Kölcsey Ferenc

Balassa

Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan
Sírok, de könnyemet ontom haszontalan,
Erdőn, bércen, völgyön bújdoklom úntalan,
Segédkart, s hajlékot nem lél boldogtalan.

Szélvész mérge tépi lengő vitorládat,
Bocsásd le, hű Remény, biztos ánkorádat,
S habok közt nyugtatván roncsolt hajócskádat,
Fordítsd mosolygva rám még egyszer orcádat!