Baba Ghundi története¹

(Wakhi és hunzakut mese)

    Emlékezzünk Baba Ghundira, a híres, szent életű hősre, aki Észak-Hunza vidékén, Gojálban vitt véghez csodás tetteket, ahol soha nem feledik el őt, a sárkányölőt! Bizony sok történet járja a híres Baba Ghundiról, aki a Chapursan-völgyet először elpusztította, aztán megmentette…
    Amikor ő először a vidékre érkezett, Chapursan bőségben élt², azonban a bűnös alattvalók elfeledkeztek az Istenről. Tivornyáikon paráználkodtak, a törvényeket nem tartották, kapzsik voltak és felfuvalkodottak. Baba Ghundi megpróbálta őket jó útra téríteni, prédikált közöttük, de sikertelenül.
    Baba Ghundi kérte az Urat, hogy segítsen neki igazságot tenni, mert az itt élők hajthatatlanok. Az Úr elmondta Baba Ghundinak, hogy elpusztítja Chapursan falvait. Azonban a remeteéletű hős könyörgött, hogy kímélje meg az életüket. Aztán az Isten meghagyta Baba Ghundinak, hogy találjon három igaz embert a völgy falvaiban, s akkor megkegyelmez Chapursannak. Baba Ghundi végigment a falvakon élelmet, alamizsnát koldulva, de csak egyetlen öreg özvegyasszony volt, aki adott neki valamit. Ennek meghagyta Baba Ghundi, hogy éjszaka siessen fel a közeli hegyek gerincére, mert az Isten elpusztítja hajnalban a völgyieket.
    Így is lett. Az özvegyasszony látta, ahogy sárözön zúdul végig a völgyön, mint valami óriási szürke sárkány, és előtte Baba Ghundi nyargal, vezetve azt. Az egész völgy elpusztult. A földeket kő és sár lepte be, a falvak házait az áradat összezúzta. A terület kihalt lett és kietlen.
    Hét év eltelt, és vándorútja során Baba Ghundi ismét arra a vidékre érkezett. Addigra ismét lakták a völgyet, de azok már igaz, becsületes emberek voltak. Újra termékennyé tették a földeket, felépítették falvaikat. Azonban Chilingi környékén a hegyek közé egy óriási sárkány költözött, rettegésben tartva az itt élőket. A sárkány egyik feje vasból, a másik ezüstből, a harmadik bizony aranyból volt.
    A falusiak kérlelték Baba Ghundit, hogy segítsen rajtuk, mert a sárkány megtizedeli és megsarcolja őket. Miután Baba Ghundi meggyőződött arról, hogy az emberek hite igaz és erős, elhatározta, hogy megküzd a sárkánnyal. Felment a hegyekbe, és ott rá is talált az irdatlan, hatalmas állatra. Megszólította: „Menj el a völgyből, nincsen semmi keresnivalód itt!” A sárkány válaszolt: „Téged is elpusztítalak, mint azt a kilencvenkilenc másik férfit, aki ellenem kelt! Te leszel a századik…” Ahogy Baba Ghundi körülnézett, látta, hogy a Chiligi-hegyek oldalán csak úgy folyik a sok vér, vörösre festve a sziklákat.³
    Elkezdődött a küzdelem. Baba Ghundi hiába lőtt íjával a sárkányra, a pikkelyekről lepergett a nyíl. Baba Ghundi hiába suhintott híres kardjával a sárkányra, kicsorbult az éle. Birokra keltek. A sárkány felemelte Baba Ghundit, és bedobta a földbe térdig. Aztán kiugrott Baba Ghundi, megragadta a sárkányt, bevágta a földbe derékig. Az kimászott, éktelen haragra gerjedt, és megragadta Baba Ghundit. Úgy beledobta a földbe, hogy Baba Ghundi mellig merült el. Aztán éles fogaival le akarta harapni a sárkány Baba Ghundi fejét. Már-már sikerült is neki, de Baba Ghundi kikászálódott, és úgy bevágta a sárkányt a földbe, hogy az nyakig elsüllyedt. Fogta a kardját Baba Ghundi, és azon nyomban odaugrott, hogy levágja mind a három fejét. Könyörgőre fogta a sárkány: „Ne ölj meg, kérlek! Elmegyek a világ végére, ahol nem élnek emberek, téged pedig gazdaggá teszlek!” – mondta az egyik, a vasfeje. Mikor látta, hogy Baba Ghundi hajthatatlan, az ezüstfeje folytatta: „Ha akarod, és megkegyelmezel nekem, a világ legszebb asszonyát szerzem meg neked!” Már-már suhintott Baba Ghundi, amikor az aranyfeje is megszólalt: „Én királlyá teszlek, te uralkodsz majd a vidéken nemzedékeken át!” Baba Ghundi azonban így válaszolt: „Hiába rimánkodsz, mert aki a sárkány segítségével lesz gazdag, nős vagy hatalmas, az Isten ellen cselekszik!” Azzal levágta mind a három fejét, melyeket a falubelieknek adott. A helyen, ahol a küzdelem zajlott, és ahol bevágta a földbe Baba Ghundi a sárkányt, máig megtalálhatók a szörnyeteg elmeszesedett csontjai.⁴
    A falubeliek nagy lakomát csaptak, és megünnepelték, hogy Baba Ghundi megmentette őket a rettegett sárkánytól.
    Ekkor egy férfi kereste fel Baba Ghundit. Kérdezte, mit tegyen, mivel már tíz éve ismeri a feleségét, de gyermekük nem született egy sem. Baba Ghundi látta, hogy a férfi igaz ember, és akarata nem önzésből való. Mondta neki Baba Ghundi, hogy várjon, segít rajta. Ahol a lakomát tartották, a sárkány tetemétől nem messze, a sziklába döfte a kardját. A sziklából forrás fakadt, amely azóta is termékenységet és gyógyulást hoz azoknak, akik isznak belőle.
    A forrás mellett emlékhelyet, ziaratot emeltek⁵ a szent hős örök emlékezetére. Mivel Baba Ghundi a küzdelem után a chapursaniaknak adta a kardját, azok máig a ziaratjában tartják azt. Messze földről érkeznek zarándokok, hogy a csodatevő forrásból igyanak, és tiszteletüket tegyék Baba Ghundi, a sárkányölő hős emlékhelyénél.


    Részlet Csáji László Koppány Tündérek kihalófélben című könyvéből, amely a fehér hunok történetét, folklórját mutatja be írásban és képben a lakóterületükön tett utazás leírásával.

¹ Adatközlő: Akhbar Husszein, 2001. augusztus 1., Zood Khun.
² A helybeliek szerint neve is innen ered, szerintük ugyanis a „Mi kell még?” jelentésű perzsa eredetű szó megfelelője.
³ Chapursan nyugati hegyoldalai és a Chilingi-hágó felé érő hegyek vörös kövekből állnak – talán vastartalmuk miatt – sok helyütt; innen eredhet ez a hiedelem, a mese ezen eleme.
⁴ Valóban, minket is elvittek arra a helyre. Korallfosszíliák voltak egy kiszáradt tómederben, elég nagy területen. Egy-egy fával vagy kővel megbolygatva a földfelszínt, előbukkantak a kövületek. Haza is hozhattunk emlékbe néhányat, annyi volt.
⁵ Máig termékenységszimbólumokkal, hegyikecske-szarvakkal van kirakva az út két oldala, amely összeköti a ziarat épületét és a forrást.