Pierre de Ronsard
Anakreon okfejtése
Tenger vizét a Föld beissza,
A Föld vizéből hörpölnek a fák,
Szél kortyol tengert égbe vissza,
Csapzott halászt fény itat legalább,
S a Hold kékjétől fogy el a Nap;
Fönt és alant minden szomjuhoz’: Ím,
– Követve ősi jogukat –
Miért ne innánk, feleim?!
Jean Richepin
Egy ballada ajánlása
Herceg! Illetlen testrésznek mondják
A borvirágos orrod. Csak váltig
Emelints köré kupából szoknyát,
S ne törődj vele, hogy ki mi látszik…
Clément Marot
A bor a látásnál is többet érő
Most szememre homályt vonsz, bor,
Mégis csodákat engedtél látni,
Tiltanak tőled, legjobb barátomtól,
Irigylem, kinek jut bár pohárnyi.
Te vagy az egyetlen cimborám, ki
Nem hagysz károgó vészmadaraknak;
Nélküled teljes testem a sárba rogy.
Szememre sötét éj csőre lecsaphat:
Inkább veszítsem el az ablakot,
De egész házamat?! – bolond nem vagyok.
Emile Goudeau
Óda a borhoz
Sej, ha borrá változna egyszerre a Szajna,
S akár az égerfa, annyit szívhatnék magamba,
Én boldogan egy híd alatt
Folyóba dőlvén áztatnám magamat.
S ha kiparancsolnál onnan, Felség,
Kegyelemért könyörögnék.
Dobj vissza, Henry, jó király, oda.
Maradjon kezeden Párizs városa,
Ház, palota, az erdő Vincennes-nál, –
Csak hagyd meg nékem a Szajnát!
François Coppée
A bor
Édes doh dől feléd a pince-homályból,
A boltozat fáit salétrom itatta át,
Por és pókháló lepi palackok sorát,
Bennük öregszik minden évben az újbor.
E finom nedű a sorsát még mielőtt
Beteljesítené, kell hogy háboritatlan
Pihenjen a sírbolt-csöndben, s ha pohár csattan,
Ő átmelengeti majd a szívet és a főt.
Lassan elönti egészen a testet,
S a korty gyönyörébe lelkünk belereszket,
Végül titkos harmoniákkal elandalit.
Akár a bor, úgy érik a szonett, sejtem én.
Ki pincében születik, tudja, hogy így van ez rendjén,
Verseken tűnődsz, míg kortyolod vén boraid.
Robert Desnos
A borivó fa
A borivó fa szereti
Ha árnya alatt fekszünk nyújtózva
Mint szarvas nyúl seregei
Ebédjük volt kakukkfű s uborka
A fák között a borivónál
Barát nincs megbízhatóbb sehol
Éjjel-nappal véle volnál
S csak lombja rezdül nem unatkozol
Nem a borivó szólt így Bárcsak
A fa azt mondta reggel ma
A jövőbe vajh minek lássak
Nincsen mindennap szerda
A jó borivó fa vére
Lüktet a föld alatt
Hisz bölcs nem ostoba elvégre
Ítéletig árnyéka marad
Árnyéka marad ítéletig
Persze amíg föld lesz az ég alatt
S a tengeren meg nem jelenik
Mert utoljára kél a Nap.
Ismeretlen francia költő imája
Adjon Isten egészséget,
Tartós jókat bőven.
Boldogságot kérek,
Uram, minden időben.
Munkát is, ám ne gyakorta,
De örök fényt a borba!
Charles-Francois Panard
A flaska
Lám, lám
Flaskám,
Nélküled aztán
Unalom
A napom,
Gond-malom.
Dohogom:
Gondolat
Elapad,
Főm alatt
Szívem szakad.
Ám ha téged tartalak,
Istenem, be jól érzem magamat.
Milyen jó látnom formás szép alakod,
Mikor boldog lágyékod és áldott méhed vár,
Mikor csordulni kezd belőled édességes nektár.
