Arany János (1817–1882) hatvanéves korában írta: „Az életet, ím, megjártam; / Nem azt adott, amit vártam: / Néha többet, / Kérve, kellve, kevesebbet.”
Magam is így érzem. 1970-ben létrehoztuk a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását, amely az 1980-as években a világ legjobb ilyen regiszterének bizonyult, dicsőséget hozva Magyarországnak is. Erre alapozva szerveztem meg a Fejlődési Rendellenességek Kóroki Monitorját 1980-ban, amely a világ első és eddig legnagyobb esetkontroll adatbázisaként sokat segít a világ szakembereinek a várandósság alatt a magzatot érő ártalmak felismerésében. A családonkénti gyermekszám drasztikus zuhanása miatt az újszülöttek egészségessége nagyon felértékelődött. A genetikai tanácsadást a magas örökletes kockázatú párok hasznosíthatják, ezért ezzel az orvosi segítséggel a potenciális szülők döntő többsége nem élhet. A várandósgondozót a leendő édesanyák 8-12 hetes korukban keresik fel, amikor már a magzat: a „kis ember” lényegében már kész. Biológiai sorsunk pedig jórészt a fogamzáskor és a magzati fejlődés első heteiben dől el, mégis csak 1984-ben indítottuk meg az Optimális Családtervezési Szolgáltatást minden születendő gyermek megfelelő védelme érdekében. E „magyar” módszer azóta elterjedt a világban. S éppen e családtervezési rendszernek köszönhetően tudtuk igazolni a magzatvédő vitaminok hatékonyságát a fejlődési rendellenességek kivédésében. Az idegrendszer leggyakoribb és legsúlyosabb defektusainak (az agy- és koponyahiánynak, valamint a nyitott-hasadt gerincnek) 90 százaléka, míg az összes súlyos fejlődési rendellenességnek minimum 35 százaléka védhető ki ezzel az olcsó és veszélytelen módszerrel. Jelenleg a világon 135 millió gyermek születik évente, és mintegy négy százalékuknak van fejlődési rendellenessége. A torzan világra jött 5,4 millió gyermek egyharmadát, tehát évente 1,8 millió gyermeket kímélhetnénk meg az életét megkeserítő, sőt nemegyszer halálát okozó rendellenességektől a magzatvédő vitaminoknak köszönhetően. Éppen ezért is sorolta a közegészségügy nemzetközi testülete az elmúlt 25 év öt legfontosabb felfedezése közé a magzatvédő-vitaminokat, és ítélték nekem az USA-ban a Kennedy-díjat.
Hát ezért írhatom én is le, hogy az élet „néha többet adott”, mint reméltem. Sokszor azonban kevesebbet. Az 1956-os forradalom alatti „rossz” viselkedésem miatt alkalmatlannak találtak egyetemi oktatónak, ezért sohasem taníthattam az orvosegyetemen. Nem sikerült ezért olyan „iskolát” kialakítanom, amelynek tagjai életművemet továbbfejlesztik, de legalábbis fenntartják. 1998 végén állami állásomból nyugdíjba mentem, azóta a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása leromlott, a Kóroki Monitor 2004-ben már nem is működött, az Optimális Családtervezési Szolgáltatás országos hálózatát szétverték, a magzatvédő vitaminok hasznosítása Magyarországon – a világ többi országához viszonyítva – nagyon alacsony szintű.
Tévés szerepléseim miatt „több a hír-név”, mint kellene, noha büszke vagyok arra, hogy egész népemet taníthattam, és talán ennek köszönhetően is – ahogy a születés utáni köszönő levelekből értesülhettem – több tízezer „szép”, mert egészséges „Czeizel-baba” született. Emiatt sokan „hiúnak és kevélynek” vélhettek, mivel a „lócsiszárok” igencsak besároztak.
Ugyanakkor én is úgy érzem, „Mily temérdek munka várt még!” – és talán vár is még. Az időmhöz mérten ezeknek szeretnék eleget tenni. Alapítványunk tudományos igazgatójaként fontos kutatásokban veszek részt; hetente két alkalommal végzek genetikai tanácsadást, hogy a gyakorlatban is segíthessem az egészséges kisbabák világrajöttét; maradék szabad időmben pedig a géniuszok, e különleges természeti és társadalmi tünemények gyökerei után kutakodok. Hiszen a tehetség-talentum a legnagyobb természeti kincsünk, sokkal jobban kellene vele sáfárkodnunk! Ugyanakkor engem is fölemészt a titkos métely: „az örök kétely”. Mégis, megnyugtat – most Arany Jánostól Shakespeare-hez megtérve –, hogy a kaszással, ki holnap elragad, én dacolhatok, mivel három gyermekem és öt unokám marad utánam.
