Hetven gépelt sorba tömörítve hetven év története, tanulsága lehetséges számomra? Kevés, ha csak felsorolom alkotásaimat, tevékenységemet, ha pedig a letűnt évszázadról akarok tanulságot levonni, sok is. Három szóban elmondhatom: kár róla beszélni! A történelemből nem okulnak a nemzedékek, különben a náci haláltáborokat nem követte volna Knićani, Gakovo, Vukovar, Srebrenica stb. Felidézve „magántörténelmemet” megállapíthatom, hogy „hazafias családból” származom, amint az a későbbiekből kiderül. Johann dédapámat azért hívták Szabadkára, hogy a színház korinthoszi oszlopait felépítse. Mozart távoli rokonomhoz hasonlóan minden ősöm, rokonom vakolókanalas volt. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulásakor nagyapámnak egymillió aranykoronája veszett a bankban, a második világháborút követő felszabadulás után apám nyakára drótból hurkot kötöttek, amelyet ügyesen a hátrakötözött kezéhez erősítettek – ha elesik, megfojtja magát –, azután puskatussal tördelték fogait. Egy bunyevác felismerte és megmentette a zentai úti temető tömegsírjától, ezután idézést kaptak Gakovóba, de mivel apám náciellenes volt, ezért a háború vége felé a magyar fasiszták mint zsidót családostul el akarták hurcolni, ez a behívó mentett meg bennünket az újabb haláltábortól. Hogy mi várt volna ránk, elolvastam a verseci származású Robert Hammerstiel Ikonok és patkányok című könyvében. Apám tekintélyes vagyonát elvették, azután idő előtt eltávozott. Most a vagyon visszaszármaztatását kikerülve újgazdag ült az ősi tulajdonba.
Május kilencedikén születtem Szabadkán, tíz évre rá vesztettünk el egy újabb világháborút, abban az időben kezdtem művészettel foglalkozni. Idővel hegedültem és brácsáztam a Szabadkai Filharmóniában és a színházi zenekarban, zongoraművészi oklevelet szereztem Zágrábban, majd magisztráltam, Svájcban zeneszerzésből mesterfokozatot szereztem stb. Számos önálló hangversenyt adtam Jugoszláviában és külföldön, némelyikről lemezfelvétel készült, ugyancsak nagyszámú kompozícióm némelyikéről. Sok önálló képkiállításom volt, több könyvet illusztráltam. Alkotóként eredetiségre törekedtem, kerültem a járt utakat. Verseskönyveket írtam és jelentettem meg magyar, horvát, német, szerb és roma nyelven. Legutóbbi, ASYL című verseskötetem hétnyelvű. Fordításomban horvát és szerb költők verseskötetei láttak napvilágot. Voltam zene- és színikritikus, újságíró, zenetanár. Jelenleg sajtó alá rendezem szerb–angol nyelvű haiku verseket tartalmazó kötetemet. És ennyi az egész…
