Utóhang

    Nagy fába vágta fejszéjét folyóiratunk, amikor ez év őszén, Mesemorzsák címmel kétnapos tanácskozást szervezett az európai népek és a magyarság mesekincsének és mondavilágának összehasonlító motívumvizsgálatáról illusztris néprajzkutatók, szerkesztők, fordítók, szakoktatók és előadók részvételével. Távlatos európai kiadói, irodalmi-népnevelési program megalapozása lebegett ugyanis szemünk előtt. Különösen mert az Európai Unióba frissen belépő országokban talán az alapító tagoknál is nagyobb a hajlandóság annak feledésére, hogy Európa kulturális-szellemi határai nem államhatalmiak, s nem is lehetnek azok. Van a népművészetnek olyan, nyelvi meghatározottsága ellenére a zenével vagy a festészettel foghatóan egyetemes rétege, amelyben a tágabb összetartozás nyilvánvaló.
    A mesekincskutató-mesetáralapozó tanácskozással támpontokat szerettünk volna nyerni ahhoz, hogy a megőrzésre érdemes európai mesetradíciók továbbéltetéséhez világos kép alakuljon ki a magyar mese- és mondakincs sajátosságainak és európai beágyazottságának viszonyrendszeréről.
    Rendezvényünk címével egyszerre próbálunk utalni a mesék eredetének „mítoszmorzsálódási” magyarázatára és arra, hogy, mint Propp tanította, a fő mesetipológiai elméletek a mesehősökben megtestesülő cselekvés-funkció együttest valódi epikus szintagmaként (alapelemként) azonosították. A „mesemorzsák” sehol sem tapaszthatók össze a feltételezett nemzeti ősmesévé, de egy-egy kiforrott mese változatai nem is vezethetők vissza vándorlásának feltételezett búvópataka mentén egyetlenegy azonosítható ősforráshoz, keletkezési helyhez.
    Szilárdan hisszük mégis, hogy felsejlenek annak a tág értelemben vett európai nagy, sokszínű mesetárnak a körvonalai, amely a nagyvilág itteni égtáján a jövendő gyermekeinek ugyanúgy közös szellemi tápláléka lehet majd a közel hetven számon tartott európai nyelv mindegyikén, mint Bartók és Kodály munkássága nyomán kinél-kinél az ősi népi hangzásvilág. Meggyőződésünk, hogy megalapozására sehol másutt nem alkalmasabbak a történeti adottságok és a szellemi feltételek, mint épp nálunk, Magyarországon. Az első lépcső lehet kezdeményezésünk, a mesemorzsákból így készül majd cipó, avagy parasztkenyér.
    Kiadónk végső célja egy olyan európai mesetár létrehozása, amelynek egyes darabjait nem a tudományos érdekességű tipológia szerinti válogatások és nem is egy-egy nyelv zárt mesekincse alkotja, hanem a valóban közösnek minősíthető európai mesekincs a mindenkori holdudvarával, amely a történeti népmozgalmak természetes következménye.
    Az európai mesekincset ebben a válogatásban geomorfológiai szempontok szerint szeretnénk csoportosítani. Közös sorozatcíme: Mesék a Házból. A mintegy hetven európai nép mesetáraiból állítunk össze mesegyűjteményeket a hegyekről, az erdőkről, a folyókról, a tengerről, az állatokról stb., egyetemes európai mesekozmológiát alkotva.
    A tanácskozásra készülő dolgozatok közzététele után a kipróbált mesefordítókra, egy-egy európai nyelvterület mesekincsének legjobb ismerőire számítunk elsősorban, valamint leendő folkloristákra. Vállalkozásunk méltó folytatása jövőre a mesetár projektjének előkészítése lesz. Pártolóink segítségét kérjük egy többnyelvű, Mesék a Házból című európai mesetár megalapozásához és többnyelvű közkinccsé tételének elindításához.

Bognár Antal