Az egyetemi évek után. Az egyetemi diploma megszerzése után, 1958 nyarát követően egy hosszabb, nehézségekkel teli időszak jött, „a helyem keresése” Debrecenben, illetőleg az adott kor világában. Tanulmányaimat férjes asszonyként fejeztem be, ami a pályakezdést illetően mozgásterem lényeges beszűkülését is maga után vonta. Férjem, Dr. Gomba Szabolcs akkor már a Debreceni Orvostudományi Egyetemen dolgozott, így nekem Debrecen, esetleg e város szűkebb környezete maradt elhelyezkedési lehetőségként.
Az első évek kínlódásaihoz tartozott, hogy kezdetben az Orvostudományi Egyetem, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem jeles professzorai mellett végeztem adminisztratív teendőket. E kezdeti nehézségeknek köszönhetem azonban azt is, hogy könyvtárosi pályámon elindulhattam. Ebben szerepe volt részben azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket egy természettudományos tanszéki könyvtárban szereztem három év alatt, de a döntő tényező az a támogatás volt, amely egyetemi könyvtári elhelyezkedésemet segítette.
A Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárában 1962-ben álltam munkába. E munkahelyen megpróbálhattam a könyvtári élet sokféle területét, végigjártam az állami és társadalmi élet különböző fokozatait. Feltehetően ezek a tapasztalatok, a szakmában megszerzett jártasságom segítettek abban, hogy pályázat útján elnyertem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának vezetői beosztását. 1980-tól kezdődően, nyugdíjba vonulásomig a könyvtár főigazgatója voltam.
Hosszú ideig megpróbáltam régi magyar irodalmi érdeklődésem és új, kényszerből választott, de az idő múlásával egyre nagyobb érdeklődéssel és szeretettel művelt könyvtárosi pályámat egyforma intenzitással művelni. A könyvtár szak elvégzése Budapesten (ELTE) és a szakmai eredményekkel való lépéstartás, a doktorátus, később a PhD fokozat megszerzése ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye. A könyvtárosság gyakorlása mellett hosszú évekig egyetemi oktatója is voltam a régi magyar irodalomnak.
Az egyetemi szakdolgozatból kinőtt doktori értekezésben Kecskeméti Alexis János XVII. századi prédikációskötetével foglalkoztam. A tanulmány az Akadémiai Kiadó által megjelentetett kritikai kiadás (Régi magyar prózai emlékek) bevezető tanulmányaként jelent meg. Régi magyar irodalmi kutatásaim elvezettek Szenci Molnár Albert munkásságához, szerteágazó európai kapcsolataihoz.
Tótfalusi Kis Miklós „aranyas” bibliájának háromszázadik évfordulójára Debrecenben szervezett konferenciánk Tótfalusi Kis Miklós felé irányították figyelmemet, melyet a fentiekhez hasonlóan, az adott téma kutatási eredményeit ismertető tanulmányok fémjeleznek. Mindezeknek köszönhetően előadást tarthattam a Tótfalusi Kis Miklós halálának háromszázadik évfordulóján rendezett tudományos ülésen Kolozsvárott (2002. április 26–28.). Ezeket az emléknapokat az tette felejthetetlenné számomra, hogy a tudományos ülést követően jelen lehettem Misztótfaluban a Romániai Református Egyház Zsinatának ünnepi ülésén. Az ünnepi istentiszteletet Tőkés László püspök, a zsinat lelkészi elnöke tartotta. Az ünnepi beszédek elhangzását követően, a zsinat emlékező ünnepi ülésén újratárgyalták Tótfalusi Kis Miklós több mint háromszáz évvel ezelőtti zsinati elmarasztalását – melynek során az eklézsia megkövetésére, mentségének megsemmisítésére kötelezték –, és egyhangú szavazással megszüntették. A felmentést meghozó rendkívüli ülés történelmi pillanat volt Tótfalusi Kis Miklós utóéletében. Az utókor már régen megtette ezt a felmentést, Bod Péter 1767-ben írta róla: „A Magyar Nemzetben, a könyvnyomtatásnak mesterségében, a betűmetszésre, öntésre, késztésre tartozó mesteremberek között is a szemnek kedvesebb betűket készíteni nem tudtak.” Tótfalusi Kis Miklós napjainkra megkapta a megillető helyét, betűművészeti tevékenységének európai jelentőségét kiváló külföldi és hazai kutatók tisztázták: a napjainkig Európa-szerte kedvelt betűtípus, amelyet korábban Anton Jansonnak tulajdonítottak, Tótfalusi alkotása.
Az egyetemi könyvtár vezetésében, a számos jó és rossz tapasztalat mellett, legnagyobb eredményként azt könyvelhetem el, hogy végre tudtam hajtani az egyetemi könyvtári élet ún. „rendszerváltozását”: a hagyományos, manuális rendszert sikerült egy új, integrált számítógépes könyvtári rendszerrel, az amerikai Voyagerrel felváltani, melyet néhány évvel ezelőtt a washingtoni Library of Congress is megvásárolt. Ehhez a szakmai felkészültség mellett – ami több év kemény előkészítését jelentette – nélkülözhetetlen volt a politikai és gazdasági élet változása, ami meghozta a világbanki támogatás által megadott és ehhez a hihetetlenül nagy változáshoz nélkülözhetetlen anyagi hátteret. A változás nagyszerűségét egyik egyetemi tanárunk véleménye érzékelteti legjobban, aki több évvel korábban amerikai tapasztalatairól tartott élménybeszámolót, majd az automatizált rendszer bevezetését követően úgy nyilatkozott, hogy minden, amit tanulmányútja során megtapasztalt, megvalósult Debrecenben. Napjainkban nyugdíjas éveimet élve, a könyvtári menedzsment oktatása által igyekszem tapasztalataimat megosztani az utánunk jövő fiatal emberekkel.
