Milan Vincetič

Este

A felejtés kivételével
amely a körmöd alá
és a talpadba hasít
semmi sem elkerülhetetlen
a harmonika sem
amely feldob
a katonai tüdők
sem adnak irányt
figyelj fülelj
a szélek vastagodnak
és vastagodnak
senki sem
olvad össze
a csenddel

amely
nagy cinezett kanállal
mer belőlünk

Tulipán

Hogyan lehetne belemerülni a
te füstös szemeidbe
amint a kezeid
játékszereivel
amelyek nem öregszenek
és honnét a lélegzet
amely nem mehet át a csendbe
amelyet éjszakánként
megosztok veled
a köldökzsinóromig terjedve
még csak hamu vagyunk
az Éven túl
hogy ne léphessük át
a harmadik hegyet

ahol tulipánokkal
gyógyíthatjuk meg
a szeleket

Évek

Türelemmel viselni az évek
múlását az utolsó jégtábláig
hogy irányt változtassanak
a halak is és a nemrég elhunytak
kibírják türelemmel az újholdig
tépdesik majd a hajszálaikat
és nem engednek aludni
de meghalni sem hagynak
türelemmel kell lenni a
szelencékhez is
hogy felhővé nőjenek
és magukhoz vonzzák
a daliás csikót

hogy ugorja át
lelkem mélyéről
a szomorú macskát

Feszület

Az éjszakát fel lehet áldozni
több a csillag mint amennyit
elérhetsz több a fa amit
elönt a gyanta vagy
elfogyasztanak a gombák
több a víz mint ahova még
elérhetnek a hajók több
a harmat mint amennyi
eloltaná a szomját
a fekete kaszásnak
vagy a délutánokat
és több az ecet

mint amennyi a feszületen van
édesapám halott
lábainál

(Zágorec-Csuka Judit fordításai)