Nemes Zoltán Márió

az életközösség

amikor áramszünet volt
a lépcsőházban
s mi csak haladtunk
mint egy bélben

leszoktam a dohányzásról
mert nem tudsz aludni a füsttől
de még mindig
nem szereted
ahogy eszem

a köröm alatt
zöld folyosók

együtt élni egy mohával
négykézláb
mint akinek mindegy
hogy letépdesem a számról
a bőrt

mint egy nagyobb
anyai test
amivel megismerkedni
rég akarok
de mennyit bír még
egy arc
szakító-
szilárdsága?

02 -Pápa

amikor átmentünk a
kisszobába ahol a köveket
meg a ruhákat őrizték
kivitted a zacskót
én meg sajtot raktam a
zsemlémbe

tehetek bármit
mert bármi jó
ezért az állapotért
nem dolgoztam meg
s a folyamat szerint
később sem fogok

ez egy ilyen tevékenység volt
a megszokás és a használat között
talán voltam valaki
aki a gerinced
a kontroll
mögött
egy néző
nem akihez ember leszel
hanem az akivel
berendezkedtél
egy közös
vidéki állomásra
ahol megállnak
a szerelvények
pihenni