Egy rendhagyó pályaút. „Táncrendezőnek készült. Fel is vették rögtön a Színház- és Filmművészeti Főiskola tánc főtanszakára. Az első év végén színésztanára, Benkő Gyula javaslatára a színész tanszak óráira is jár. A második évben az Állami Balettintézet igazgatója, Harangozó Gyula úgy ítéli meg, hogy alkalmas egy négyéves balettmesteri kurzus elvégzésére. Akkor már három helyen próbálgatja szárnyait. Közben elkezd írni. Kezdetben csak feljegyzi az érdekes helyzeteket, párbeszédeket, majd ezek később novellákká fejlődnek. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1957-ben, az Állami Balettintézetet 1958-ban végzi. Egyéves operettszínházi évad után az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződik. Itt kapja az első diszpozícióját a szinkronba. Próbameghallgatásra hívják a Rocco és fivérei című olasz filmhez, Annie Girardot magyar hangjára. Megkapja a szerepet, és ezzel elindul szinkronpályafutása. Később a szinkron színésztársulatának is tagja lesz. A film is felfedezi. Számos filmet forgat. Közben a Magyar Rádió külső munkatársává válik, ahol interjúkat, műsorokat készít és vezet, rádiójátékokat ír. 1971-ben ismét színház: az Irodalmi Színpad tagja lesz. Ez idő tájt mutatja be a Kecskeméti Katona József Színház a színdarabját Akvárium címmel. A színházat és az írást nehezen egyezteti össze, két év után visszatér a szinkronhoz. 1976-ban ezért a tevékenységéért Balázs Béla-díjat kap. Később könyvet ír a szinkronizálás történetéről. Emellett megjelenik hat kötete, regény, novella, anekdotagyűjtemény és két gyermekillemkönyv, az Illemberke. Közben tévéjátékot, meseszíndarabot ír, újságot szerkeszt, a Szinkronikát.
…És hogy sorsa, pályája ennyire összeforrt a szinkronnal, azt nem tartja véletlennek, hiszen egyidős a magyar szinkronnal. Ugyanis 1935-ben készült az első magyarra szinkronizált német film, a Négy és fél muskétás.”
