Kertész Alice

tornász, edző (Budapest, 1935. november 17.)

Az olimpikon mosolya

    Budapesten születtem. A sportban elért eredményeimet elsősorban szüleim rossz anyagi helyzetének köszönhetem, ugyanis a tizennegyedik születésnapom ajándékaként választhattam 10 dkg cukor vagy a Postás SE-ben való rendszeres tornaedzés között. Ez utóbbit választottam, s nem bántam meg.
    Kiemelkedőbb eredményeim: világbajnok, olimpiai bajnok, főiskolai világbajnok.
    Végzettségem: Testnevelési Főiskola, ahol egyben torna-szakedző is lettem.
    A sportban elért eredményeimnél sokkal büszkébb vagyok edzői tevékenységemre. A BVSC-ben általam megalakított tornaszakosztály igen eredményesen működött, majd a KSI-ben folytatott pályafutásom alatt a női szakosztály szintén a legjobb eredményeket érte el, melyeket azóta sem tudott túlszárnyalni, felülmúlni. 1971-ben, kislányom megszületése után két héttel már a válogatottban dolgoztam, melynek eredményeként nagy részem volt az 1972-es olimpiai bronzérem megszerzésében.
    Edzői minősítésem: tornában mesteredző, ritmikus sportgimnasztikában edző.
    Mint a magyar női tornászválogatott szövetségi edzője, nemzetközi bírói minősítéssel is rendelkeztem, de a későbbiek során ezt nem újítottam meg.
    Edzői pályafutásomat a „letűnt évszázad” igazságtalansága miatt korán befejeztem. Ebben az időben sok mindent elvettek tőlem, de az, ami számomra igen fontos, s amire büszke vagyok – a szakmai tudásom – megmaradt.
    Munkámat – az egészséges, sportot, mozgást megszerettető órákkal folytattam az ELTE-n, majd nyugdíjazásom óta női-férfi kondicionáló tornát tartok.
    Rendelkezem néhány kitüntetéssel, elismeréssel:
    Magyar Rádió – Nívódíj; Műv. Minisztérium – Kiváló pedagógus, Kiváló Munkáért. Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje stb., stb.
    Ezen kitüntetéseknek örülök, de ami igazán öröm számomra, az a leányom és az engem körülvevő emberek szeretete és megbecsülése irányomban.