kosztolányiról, aki mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Még otthon, a lakásában is olyan volt, amikor múltkor náluk voltunk vacsorán. Az az elegancia is nyilván az Ilonka dolga volt.
ATTILA	(Csorog a víz) Látom, máris mosol, mint a mama. Az is vagy, anyapótló. De csak annyi vagy. Mikor hívtál utoljára magadhoz az ágyba? Agyondolgozod magad, hogy ne kelljen engem szeretned.
JUDIT	Szeretni és szeretkezni két különböző dolog. Szerettelek és szeretlek, holott fáradt a testem a szeretkezésre.
ATTILA	Egyszer odáig is elmentél fáradtságodban – csak azért, hogy békén hagyjalak –, hogy kurvához küldtél.
JUDIT	Sajnálom. Igazán. Ám nem mentél el a kurvákhoz mégsem.
ATTILA	Mert lélektelen dolog. Úgy kezdtem a nemi életet, egy lotyóval, emlékétől viszolygok azóta is. Persze pénzem sem volt a fizetett szerelemre.
JUDIT	És most olyan nőre vágyol, aki szakadatlanul és ingyen befogad, télen, nyáron, őszidőben.
ATTILA	Igen. És tavasszal is.
JUDIT	El akarsz menni?
ATTILA	El. Holnap reggel.
JUDIT	Emlékezz, kérlek. Volt, mikor remek volt együtt. A munkásotthonban. Május elsején. A Duna-parton. A kisszínpadon, ahol egymást váltottuk. A barátok között, kik a szocializmus hajnalát várták. És este otthon, az ágyban. Még az ágyban is.
ATTILA	A díványon. Én azon aludtam, mert ketten nem fértünk el az ágyban. Szeretkezés után már hessegettél el, le, vissza a díványra. És egyszer egy darabig azzal hitegettél, hogy gyerekünk lesz.
JUDIT	Rosszul tettem. Bocsáss meg.
ATTILA	Ó, már régen megbocsátottam. Csupán feledni nem tudok. Mindenre emlékszem, élesen, fájóan.
JUDIT	Jóra, rosszra egyaránt? A pörköltömre, amit igencsak szerettél, amikor volt annyi pénzünk, hogy húst vegyünk? A pogácsára, amire esküdtél, s beemeltél egyvégtében nyolcat?
ATTILA	Ha verset írok, a jóra is emlékszem, mert olyankor legyőzöm a bennem kavargó rossz emlékeket. Egyébként feltolul bennem a szennyes memóriák gennye.
JUDIT	Én azért nem voltam olyan. Nem szennyes. Nem gennyes.
ATTILA	Nem voltál olyan. Nem olyan voltál. De makrancosságod kikezdte férfiségemet. Férfiasságomat.
JUDIT	És ha ezentúl másként lenne? És ha visszatalálnánk oda, ahol együtt elkezdtük? Ha nem futnál az Ódás nő után, hanem megmaradnál mellettem? Többet pihennénk, leeresztenénk egy kicsit, összeédesednénk megint.
ATTILA	Veled, aki nemrég a társaságban is megaláztál? Veled, aki Szántó elvtárs emléke, ágyéka árnyékának áldozol? Nem. Mint fiú és lány ezt a játszmát befejeztük.
JUDIT	De hát több vagyok, több voltam neked, mint szeretőd.
ATTILA	Néha kevesebb.
JUDIT	Néha kevesebb. Mert gondodat kellett viselnem, mint egy gyereknek.
ATTILA	Fejemhez vágod, hogy nem nőttem föl, hogy valójában nem vagyok felnőtt?
JUDIT	Nem vágok a fejedhez semmit, csak azt, hogy élhetetlen vagy. Még szükséged lesz rám. Ha elmész, (kiabálva) vissza fogod könyörögni magad.
IV.
Ruszwurm cukrászda
ZENE
ATTILA	Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong – * az öntudatlan örökkévalóság. Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált – Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!… (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.)