Bárhol is magasztalni tudom már ezt a pillanatot.
Átmelegíted a keblemet, mint senki, lányka se szebben,
Téged óhajtlak, kívüled nincs más, rangot adsz magad, és
Szívemnek jótevője vagy, Te, hiszen megelégíted a lelkem,
Nem is vehet erőt rajtad soha a feledés.
Csak téged akarlak egyedül dicsérni örökkétig
Holott meszelt pince hüssében, holott árnyas lugasban
Ücsörögve ezzel a dallal, bár végnekül zenghetném:
Uralkodj kegyesen fölöttünk, fenséges flaska,
Ne múljék királyságod el, üvegecském!
Pierre de Ronsard
Vissza szeretnék gondolni…
Vissza szeretnék gondolni a kedvesre,
Ezért sokat kell, feleim, innom a borból.
Koridon, a flaskákat töltsétek oly jól
Meg, hogy attól vidámodjunk mind ma este!
Kasszandra? Mária? A szám bárhogy nevezte
Is Őt, betűinél többet emelintek százszor.
S most-ifjú Madelonod arcképét már por
Lepi, Bellau komám, szerelmét akkor se feledd Te!
Nem tűz a nap a zöld lugas árnyába,
Rózsa, liliom lángol a kertben, ám káka
Zörög szárazon odébb és mindegyre
Csak szívja a vérét a bíbor epernek.
Jól teszi? Melyikőnk tudja? Hát bor hessentse
El aggodalmaink, koccintani gyertek!
Abbé de Chaulieu és Marquis de La Fare
Madame de La Sablière vacsorájára írott sorok
Serkents föl Foix hercege
Vénuszt s Kupidót zengeni!
Iriszt is énekeljük-e,
Mi, Anakreón hívei?
Játék, kacajok, tünde báj:
Folyvást Vénusz van véletek.
Jaj, volnék szeretője bár;
Szomjam oltanám eleget.
Tölts hát bort és rózsát hints,
Fontos csak örömünk legyen.
Várj Jövő! A gondot hagyjuk kint, s
Ágyő borús Múlt s Jelen!
Olivier Basselin
Óda
– amelyet a költő tulajdon orrához szerzett
Mennyi finom nedű s ugyanannyi nohabor,
S hány de hány zacskó dohány
Incselt veled, te rőt és viola orr,
Míg hosszú évek után
Ily szép nem lettél! Ám ha el-elnézdel valaki
Egy pohár üvegén át
– mert nem fogsz bornemisszák orrára hasonlítani –
úgy szebbnek látszol még inkább.
Joachim de Bellay
Egy vincellér Bakkhoszhoz
Hadd dicsérjem ezt a bort,
Mézes fürtben gazdag volt,
Maradjon is megbízható,
Ahány ölnyi, annyi akó,
Szőlővirág mind beérjen,
Thenot az ő vincellérje,
Bakkhosz úr, néked szenteli,
Szorgalmát s reménnyel teli,
Mivel meg nem csalatkozik
Tavasztól őszi puttonyig,
Mert szülötteföld, anjou vidék
Szaporítja e jó venyigét!
Arnaud de Villeneuve
Az jó egészségért való regulák közül, borivóknak
(1329)
Hogy jól essék, a borból csupán annyit kortyolj!
Ha tiszta italt hoz’sz, gyógyszert veszel magadhoz!
Nedűd megromol olykor, vigyázz, méreg a rossz bor!
Anakreóni dal
Árpacipómra mézet
Csordított a szerelmem
S boroskancsóm, a nagyot,
Kellett számhoz emelnem.
Szerelmem látta, ahogy
A húrok közé csapok,
Mert nem kezemmel kaptam
A melle után, nem, nem,
Gyöngéden néztem csak ott,
Simáltam szemmel szakadatlan,
S nézek…
Mert táncol az én szerelmem
Ki árpacipómra csordított mézet.
A francia borverseket Németh Árpád
és Németh István Péter fordította