Lárai Eszter

17. arckép

Az egész arc
egy hatalmas kérdőjel:
ki vagyok? mi vagyok?
hol vagyok? na és merre? meddig?
úgy negyvenévesen
Az illedelmesen lapuló fülek
nem tapsolják meg
Majdnem jól-fésült a haja
majdhogynem jóképű a pofa
ez a majdnemség nyomja rá
suta vízjelét

23. arckép

Angyal vizelhetett szemébe
ezért oly árva-kék
ósdi fémkeretes szemüveg védi
nehogy belekábuljon egy lila nő
Vonásai lágyak
kamaszbáj kenődik az orcán
Az orr finoman az eget püföli
A lanyha mosoly záradéka
az ajak jobb sarkában gyűlik össze:
az egész angyali-naivitás öntet
enyhe kis kétkedéssel fűszerezve

21. arckép

Az egyik legsemmitmondóbb arc
se nem érdekes se nem titokzatos
Bőre olyannyira sima
lesiklik róla figyelmem
Mégis bájos
mint egy óriás bébi
aki korán megtanult
szakállt növeszteni

22. arckép

Sumák mosoly homályosítja arcát
hellyel-közzel pattogzik a zománc
A hunyorgó szemek
kéken zölden szürkén lüktetgetnek
lekottázván a szeszélyes ég pofikáját
Orra görcsben áll
Száj: sápadó giliszta
Húrok feszülnek arcán
sírásba csap át a gitár
s hetyke bacchánsnők cintányéroznak
elálló fülikéivel

20. arckép

Jó fiú
laza értelmiségi
lezserül bámészkodik
az anyagi biztonság trónusán
Arcán csak tétova tetoválások
még nem mélyedtek be a ráncok
s ott lifeg egy félszeg mosoly
az amúgy jóképű pofikán
Talán az évek meghozzák majd
fejre koppanó gyümölcsüket
hisz eddig csak saját
árnyékában heverészett