Karácsonyi Zsolt

Levél a bolti eladóknak

Ó, bolti eladók, ti! Kiket determinál a
végső és kegyetlen Zséi Determinátor,
szeszélyes pulti kurvák, szálkás szavú vagányok!
Tán a költő se tudja, hol nyugszik lelketek meg.
Lépkedtek, mint a szeszben az elkerülhetetlen,
pakoltok, sok kacat közt múlik el ifjuságtok.
Ezért kenem most rátok a líra margarinját,
és teszem szemetekre uborkám pakolásként,
gyógyítson meg a versem, ketrecbe zárt vadállat,
és Te – légy újra szűzi, nem használt, ócska szandál.
Én megnyitom tinéktek az idő áruházát,
sétáljatok kamaszként, vénen, de bölcs erővel,
királyfi és királylány, lovagina lovaggal,
beszórom rossz jövőtök az örök Róma-szaggal.
Ti legyetek ezentúl az igazi Szenátus,
a másik oldal titka adjon erőt tinéktek,
és pallérozott nyelven, miként Quintilianus,
már úgyse árulhattok selejt mandzsettagombot!
A lét uborkafáját én megmászom tinéktek,
legyetek kuriózum, misztikus Pulti Pandzsáb,
kényszermosoly helyett: lökjétek a halandzsát,
ahogy teszi akárki, a kinti utcafényben!
Induljatok most. Lesz majd, ki bezárja a boltot.
Tolvaj jövőtök moccan a sarki lámpavasnál.