Puhó Ferencz

Önámítás

a piacon sétáltatok a férjeddel
s úgy markoltad a szatyrot
ahogyan én szoktam
s oly tökéletesen beleillettek e férfimotívumok
egy női koreográfiába
lealkudtad a paradicsom árát
határozottan közömbös tekintetemmel
s amint ujjbegyeidet benyálaztad
pénzszámolás közben
gyűrűsujjad szárazon tapadt
ott álltam tőled egy titoknyi távolságra
borotvált hónaljadból kiolvastam az illatot
melyet én írtam neked
mikor egy dorombolásnyi mosolyból kitörve
vadmacskásan beleharaptál
arcod elé zúduló hajfürtjeidbe
ott álltam tőled egy vágynyira
éreztem, hogy viszket rajtad a melltartó
hallottam, hogy nyafog a kerékpárülés
által felsértett feneked
s miközben lecsusszanó vállpántodat visszaigazítottad
körmeiden megcsillant konyhabútrom színe
na gyere Cirmonella!
konyhabutrodjunk össze
gáztűzhelyedjünk
fazekadjunk
fakanaladjunk
csak két gyereket akarok
aztán megsütlek
megsütlek
s megeszlek mint kétszerszültet

Eurotika

sebességváltóízűnők!
ti naponta ruhátok színéhez igazítjátok a körömlakkot
s mosolyotok csak arcotokat fény felé tartva látható
akár a vízjel a bankjegyen
pillantásotok a tülkölésszerű karosszériák felé fordul
pedig én gyalogosan a tilosban is parkolhatok
azonban a biztonságiövmellűlányok félsikerbiztosítása oly unalmas
hogy még gyalogosan is rátok dudálok
sebességváltóízűnők!
mozdulataim a pénz látszatát keltik
megmerevedik mobiltelefonom

Március 6

az éjszakák megsárgultak
mint a szekrényemben álló fehér ingek
melyeket nem használtam
hiszen az ünnepek elmaradtak
csupán egy születésnapom volt
akkor fehér inget öltött egyik tincsem
és elkezdtem kopaszodni
de sohasem az ősz hajszálak hullottak
és aztán lassan újra eljött a hajnal
s egy mosolyt küldött felém
hirtelen hátrapillantottam
senki sem állt a hátamnál
biztos eszébe jutott egy vicc
amikor éppen rám nézett
vagy nem tudta
hogy be van festve
a hajam
vagy csak azt nem tudta hogy miért nem mosolygok vissza?