A rongyképész ünneplése

    Színes esernyőkkel takart arcú, színes nőket bámulok mindennap. Alakjuk, ruhájuk, mozdulatuk érett hölgyeket sejtet. Nézem őket, mert szépek. Keresztes Zsuzsa Esernyősök című, szobám falán karneválozó rongyképéről van szó. A naponta csodált nyílt tekintetű, nyílt arcú nők mellett (mögött) ők az én másféle valóságaim, ahogyan ezt Tóth Krisztina versében is olvastam:

– Möszjő Desnos, ma hova lesz a séta?
– Édes angyal, ne öltözz háborúnak,
hiszen fehér az arcod, mint a kréta!
– Ma karnevál van… nem mondták az úrnak?
…

– Menjen csak, angyalom, ha megígérte!
Egy esős napot görgetnek az órák,
csak egy neve van és csak egy alakja
mindennek, mégis, hány féle valóság
illeszthető egy arc mögötti arcra.”

    (Részletek Tóth Krisztina Cizellált meteor című verséből. In: Az év versei 2004. Bp., Magyar Napló, 219–220. old.)

    Aztán íme egy másik, itt ki nem állított grafika: Az ötödik kerék. Ez közös vállalkozásunk a művésznővel; mármint úgy, hogy ő az alkotó, én meg noszogatom, hogy rajzolja meg a magyarság életével összefonódó szekér anatómiáját. Nemcsak művészi, művészettörténeti siker, hanem oktatási tananyag is lesz ez a sorozat!
    Miért hozakodtam ezekkel ide? Mert számomra ők a hidak pillérei.
    És miért Muszorgszkij (1839–1881) Egy kiállítás képei című zenéjével kezdtük e megnyitót? Mert a most ünnepelt művészhez hasonlóan sokoldalú volt, s azt írta, hogy „A szépség művészi kifejezése önmagában, anyagi mivoltában – gyermekes éretlenség, gyermekcipőkben járó művészet. Az emberi természet, az emberi tömegek legfinomabb vonásainak, ezeknek az alig ismert rétegeknek bátor feltárása, ezeknek meghódítása – ez a művész igazi hivatása. Új partok felé! Rettegés nélkül át a viharon, zátonyok, víz alatti szirtek között, új partok felé!”
    Ezt Kroó György könyvében olvastam (Muzsikáló zenetörténet, Bp., Gondolat Kiadó, 1966. III. kötet, 135–136. old.), aki szerint „Művészete elérte az új partokat…”, ahogyan Keresztes Zsuzsáé is. Mert Muszorgszkij zenéje híd volt a régi témák és kifejezési formák, a régből hozottak és a szintézis, híd volt Liszt és Bartók között. Ki lesz a magyar képzőművészetben a paraszti világot, a lugasokat, a csendes folyópartokat, a régi tereket a fém, a beton, az üveg, a sebesség, az elektrokultúra világában szintetizáló művész? Kivárjuk. Ám azt tudom, hogy az egyik híd-alkotó Keresztes Zsuzsa. Volt intarziakészítő, keramikus, műszaki rajzoló, épületmakett-készítő, szobrász, díszlettervező, szitanyomat-készítő, grafikus. Most rongyképész: használt és maradék textilekből konstruál műalkotásokat. Sikereit a vásárlók, a gyűjtők, a hazai és nemzetközi kiállítások igazolják. Íme lássad, ez a rongyképész világa, mely tündöklik. (Utalás Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának szövegére: „Íme lássad, ez a kékszakállú vára! Nem tündöklik, mint apádé…”)
    Messziről olajfestményeket, közelről mesterien válogatott, ollózott, komponált és ragasztott rongyokat látunk. A rongy megfogható, térbeli anyag, még rajta a nyírás, még köze van ahhoz, amit megjelenít. Csendélet rongy-pohárral, virág és kapu, tér és ég. Tényleg híd ez a művészet, a régi és az új, a hagyományos és a modern kifejezési formák; híd a paraszti világ, a nyugodt vidék, a csendes kisvárosi tér, az ódon kapualj és az anyagot variáló, vibráló mai innovációs törekvések között.
    A Magyar Kultúra Alapítvány munkatársai arra törekszenek, hogy hidakat építsenek: rendezvényekkel a magyar–magyar párbeszédet szolgálva, valamint a régi és új művészeti törekvések kapcsolatának teret, lehetőséget adva. Több kiállítás van most is az épületben. Kérem, hogy nézzék meg Várady Marika ausztráliai magyar festőművész, Éva Fischer olaszországi magyar festőművész, Kisfaludi István fotóművész, Manajló János és Fedinec Atanáz festőművészek kiállításait is. Nálunk működik a Budavári Kárpit Műhely és a Magyar Foltvarró Céh is. Partner folyóirataink közül a Napút és a Zempléni Múzsa valamennyi száma közöl színes képzőművészeti válogatásokat.
    Mindez persze nem elég háttér és indok; felmerül a kérdés, miért állítjuk ki Keresztes Zsuzsa rongyképész alkotásait?
    Azért, mert szépek!

Dr. Koncz Gábor

    Elhangzott Keresztes Zsuzsa Hidak című kiállításának megnyitóján a Magyar Kultúra Alapítvány épületében, 2004. szeptember 29-én.