A haszonállatok száma a növekvő igények kielégítése érdekében drasztikusan megemelkedett. Ma, a növekvő számú emberi populációval – mely jelenleg meghaladja a 6 milliárdot – közel 1 milliárd sertés, 1,3 milliárd szarvasmarha, 1,8 milliárd juh és kecske, illetve 15,4 milliárd csirke osztja meg a Földet és erőforrásait. Kizárólag azokról az állatokról van szó, amelyeket azért tenyésztünk, hogy húsukat és a belőlük készült egyéb termékeket (például tejtermékek) elfogyasszuk. Vegyük példaként az intenzív nagyüzemi baromfitartást, mely világszerte számos helyen elterjedt: jelenleg több mint kétszer annyi csirke él a Földön, mint amennyi ember táplálékául szolgálnak. A húsfogyasztással párhuzamosan ugyancsak gyorsan növekszik a tejtermékeknek, a tojásnak és a tenger gyümölcseinek a fogyasztása.
Egészen 1990-ig az állati termékek döntő hányadát a gazdag országokban fogyasztották, ám az utóbbi évtizedben a nyugati típusú étrend több fejlődő országban teret hódított magának. Minden előrejelzés a közeljövőre a trend rohamos ütemű terjedését jósolja a kormányzatok és nemzetközi mezőgazdasági csoportok támogatásával.
A jelenlegi élelmezési és mezőgazdasági politika nem tartható fenn. A növekedés mértéke hosszú távon nem tartható fenn és a növekvő emberi populáció számára csökkenti az egészséges táplálkozás jövőbeli esélyeit.
Emberi egészség. A fejlett országokban a betegségek és a halál okaként egyre gyakrabban jelölik meg a helytelen étrendet. A hús és az állati eredetű, illetve a tejtermékek adják a táplálékkal bevitt telített zsírok legnagyobb hányadát, mely a táplálkozástudósok egyhangú állítása szerint jellemzően különféle betegségek kialakulásához járulnak hozzá, melyek járványszerű méreteket öltöttek.
Minden hivatalos vélekedés szerint fontos lenne csökkenteni az állati termékek fogyasztását, növelni a rostokban gazdag szénhidrát, a friss gyümölcs és zöldség bevitelét, hogy minimálisra csökkentsük a szív-, a cukorbetegség, az elhízottság és a rákbetegségek kockázatát.
A haszonállatok vagy az emberek táplálása? Azzal, hogy az élelmiszerpolitika középpontjába az állati termékeket helyeztük, valójában csökkentettük annak az esélyét, hogy az emberiséget ellássuk élelmiszerrel. Eltekintve azoktól az állatoktól, amelyeket elsősorban olyan legelőre hajtanak, melyen más termést nem tudunk előállítani, illetve azoktól, melyek a vegyes, vetésforgót alkalmazó gazdaságokban valamilyen mezőgazdasági hulladékot kapnak táplálékul, a haszonállatok jellemzően több kalóriát vesznek fel a táplálékkal, mint amennyit hús formájában visszakapunk tőlük. A hús az erőforrások használata szempontjából a legköltségesebb élelmiszer, mivel az állatok a takarmány energia- és fehérjetartalmának legnagyobb hányadát emésztésre és a testi működés fenntartására fordítják. Ahelyett, hogy hatalmas földterületeket használunk az állati takarmány előállítására, ugyanekkora területen több, emberi fogyasztásra közvetlenül felhasználható terményt állíthatnánk elő.
„Ha a jelenlegi húsevési trend folytatódik, akkor 2050-re a világ haszonállatai annyit fognak fogyasztani, ami négymilliárd ember táplálásával egyenértékű: ez a szám az 1970 körüli emberi népességnek felel meg. Akkoriban sokan kételkedtek, hogy ennyi embert képesek leszünk élelemmel ellátni.” (Colin Tudge, zoológus)
Vízhiány. A legnagyobb veszély, mely az élelmiszer-biztonságra leselkedik és amely a szántóföldek hozamát befolyásolja, a víz hiánya. A hús előállítása ugyanis kalóriánként több vizet igényel, mint az ugyanennyi kalóriát termelő gabona esetében. Tehát a legegyszerűbb módja annak, hogy növeljük a megtermelt élelmiszer és az ehhez felhasznált víz hányadosát, hogy csökkentjük a hústól való függésünket.
Környezeti hatások. A nem fenntartható óriási mennyiségű haszonállat-állomány pusztító hatást gyakorol a környezetre. Gyakran szemet hunyunk afelett, hogy ez hozzájárul a globális felmelegedéshez: a haszonállatok felelősek az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának tíz százalékáért, beleértve a legerősebb üvegházgáz, a metán kibocsátásának körülbelül huszonöt százalékát.
A másik legnagyobb probléma a haszonállatok élete során keletkező iszonyatos mennyiségű, évente mintegy 13 milliárd tonna hulladék. A takarmány előállításához szükséges, túlzott mennyiségű trágyával együtt ez jelentősen hozzájárul a föld, a levegő és a víz ammónia- és nitrátszennyezéséhez.
Emellett egyes területeken sajátos ökológiai problémák is jelentkeznek. A leglátványosabbak közé tartozik a Közép- és Dél-Amerikában zajló esőerdőirtás, melynek célja egyrészt szarvasmarha-legelő létrehozása a hamburgerkereskedelem kiszolgálására, másrészt szója termesztése állati takarmányozás céljából. A másik példa Afrika bizonyos területeinek elsivatagosodása a túllegeltetés miatt.
