Édesanyám nyolcgyermekes munkáscsalád, harmadik gyermekeként első unokának hozott a családba. A háború apámat nagyon korán elvitte. Engem édesanyám mellett nagyszüleim, nagybátyáim, nagynénéim neveltek, mivel egy családi házban laktunk mindannyian. Az egész családban a szeretet, az őszinteség, az egymás iránti tisztelet, a becsületesség volt az irányadó. Nagy hatással volt rám nagyapám, aki jó humorú, tiszteletre méltó ember volt. A munka mellett sok száz verset írt. Ő arra tanított: „Mindig emelt fővel, nyitott szemmel járj, állj ki saját véleményed mellett, és valósítsd meg terveidet.” Édesanyám szabad idejében dalárdában énekelt, és színjátszókörben játszott. Sokat jártam vele színházba.
A háború után kitanultam a géplakatos szakmát. Bekapcsolódtam a gyári színjátszó együttesbe, ahol egy véletlen folytán megismertem a bábjátékot. Ez határozta meg további pályámat. Tíz évig amatőrködtem. Több bábos tanfolyamon vettem részt, így ismertté váltam a bábosok között. 1959 végén Havas Gertrúd és B. Kiss István bábművészek biztatására jelentkeztem az 1960 őszén induló felsőfokú bábszínészképző kétéves tanfolyamra az Állami Bábszínházba. Decemberben sikeres felvételi vizsgát tettem. Dr. Szilágyi Dezső igazgató 1960. február 15-től szerződtetett, színészgyakornoknak.
Szerencsém volt, már az iskola elkezdése előtt három szerepet kaptam. Köztük a Lúdas Matyi főszerepét, Kende Márta rendezésében. Ezt a szerepet közel ezerszer játszottam. A kétéves tanfolyam alatt is több darabban sikeres lehettem. Játszottam az anyaszínházban, de az ország szinte valamennyi művelődési házában is.
Majd következtek a zenés pantomim darabok: Kodály, Bartók, Sztravinszkij, Csajkovszkij, Prokofjev, Ravel, Mozart stb. Ezek a művek a színháznak is és nekem is, mind belföldön, mind külföldön, óriási sikereket, elismerést hoztak.
Először Jászai Mari-díjat, majd érdemes művész címet kaptam. Sok gyerekdarabban és televíziós játékban is közreműködtem. Két alkalommal televíziós nívódíjat kaptam.
1993-ig az Állami Bábszínház, kettéválása óta jogutódja, a Budapest Bábszínház tagja vagyok. Ma már nyugdíjban, de örök hűséggel szinte „örökös tag”-ként. (Sajnos ezt a mi színházunk művészei még nem érdemelték ki!)
Pár éve új igazgatóm, Meczner János felkérésére részt veszek a fiatal bábszínészek képzésében, amit nagy megtiszteltetésként csinálok.
Ehhez a sikerekben gazdag életpályához a családi hátteret feleségem, Nyikes Erzsébet biztosította, aki egy leánygyermekkel ajándékozott meg. Ő negyvenöt éve hittel, őszinte szeretettel áll mellettem, segít megvalósítani hivatásomat.
Nagyon szeretek játszani! Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Külön öröm, hogy már öt unokám is élvezheti néha játékomat.
A bábműfaj a legösszetettebb a színházművészetben. Itt a képzőművészet, a zene, az irodalom, a színpadi megjelenítés összes eszköze és a színészi átélés hozza létre az igazi csodát, az illúziót.
Ötvenöt éves bábozás után úgy gondolom, ez a műfaj lehetőséget adott nekem arra, hogy nagyapám tanácsait valóra váltsam. Emelt fővel, nyitott szemmel, saját véleményt képviselve, két kézzel alkottam, szeretetet, örömöt adtam és kaptam életem során.
Mi, ha nem ez a legszebb hetvenedik szülinapi ajándék!
