Sütő Csaba András

Újabb cantók a megmaradás elé…

(részletek)

V.

Tengnek így a napok.
Megjön a hajnal
az ember javában          szenderg és
lábujjak közt fütyül a szél.

Elkop’ a história.
Lábamra ül; egyidejű deiktikum
és az agg, világanincs         reg ős
rigmusokat húz a talp alá.

Indul a kéz, mert viszi a láb
e rekben tűz ég, tor ok, szomjas,
bozontos fej; az ember csak         züll és
másnap bánj a teg’ napimagát.


Kimegy az elme, ki a többi közé
és közzé teszi, közhírré
némi szolid valag villogtat         ás?
én bés vagyok.

Felmegy a pumpa, szalad a gőz;
néha kancsal ítél et:         ’ezgáz’
és kocs ma kocs holnap
busz hol(t) nap után

asz tán gyalog? aztán gyalog;
a Mankind                  levezet és
szem-szívügyre aggat tyaja
              végeredményt.


XIII.

Ha a vigasság odaát van,
ha mis világra ébredsz,
ha kemények az ebédlőben
a jótékonyha faszékek…

…ha a szomor ú-alakba görnyeszt,
ha Lal kapuját döngeted,
ha felveszik a rendelést
a játékony ha-tündérgyerekek

ha a ha és a hahota
duettet énekel (ahán: aha)
szűk, ülő agyadon szalad át
there’s no if, just this, just this.

Így is tudunk, mégis tudunk felvett szalaggal kánonba
röhögni vidámak vagyunk akkoris; franctudj’ miért,
dedacból még megélsz; né, ha elragad a félsz

rév ülten s uttogsz
vagyéppen zeng vezúúúx
mint a kitörrrő Vezúv
a félhatra felvertvekker
reggee’ li reggae

vagy életed alkonyát
berond í(r)tó igazi D. libáb
(téli alkony villanyfénnyelel)

mert végtére ez maracc:

alvandó kihűlő kidobott

ondó pakura zacc

leszűrik (a fölét) s magodra maradsz. mint a motherfucking ’and so what if…?’ there is no if…just this.