A háztáji állatok jóléte. A hústermelés nagyarányú növekedése nem lett volna lehetséges a gazdálkodás ipari fejlesztése nélkül, mely semmibe veszia az állatok jogait és szükségleteit, megfosztva őket a szabad mozgás, a friss levegő és a szociális viselkedés lehetőségeitől. Például a baromfi szelektív tenyésztése révén létrejött természetellenesen gyors növekedés számos, endemikus, egészségügyi problémát, elsősorban lábrendellenességet és szívelégtelenséget okoz az állatok körében.
„A húsfogyasztás robbanásszerű növekedése párhuzamban áll az állatok nagyüzemi, iparszerű tartásának világméretű terjeszkedésével. A környezeti hatások mellett ez a gazdálkodási forma a következő három tényezőn alapszik, mely sérti az állatok jogait: szelektív tenyésztés nagy hozamok elérésére, elzárás vagy túlzsúfoltság és az állatok természetes, ösztöneik szerinti viselkedésének jelentős mértékű korlátozása.” (Joyce D’Silva, CIWF Trust)
1997 óta az EU a haszonállatokat szenvedésre és fájdalomra képes, érző lényeknek ismeri el. Éppen ezért a döntéshozókra hárul, hogy törvényen kívül helyezzenek olyan termelési módokat, melyek természetükből fakadóan komolyan veszélyeztetik az alapvető állatjólléti előírásokat. A nevelt, tenyésztett és levágott állatok számának csökkentésével elősegíthetjük a sokkal állatbarátabb, extenzív módszerek átvételét.
Veszély a globális élelmiszer-biztonságra. Az emberi egészség, az erőforrások fenntartható módon való használata, illetve a környezet- és az állatvédelem szempontjából tehát szükségszerű, hogy az emberiség csökkentse az állati termékektől való függését. A Világbank idevonatkozó, 2001 novemberi jelentése szerint, mely a Haszonállat-állomány fejlődése – következtetések a vidéki szegénységre, a környezetre és a globális élelmiszer-biztonságra vonatkozólag címet viseli: „a világ összes húsigénye az 1997-es 209 millió tonnáról 2020-ra várhatóan 327 millióra (56 százalékkal) nő. Ugyanebben az időszakban a tejfogyasztás 422 millió tonnáról 648 millió tonnára (54 százalékkal) fog növekedni.”
Megelőlegezhető az, hogy a növekmény túlnyomó része a nagyüzemi gazdaságokban tartott állatoktól, melyeknek szintén többsége a fejlődő országokból fog származni.
A jelentés készítői elismerik, hogy a jövendölt növekedés „komoly befolyással lesz a globális élelmiszer-biztonságra, a természeti erőforrásokra és a vidék pénzügyi forrásaira.” (A „globális élelmiszer-biztonságot” úgy határozzák meg, mint „az egyén hozzáférése egy egészséges és aktív életet fenntartani képes élelmiszer-mennyiséghez”.)
A bolygó megmentésének alternatíva. A történelemben visszatekintve közvetlen kapcsolatot fedezhetünk fel a jólét és a gazdagság, illetve az állati termékek fogyasztásának növekedése között. Ahelyett, hogy elfogadnánk a jelenlegi magas hústartalmú étrend megkerülhetetlen, alternatív szemléletre van szükségünk. Ha nem csökkentjük az emberi étrend állati termékektől való függését, akkor elviselhetetlen nyomást fogunk gyakorolni a Föld erőforrásaira, melynek katasztrofális következményei lehetnek az emberi egészségre és az éhezésre, a természeti környezetre és az állatok szükségleteire nézve egyaránt.
Hogyan érhető el változás?
1. Egyéni szinten: fogyasztóként és/vagy aktív állampolgárként. Sokan döntöttek már úgy, hogy kevesebb (elsősorban vörös) húst esznek, hogy bio- vagy szabad tartásból származó terméket vásárolnak. A nyugati országokban a vegetáriánusok száma is egyre nő. Részletek angolul a honlapon: www.eatlessmeat.org.
2. A döntéshozók befolyásolásával. Az emberek, az állatok és a bolygó érdekei miatt a hús ügye sürgető politikai kérdéssé vált. Az angliai székhelyű Compassion in World Farming és magyar partnere, a Fauna Egyesület első lépésként azt javasolja a fejlett világ kormányzatai számára, hogy tűzzék ki célul azt, hogy a húsfogyasztást 2020-ra 15 százalékkal csökkentik. Ezt támasztják alá több elismert szervezet (például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesület Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO)) legutóbbi kutatásai az egészséges és fenntartható élelmiszer-termeléssel kapcsolatban.
„A világ körülöttünk továbbra is fokozatosan darabokra hullik szét, miközben néhány, az emberiség hosszú távú fennmaradását leginkább fenyegető veszély figyelmet sem érdemel. Ezek közé sorolom a túlzott mértékű húsfogyasztást is. És bár nagyon is értem az okokat, amiért a politikusok továbbra is mellőzik a ma élelmezésének és mezőgazdaságának ezt a szeletét, szelektív vakságuk miatt mégis kétségbe vagyok esve.” (Jonathon Porritt, az Egyesült Királyság Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke)