Osztozkodás a természeti erőforrásokon

    Ugyan már kit érdekelhet Magyarországon egy olyan könyv, amely a harmadik világban zajló, (részben vagy egészben) a természeti erőforrások szűkösségére visszavezethető fegyveres konfliktusokat taglalja? Nyilván egy maroknyi szakembert, akik ilyesmi kérdések vizsgálatával múlatják idejüket. De ki mást? Távol vannak tőlünk ezek a problémák, törődjünk inkább a magunk dolgával, nemde?
    Nos, minden látszat dacára mindannyiunk húsába vágnak a kötetben tárgyalt kérdések, legalább két okból. Egyrészt a természeti erőforrások szűkössége, illetve az ebből fakadó konfliktusok miatt egyre több ember kényszerül elhagyni lakóhelyét. E „környezeti menekültek” egy része a „fejlett” világban – így például hazánkban – keres (majd) menedéket. Aligha kétséges, hogy az elkövetkező évtizedekben tovább fog súlyosbodni a természeti erőforrások szűkössége, gyakoribbak és véresebbek lesznek az ebből eredő konfliktusok, vagyis egyre nagyobb menekültáradatra számíthatunk. (Nota bene: amint a könyvben is láthatunk rá példát, a konfliktusok olykor nem is a szűkösségtől sújtott helyeken, hanem a menekültek célpontjává váló területeken következnek be.)
    Másrészt érintettek vagyunk azért is, mert a harmadik világban manapság zajló események egyúttal saját, nem is túl távoli jövőnk egyik lehetséges forgatókönyvét vetítik előre. Aki most hitetlenkedve csóválja a fejét, és minden alapot nélkülöző vészmadárkodásnak tartja mindezt, gondoljon csak arra, hogy Magyarország alvízi helyzetéből fakadóan mennyire kiszolgáltatott és veszélyeztetett az édesvíz-készletek tekintetében. Az éghajlatváltozás, a (határainkon túlról érkező) vízszennyezések és más tényezők komoly édesvíz-szűkösséget eredményezhetnek hazánkban a XXI. században.
    A könyv tehát bennünket is jócskán érint, de nemcsak ezért érdemes elolvasni. Hanem azért is, mert alapos, igényes munka, ráadásul számos érdekes és értékes információt tartalmaz. Egy tíz éven át tartó, száznál is több szakértő közreműködésével, három földrészen végzett tudományos kutatómunka eredményeit összegzi; tizenhat esettanulmány alapján igyekszik általános tanulságokat levonni. A feldolgozott esetek közül a legismertebb az izraeli–arab konfliktus, amely kapcsán olykor a hazai sajtó is megjegyzi, hogy az édesvíz szűkössége a problémák egyik fő forrása. De vizsgálták még a kérdéskört a kutatók többek között Kínában, Dél-Afrikában és Indiában is. További érdekesség, hogy a tanulmányozott esetek között van az a chiapasi (Mexikó) felkelés is, amelyből számos szerző a globalizációkritikai mozgalmakat eredezteti.
    Az alapos kutatómunka nemcsak arra derített fényt, hogy jó néhány erőszakos konfliktus esetében sokkal fontosabbak az ökológiai okok, mint ahogy azt gondolnánk, hanem az ellenkezőjére is. Homer-Dixon és csapata a tüzetesebb vizsgálatok nyomán úgy találta, hogy – többek hiedelmével ellentétben – a tíz évvel ezelőtti ruandai népirtásban legfeljebb marginális szerepet játszhatott a természeti erőforrások szűkössége. Senki se higgye tehát, hogy a szerző szemellenzős módon minden erőszakos konfliktust az „ökológiai hiányra” akar visszavezetni. Ugyanakkor mégiscsak meggyőzően bizonyítja, hogy a természeti erőforrásoknak a környezetpusztításból, a népesség és a gazdaság növekedéséből, továbbá az egyenlőtlen eloszlásból fakadó szűkössége a világban jelenleg zajló fegyveres konfliktusok egyik lényeges, és egyre lényegesebb oka.
    Rendkívül fontos könyv, amit el kell olvasnunk ahhoz, hogy elkerülhessük a közelítő káoszt és erőszakot.

Takács-Sánta András

(Thomas F. Homer-Dixon: Környezet, szűkösség, erőszak. Typotex Kiadó 2004, 308 oldal, 2650 Ft)

A Védegylet rendszeres könyvajánlója ingyenesen kérhető: zoldirodalom@zpok.hu, www.vedegylet.hu.