– Mi volt a három legfontosabb életében az elmúlt egy híján hetven év alatt? – Csak egyvalamit nem lehet kiemelni. Talán az első vagy egyik legfontosabb, hogy vannak gyerekeim. Ijesztő, hogy eljön az idő, amikor majd nem láthatom őket. A második az, hogy egész életemben azzal foglalkozhattam, amit akartam és a legjobban szerettem. A harmadik pedig, hogy a pályámat töretlenül vihettem végig, ami keveeknek adódik meg… Nekem ez a három legfontosabb van.
–További legek: sikerek? – Legnagyobb? Nem volt. Mindegyik egy-egy állomást jelentett, és továbblendített. Újabb motivációt adott.
–Szerepálmok? – Sosem volt egy olyan karakter, amit mindenképpen el akartam játszani. Sőt. Amikor rám osztottak egy szerepet, hőbörögtem, és azon sírtam, én ezt képtelen vagyok eljátszani. Nem vagyok rá alkalmas. Én nem olyan vagyok. Aztán a rendezők meggyőztek.
–Aztán mégiscsak sikerült. – Többnyire igen.
–Dolgozni, dolgozni… – Túl sokat. Azon vagyok, hogy most már kevesebbet kelljen.
–Jó lenne…? – A vidéki házamban intenzíven élni. Gereblyézni, füvet nyírni, olvasni, főzni, ha meg nincs kedvem, étterembe menni, hiszen rengeteg kisvendéglő van a környéken. Mindezt olyan aktivitással, mint a színházban.
A három legfontosabb
