Sebeők János

Az állatvilág aprószentjei

    Brigitte Bardot öreg, s a fókabébik változatlanul fiatalok. Ez eddig senkinek sem tűnt fel? Pedig mily kiábrándító… A veterán azért szomorú, mert béke van. A természet- és állatvédelem veteránjai pedig azért szomorúak, mert háború van. Mert még mindig háború van. A harmadik világháború, az ember természet elleni háborúja, irtóhadjárata változatlan erővel s ütemben folyik tovább. Ballag már a vén diák tovább? Tovább? Az emberiségnek nem lesz érettségije soha.
    Most is, Kanada 350 000 grönlandi fóka lemészárlásához járult hozzá. A kvóta jövőre még több. Két esztendő alatt – 2004-ben s 2005-ben – egymillió fóka megölése a cél. Merthogy úgymond a sok fóka veszélyes, ha nem is az eszkimókra nézvést, hanem a tőkehalállományra. Mondhatnók, a fókák, ezek a tájidegen, odatelepített lények veszélyeztetik a kezdettől fogva tengerlakó s tengerjogosult ember halászatát. Eleszik a halhúst az ember elől. Ez a vadállati önzés ősemberközelben, az emberiség gyermekszobájában még indokolt lehet, ám jelenleg számomra már véghetetlenül anakronisztikus. És ezért keserít el, hogy Brigitte Bardot öreg. Beleöregszünk az értelmetlennek tűnő harcba, naponta fordul körülöttünk a világ, minden egyre abszurdabb és modernebb, anélkül hogy a természetpusztítás őseredeti folyamata csipetnyit is modernizálódna.
    Tudathasadás, ami való. Míg Észak-Kanadában bunkós bunkók bébifókákat vagdosnak százezerszám agyon, addig odébb épp nanotechnológiai konferencia folyik a milliméter milliomodrészéről elmélkedve. Micsoda precízió, micsoda finomság az egyik oldalon, s micsoda primitívség a másik oldalon.
    Sms? Puff. DVD? Durr. Laptop? Durr. Intelligens por, láthatatlan mikroszámítógépek? Az anyád, még élsz? Házimozirendszer? Figyusz, Jack, ott van egy, most megkapta. Félvezetők? Talált, süllyedt. Műholdas térfigyelő rendszer? A kutya úristenit, szemembe fröccsent a vér. Nem látok. Nem látok. Nem látok.
    Brigitte Bardot öreg. A fókabébik fiatalok. Brigitte Bardot még öregebb lesz. A fókabébiknek pedig felnőttkoruk se lesz. Fehér mártírokként, a természetirtás aprószentjeiként élnek majd emlékezetünkben, amíg világ a világ.

Kétezernégy, június nyolcadika

Napfolt helyett
folt esett tegnap a Nap Úr
becsületén.
Megrontotta egy szeplő: a Vénusz.
Úr Napja – Nap Úr.
A Hold méltósággal takar,
a Napot fogyatkozásra bírva,
míg a -folt égi rózsának
füzérszerű, csillagszemű titka,
hogy a protuberanciáról és a flerről
ne is beszéljek,
lévén mindkettő fény, fény, fény,
és nem árny, árny, árny,
de a Vénusz egy pötty a levesbe,
nem méltó ahhoz, aki amúgy
hiánytalanul
fényeskedik.