A természetkérdés

    Aki zöldségeket beszél, az buta. És aki zöldfülű, az éretlen is. Aki pedig zöldet eszik, példuelló salátát, az könnyen kerülhet ismeretlenségbe a Mengyelejev-táblázat bomlékonyabb elemeivel. Idegenszívűek ellen prédikálva idegenagyú zöld emberkék – ufonauták – megváltására sóvárog a mocsárból önmagát saját hajánál fogva kihúzni képtelen emberiség. A zöld pártok öt százalék körül mozognak, de a környezet, amelyben élünk, s amelytől olykor halnunk kell, nem a lét öt százaléka. Nem kisebbség, nem is többség, hanem teljesség. Száz százalék.
    Mondják, kimegyek a zöldbe. Zöld erdőben jártam, kóláskupakot találtam. Mintha tán egy hely volna a természet, ahová kimenni, kijárni lehet. Meglátogatni a nagynénikét a szociális otthonban. Majd hazatérni, szokásos rekvizitumaink és relikviáink közé. A természet ott, az ember itt. Kinn a bárány, benn a farkas. Benn a nyáj, kinn a tél. Külső tér. Mintha tán génjeink által bennünk nem a természet lakna. Lakoznék. Bodri, helyedre. Ugrabugra. Természet, helyedre. Szabad az ég. Rab a Föld. Föl, föl, ti rabjai a földnek, ki éhes most? Ember, helyedre! Mi a természet helye az emberben, s mi az ember helye a természetben? Egy talpalatnyi föld elég a tagadás szellemének ahhoz, hogy megdöntse az egész világot.
    E talpalatnyi föld, mely a világot már meg is döntötte részben, nem egyéb az ember ökológiai lábnyománál. Senki se tudja, hol az ember helye, de mind láthatóbb a Földön az ember nyoma. Oda vágyom, hova emberi kéz még nem tette be a lábát – jó vicc. Kezeslábasba bújt a glóbusz, az óvoda elszabadult, száz éven aluliaknak csak nagykorú jelenlétében ajánlott. Mikor növünk föl már a házi feladathoz végre, a hazafeladathoz végre?
    Életszagú volt valaha ez a bolygó, ma viszont általunk, emberek által a természet lett a legjellemzőbb hajléktalanja. Jön a fehér ember, az erdők csomagolnak. Nem az indiánok vonulnak mind mélyebbre az erdőbe a civilizáció elől, hanem az erdő vonul mind messzebb a semmibe saját, véghetetlenül markáns létünk elől. Hamlet, ha egy bioetika vizsga után mondja: lenni vagy nem lenni, mennyire másképp hangzik, ugye?
    Nincs messze már a távol, amikor a létkérdés, az életkérdés és a természetkérdés össze fog fonódni, s megkérdezi: miért? Megkérdezi, miért nem létkérdés a természetkérdés, és miért nem életkérdés a természet léte? Mert – tetszik, nem tetszik – a jelek szerint valaminek politikai értelemben kell előbb kérdésessé válnia ahhoz, hogy utóbb, ha mást nem, de legalább foglalkozzanak vele.

Sebeők János