„Hetven” sor(s) hetven évről. Minden emberben többarcú ÉN él. Ezek sorra felbukkannak. Kisebb-nagyobb nyomot hagynak maguk után, majd eltűnnek életünk során. Zenész vagyok, így ezt a jelenséget polifón énnek nevezem. E sokféle énünk sokféle sorsot is éltet meg velünk: a sorsunk is polifón.
Igyekeztem jól előkészíteni földi életemet ott fenn, elindulás előtt. Szorgosan munkálkodtam leendő testem-egészségem megtervezésén. És a Földre érkezésemet is elterveztem. Hibák ide is meg oda is becsúsztak. Tizennégy évesen fertőzéses tüdőgyulladást kaptam, valahogyan átvészeltem, de egész életemre kihatott: fékezte indulatosságomat, csitította hevességemet. A születésemmel gondot okoztam édesanyámnak, mert mindenképpen néhány napot késve, 1935. március 12-én akartam megszületni. De ennek is jó hatása volt rám: a születésnapom nagyon közel esett egy másik születésnaphoz, a márciusi ifjak március 15-éhez. Családunk a kettőt néha egyszerre ünnepelte meg.
Márciusi születésű lévén valahogyan mindig rendbontónak számítottam. És az is voltam. Mindig új, járatlan utakat kerestem az életem, a zeném kibontakoztatásában. Mindig igyekeztem letérni a kitaposott ösvényekről. Amikor az ötvenes években folklorista epigonnak illett lenni itt mifelénk, Erdélyben, én ízig-vérig modern zenét komponáltam. A hatvanas évek eleji dodekafónia-divat idején tonális zenét írtam. A hetvenes évek nosztalgiázó zenéinek korában zenegrafikákkal foglalkoztam. A nyolcvanas években első voltam a posztmodern stílus felé nyitó alkotók közül. A kilencvenes években felfedeztem magamnak a sokáig elfeledett régi erdélyi egyházi énekeket. Közben még a szimfonikus jazz felé is sikerrel nyitottam. Az utóbbi években a világ különböző tájaira csodálkoztam rá zenémmel, monooperákat írtam (Kalevala, Japán virágai, MephistoFaust, Nomád nappalok és éjszakák, Amor Sanctus, Brancusi műhelyében, és most, 2004-ben La Divina Commedia).
Mi is a monoopera – aminek elszánt követője lettem? Egyetlen szereplő sok szereplőt szólaltat meg a zene teremtette imaginárius színpadon, szintén csak hangokkal életre keltett díszletek között. Nagyon új műfaj! Talán ezért is kedvelem oly nagyon.
Eddig 35 CD lemezt publikáltam, javarészt két művel egy lemezen. Ez közel 70 művet jelent hangzó formában és majd ugyanennyit nyomtatott kottaként is.
Az 1953-as női kari kompozícióm, a Ha folyóvíz vónék kapta a legtöbb kritikát pedig legigazibb énem hordozója – mint opus 1 –, mindent felfedett lelkemből, szellememből. A következő csúcsok, a Varázsmadár szimfonikus variációi 1965-ből, a Bakfark szimfónia vonószenekarra 1978-ból, a Vivaldiana fuvolaverseny 1983-ból, az Erdélyi várak legendája című szimfónia 1994-ből és a La Divina Commedia 2004-ben.
Képzőművészként élem meg a világot: szín- és vonalcentrikus vagyok a zenémben is. Zenéimhez illusztrációkat készítek. Legutoljára a La Divina Commediához készítettem 25 színes grafikát.
Zene-jövőkutatásaimat egy kedves, majdnem játékos kis könyvben közöltem, azért, hogy enyhítsem a téma komolyságát. A könyv címe is jelzi tartalmát: paramuzikológia. A napokban került nyomdába a zene – tegnap, ma, holnap című új zene-esszégyűjteményem. Írtam tanulmányt – majdnem könyvet – Veress Sándorról, aki kolozsvári születésű, és monográfiát Balassa Sándorról.
Tanulmányok: zeneszerzés szak „Gh. Dima” Zeneakadémia, Kolozsvár, 1958. Modern zenei tanulmányok: Darmstadt, 1974, 1978. 1958-tól a kolozsvári Georghe Dima Zeneakadémián zeneszerzést, összhangzattant, ellenponttant, zenedramaturgiát tanít. A zenetudományok doktora (1983). Díjak: Román Akadémia „George Enescu” Díja (1980), Bartók–Pásztory-díj (1994), a Román Zeneszerzők Díja (1974, 1978), Erkel-díj (2001), Kulturális Érdemrend (Románia, 2004).
Külföldi bemutatók: London, Párizs, Brüsszel, Bécs, München, Berlin, Bern, Helsinki, Riga, Budapest.
35 szerzői lemez, kottakiadványok (Editura Muzicală Bucureşti).
Zenetudományi munkák, monográfiák, tanulmányok: Zene marad-e a zene? Veress Sándor alkotó periódusai, A modern zene összhangzattana, Az európai zene generációs spirál-modellje, Erdély egyházi zenéjének történeti áttekintése, Romániai magyar zeneszerzők, Hajta virágai – Arcképvázlat Balassa Sándor zeneszerzőről. Több száz zenei esszé, zenekritika két kötetben megjelentetve: Prarmuzikológia (2001), Zene – tegnap, ma holnap (2004).