MÁRTI	Hát eljöttem, mert hívott, hogy a Lillafüreden hozzám írt, nekem szóló verset elolvassa. Persze, a levelében el is küldött egy gyöngyírással lemásolt példányt, de egy vers – így maga – csak elmondva az igazi. Ha az mondja el, aki írta. És a helyet is jól választotta ki a versmondáshoz, a Ruszwurm cukrászda elé kitett kisasztalt, hol a maga hangját csak az hallhatja jól, akihez közel hajol. S ez most én vagyok. Szép hangja van, Attila, dallamos, és azt mondanám: igen szépen olvas, de lám, nem olvas, kívülről tudja, kívülről mondja az Ódát.
ATTILA	Elmondtam magának a vers egészét, kivéve a legutolsó szakaszt, a legszemélyesebbet, a mellékdalt. Erre akkor kerül sor majd, amikor megtudom, kifürkészem a maga alig kifürkészhető szándékát.
MÁRTI	Kifürkészi? De hát semmiféle szándékom nincsen azon túl, hogy szép vasárnap délután van, amikor nagyon jó itt meginni egy kávét és megenni a krémeslepényt.
ATTILA	Már alig várja?
MÁRTI	Már alig várom. (Szótlan pincér elébük tesz két kávét, két krémest.) Lám, itt is van. (Megkóstolják mindkettőt, aztán Attila benyeli krémesét.) Ha nem bántom meg, Attila, nem lett volna jobb megenni falatonként? Maga egyből beemelte a krémeslepényt.
ATTILA	Mert nem volt túl nagy… meg … ma először ettem.
MÁRTI	Nem ebédelt, nem is reggelizett?
ATTILA	Nem. A reggeli idejét – ha volt is – átaludtam, ebéd, ahol lakom, ott nem volt. Az egyik nővérem messze járkál, a másik már megebédelt akkorra, amikorra odaértem. Szégyellettem volna utóebédet kérni.
MÁRTI	Úgy. De hát akkor miért nem ment el egy étterembe? A legtöbb nyitva van vasárnap is.
ATTILA	Fogyóban volt a pénzem. És spóroltam erre a délutánra.
MÁRTI	Most sincs rendes állása? Mi lett azzal az ajánlattal a bankban? Levelező?
ATTILA	Nem jött be. Viszont, amint tudja, írok verseket, cikkeket. Elküldöm magának, amit a Népszava lehozott. Megbízatást fogok kapni néhány fordításra és egy antológiára is. Egyszóval csurran-cseppen.
MÁRTI	Még Lillafüreden azt mondta nekem valaki, hogy maga a legtehetségesebb fiatal költő Magyarországon. És ezt, amennyire én szerény eszemmel meg tudom ítélni, az Óda alapján igazolva látom. De azt is tudom, hogy a költészetből nem lehet megélni. Nem lehet lakást bérelni, villanyszámlát fizetni, nem lehet családot alapítani. Egy férfiembernek rendes állás, biztos jövedelem kell, és olyan életforma, amely mellett biztonságban érezheti magát egy egyszerű nő, amilyen én vagyok.
ATTILA	Márti. Mindezt én is tudom. Az én szerencsétlen életem eddig zsákutcába, zsákutcákba vezetett engem. Egy ilyen zsákutcából kivezető út a hatalmas, a mindent elsöprő szerelem, ami lendületet ad, és mint a dinamó, állandóan föltöltődő energiát biztosít. Nem lehet kétsége afelől, hogy határtalanul szeretem magát, és most arra kérem: higgyen is nekem. Higgye el, hogyha a maga kezét foghatom, állandó állást szerzek, ahol kitartóan fogok dolgozni, s a munka kényszere lehántja rólam a későn fekvés és a délig alvás szokását.
MÁRTI	Attila, úgy emlékszem lillafüredi beszélgetésünkből, hogy maga nyelveket is tud.
ATTILA	Igen. Németül meg franciául. Latinul is valamelyest, de hát az holt nyelv. Ha kell, az olasszal is elboldogulok.
MÁRTI	És melyiket kedveli legjobban?
ATTILA	A franciát. Villont fordítottam, franciául verset is írtam. Meg is jelent Párizsban.
MÁRTI	Nem kaphatna most itthon egy franciatanári állást vagy magántanítói elfoglaltságot?
ATTILA	Kapok időnként megbízatást kereskedelmi levelek lebonyolítására. Ezt megcsinálom, de tanárkodni nem volna türelmem. Valamikor volt, ma már nincs. (Fölugrik.)
