Zseniális nagybátyám, Mezei Árpád mondotta hajdanán, még a hatvanas években, hogy vannak kalandortermészetű emberek, azok itt maradtak. Apám már 1957-ben elment Párizsba, fivére, Árpád csak a hetvenes években, egyikük sem jött vissza.
Én persze maradok. A Vajdahunyad utcában volt a szülői ház, lebombázták, a háború után még sokáig állt az utcai homlokzat, mint egy színházi díszlet. 1940-ben vette nagyapám ezt a házat Zuglóban, amelyben azóta is lakunk, állapota meglehetősen romos. Innen vitték el a család jelentős részét a negyvenes években, kevesen jöttek vissza. A magyar állam hathatós beleegyezésével történt mindez. A háború után, tehát miután felszabadultunk, nem sokkal később a magyar állam a házat elvette, és idegeneket telepített be hozzánk. Évtizedeken át tartott ez az állapot, majd lassan-lassan javult a helyzet, végül elmentek az oroszok, és beköszöntött a demokrácia. Addigra persze a ház kellően tönkrement, hiszen a magyar állam mint gazda nem törődött szinte semmivel. Néhány újabb év elteltével azután lehetővé vált, hogy a házat, amelyet elvettek tőlünk, részben visszavásároljuk, attól a magyar államtól, amely elrabolta. Az anyagiakról csak annyit, hogy soha nem tudtam megélni a fizetésemből, és természetesen a nyugdíjamból sem tudok megélni.
De itt élek a gyermekeimmel és öt unokámmal együtt, és ez pompás. Természetesen dolgozom, főként Makovecz Imre építésszel, bútorokat tervezek a házaiba, most épp egy templomba, Dunaszerdahelyre. És festek, nagyon szeretek festeni, az olajfestékkel való küzdelem szinte érzéki élvezet. És tervezek egy regényt, amely az elmúlt hetven évről szól, sokszor belekezdtem már, de nagyon nehezemre esik igazán belemerülni, mert az emlékek, a kor borzalmai felkavarnak. Szerencsék sorozata kellett ahhoz, hogy túléljük a háborút, a diktatúrákat, és persze jó volna elfelejteni, de nem lehet.
Remek barátokkal ajándékozott meg a sors, felsorolni lehetetlen. De hogy ismertem nagyjaink közül Kassákot, Füst Milánt, Kornisst, Pető Andrást, Anna Margitot, Bálint Endrét, Scheibert és másokat, ez nagyszerű!
No meg, hogy eredetiben olvashatom Szomory Dezsőt! És Rejtőt! És nézegethetem grafikai gyűjteményemet! És aránylag egészségesnek mondhatom magamat, a fantasztikus természetgyógyász, Mann Tamás jóvoltából!
Mit kívánhatnék még? Persze további egészséget nekem és a családnak.
És azt az óhajt, hogy érjem meg, Magyarország egyszer valóban igazi jogállammá válik!
