Pascale Legay

a fa

Holnap ültetek egy fát neked,
a forrás mellé, a dombon.
Fiatal lesz és törékeny még,
de nagyon figyelmes leszek.
Kezeim feltúrják a barna földet,
kiirtják a vad gazt.
Nyár van, lángolnak a reggelek,
bizonyára meleg lesz.
A földbe teszem a csemetét,
megöntözöm bőségesen.
Eltávolodom néhány méternyire.
„Ez így nagyon szép!”
Majd elmegyek, ajkaimon mosoly.
A boldogság nem vár.
Nőjön! Gyarapodjon!
Nem fordulok hátra.

Reggel ültettem egy fát neked,
a forrás mellé, a dombon.
Szép lesz, nagy és erős,
szerelmem, mint te meg én.
A forrás mellett, a dombon,
a te fád ültettem el.
Akarom, hogy nőjön, akár a szerelmünk.

Lesz nyaranta gyümölcsünk ezután.

Király Farkas fordítása

Pascale Legay normandiai költő, festő. Több képzőművészeti és irodalmi honlap munkatársa.