MÁRTI	Álljon meg, Attila! Üljön vissza. Ha nincs pénze, ne költsön virágra!
ATTILA	(Egy virágáruslánynak) Azt az egy szál piros rózsát, kedvesem… Mennyi?… Hogy hetven fillér… Tartsa meg a visszajáró pénzt.
MÁRTI	A virág nagyon szép, akárcsak a vers.
ATTILA	Illik a selymes barna hajához vagy a fehér keblén a fehér blúzára. Feltűzhetem? (Megcsikordul a szék.)
MÁRTI	Majd én, majd én… Tudja, a virággal azonosulni tudok, a versben szereplő nővel nemigen.
ATTILA	Miért nem?
MÁRTI	Nézze. Már a vers kezdetén lágy emlőkről beszél. Mintha túl nagy volna a mellem, vagy nem viselnék melltartót.
ATTILA	Ezzel csupán azt akartam kifejezni, amit érzek, hogy alakja kívánatos, keble asszonyias.
MÁRTI	Jó, ez még megjárja. De később, a vers vége felé vagy a közepén túl azt írja, hogy mozog bennem az elhasznált anyag. Mármint a bélsár meg a pisi. Igaz, maga valamivel szebben mondja, de akkor is, való az ilyesmi egy versbe, és pont abba, ami rólam szól?
ATTILA	A maga kedvéért, bár nem szoktam soha ilyesmit csinálni, átírom ezt a részt, mielőtt a költeményt megjelentetném. Jó lesz?
MÁRTI	Ezt nem kívánhatom. Tulajdonképpen igen meg vagyok illetődve és szégyellem is magam.
ATTILA	Miért?
MÁRTI	Azért, hogy nem vagyok méltó a verséhez. Azért, mert nem értem a mélységeit. A szárnyalása mégcsak fel-felkap engem is, de én a magásságokból lekívánkozom. Nem tudok az a nő lenni, akit maga megverselt, és akit oly erősen megkívánt. Akire annyi feladatot ró. Hogy anya is legyen, meg szerető is, sőt, ha jól értem, egyszerre. Ezekből a szerepekből egy is sok, hát még egyszerre kettő. Habár mostohaanyát mond. Ez mit jelent?
ATTILA	Édes mostohát mondok. Ez annyit jelent, hogy nem vérfertőzésre gondolok, hanem egy anya-helyettes szeretőre, aki nem vérrokon. Aki megvigasztal, ha elcsüggedek, és nekem adja ölének jutalmát, ha megkívánom.
MÁRTI	Sok. Én egykor háziasszony szeretnék lenni egy önálló, erős férfi mellett, akinek nem kellenek különösebb támaszok, sőt, támaszul szolgál. Attól tartok, hogy az én tükrömben nem a magafajta férfi képe ragyog, mint ahogy nem én vagyok az a nő, aki a maga versében tündököl. A versben egy álomkép van, valakié, aki hol túl szép, hol meg túl illetlen részleteket tudunk meg róla. Én csak egy egyszerű, normális nő vagyok, Marton Márti.
ATTILA	És én bolond?
MÁRTI	Ezt nem mondtam. Csak…
ATTILA	Csak nem tud viszontszeretni, igaz?
MÁRTI	Mint barátot, igen. Édes mostohaként nem. Tehát nem vagyok magához való.
ATTILA	Mindazonáltal elmondom magának az Óda utolsó szakaszát, érezze meg, mi az, ami be nem teljesedhet:
	(Mellékdal)
	(Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)
MÁRTI	Attila, ne érezzen keserűséget. Maga olyan, mint az a láng, amiről írt: megperzsel. Maga nemcsak kivételes költő, hanem vonzó férfi is: a keze erős, a karja izmos, fekete haja hullámos, bajsza sűrű, de ápolt, mozdulatai olyan vonzóak, hogy szeretném magát megölelni. Érzékeimmel vonzódok magához, józan eszemmel nem. Attól félek, hogy magából hiányzik az otthon-teremtés képessége.
ATTILA	Én másképpen mérem magam. A mindenséggel.
MÁRTI	Jó. Hát akkor fizessünk.
ATTILA	(Pénze peng az asztalon) Három pengőm maradt… a számla három harminc.
MÁRTI	Kiegészítem egy ötvenfilléressel.
ZENE (Vége)