Szalai Zsolt

Állandóan következel

(sörülökazerkélyen)

a találkozást kereső utak nem ott végződnek
ahol vagyok nem végződnek
Guilfordban London mellett
(mintha London valami közelibb lenne)
ma is el lehet tűnni
csak szemszíned mindenhol
kék levélpapírra írt emlékezés
felhabzó korsó telik meg de
üressé issza magát mert tenger
oldja tőled a verset csak üzenet
lehet bár nem vár választ
nem…választ…el:
mosolyod sem volt búcsúszó

Amit itt hagysz

Lábad az erkély korlátján pihen
kávéscsészébe merül szemed kékje
míg végre kínlódja magát az éj
s hangodból énekek – nőnek…

addig itt hagysz szétszaladnak
a szobában szavak és illatok
pillanatok illannak a huzatba
már másnapi álomban esem szét

s áttűnök cigarettád füstjén is.