Egy könyv a magyarokat befogadó Párizsról

    Huszadik századi történelmünk tükörképét mindig széttördelve és egyoldalúan tárták elénk. A magyar–francia kapcsolatok hiányzó „tükörcserepei” egy részének az összegyűjtésére vállalkoztak Az „Állj fel” torony árnyékában. Magyarok francia földön. Egy század tükörcserepei című antológia szerkesztői. „… tény, hogy magán-nyomorúságok és szabadság-hiányos idők századaiban egy nép sem adott annyiszor menedéket nekünk, mint a franciák” – írja Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke a kötet előszavában. „Ennek a könyvnek a vallomásaiból nem a történelmi keserveket, hanem az élni-tudás, a reménység, a tehetség, a teremtő kedv példáit tekintsük erősítésének” – hirdeti.
    A. Szabó Magda – a Párizsi Magyar Intézet igazgatóhelyettese – és Ablonczy László, a kötet szerkesztői 172 író, költő, művész, tudós, politikus, diák, kétkezi munkás véleményét gyűjtötte össze 1964-től napjainkig. A regényekből, versekből, naplójegyzetekből, interjúkból, levelekből, dokumentumokból válogatott részletek arról vallanak, milyen volt a menekültek, a boldogulásukat keresők, az utazók, az egyetemisták, oktatók, ott dolgozók élete Párizsban, milyen hatással volt rájuk, tevékenységükre a francia kultúra. Például Tardos Tibor így vall az utóbbiról: „1943 telén egy lyoni manzárdszobában, amelynek tetőablakán bevert a hó, fölfedeztem Éluard, Aragon és Baudelaire műveit, és mint a megszállott, magam is nyomban nekiláttam az írásnak.” Egy másik magyar, Gáspár Loránd – aki a II. világháború alatt megszökött egy bajorországi fogolytáborból – Párizsban szerezte orvosi diplomáját, majd orvosi munkája és gazdag irodalmi és folyóirat-szerkesztői munkássága mellett Pilinszky János, Somlyó György, Tóth Krisztina és mások verseit fordította francia nyelvre és népszerűsítette a francia olvasók körében.
    Tehát a közismert nagy alkotók – Ady, Márai, Szabó Zoltán, Csók István, Cs. Szabó László, Illyés Gyula, Fejtő Ferenc – párizsi benyomásai mellett kevésbé vagy egyáltalán nem tudott tényekről is olvashatunk. A szemelvényekből saját XX. századi történelmünk fontos eseményeire is ráismerhetünk.
    De honnan ered a címben lévő „Állj fel” torony elnevezés? Bartók Béla először 1905-ben volt Párizsban, és Bartók Elzának írt képeslapja hátuljára írt versikében szerepel az alábbi mondat: „Felmentem az »Állj fel« torony csúcsára, …” A franciák által megbecsült. zeneszerző szobra 1982-től az Eiffel-toronyhoz közel lévő, róla elnevezett téren áll.
    A bibliográfiai szempontból is értékes kötet gazdag életrajzi lexikont és pontos forrásjegyzéket tartalmaz. A Veszprémi Egyetemmel együttműködésben készült kötetet az Új Horizont Folyóirat és Könyvkiadó Alapítvány adta ki 2003-ban. Az antológiát a Veszprémi Egyetem támogatásával oktatási segédkönyvként is használják.
    (Az „Állj fel” torony árnyékában. Új Horizont Kiadó, 2003)

Dr. Ruzsicska Mária