Csornai Géza–Konczek József–Magyar Nándor

A kisvárosi Vénusz és hódolói

Költői verseny, azaz „szonett kontra-rekontra”
növekvő szótagszámú rímekkel.

Lezajlott 2004. március 26. és május 10. közt

A három versenyző ez idő alatt kb. négy válaszra kapott módot, úgy, hogy egy-egy hét jutott a válasz-szonett megírására és elküldésére. Minden válasz-szonettnek egy szótaggal több szótagszámú rímet kellett tartalmaznia, s ha lehet, ötödfeles jambusi sorokban. Jó, ha a téma összefüggő, de nem kötelező. A „überelés” (felülütés) sorrendje: kontra-rekontra-szubkontra-morkontra-fedáksári…?

Előszó

E rímjáték, barátaim, melyre kihívlak mindkettőtöket,
Olyan költői verseny lenne, melynek szépségistennőnk a tétje,
Vénusz. Kalandjait elmesélje,
S a szépségét magasztalja írott szöveg,

Miként hódít időben-térben. Ám a versek szonettek és rímesek
Legyenek. S minden szonettre új szonett a válasz,
S mindig egy rímes szótaggal több az új vers. Bár azt
Sem tiltom, ha többel rímel. Gondolom, egy ily’ eset

Méltán „szonett kontra-rekontra” néven nevezhető,
De nem bumfordi ulti (kellem híján),
Csak derüljön ki, hármunk közül kit választ Vénusz, ki méltóbb párja?

Ím, elkezdem egy rímelő tagot tekintve sorvégen. No, vedd elő
Te is, rátermettségedet bizonyítván!
Tiéd lehet-e Vénusz, a szerelem múzsája?

Vénusz születése

(két szótagos rímek)

Tizenhat éves volt e lány, e Vénusz,
Kiről dicsérő versem írom, én – húsz.
Mert így született meg, nem csecsemőként,
S hogy megláttam, hódoltam néki önként.

Egy udvari vízcsaphoz lépett vízért,
Az aranybarna arc azóta kísért,
S most felidézem csípőjét s a vállát,
S az alkonyt, hol a fény árnyékra vált át,

Amint a víz a vascsőből zubogva
Forrott fehéren s buborékokat vetett
Ő nagy lavór fölé emelte vödrét,

S mikor az megtelt, szoknyáját ledobta,
Jaj, a karcsú test, s az egész nő felett
A lírai perc, jaj, az az öröklét!

Ellenvers Vénuszról

(három szótagos rímek)

Hohó, Barátom! Akiről te verset írsz,
Egy hajnalban, a kisvárosi piacon volt meztelen,
A kardvirágok között, ahol mosolyogva fesztelen
Bokát mosott. Éppen arra járt az Old Satirs

Szexmagazin szerkesztője, vagyis én, hazánkfia.
Rábeszéltem, hogy ruhátlanul
Mosson bokát a virágvödörben. Amint a vállára hullt
Barna haja, nem kellett sokáig modellt állnia,

Egykettőre elkészültünk, mivelhogy a piacon
Még csupán néhány háziasszony lézengett a halaspad előtt,
Ám azért mégis elég fény bukott elénk a fényes égen,

…Emlékszem, kinn ötezer dollárt kaptam a képért, s ez nem kis haszon.
Látkörömbe – hogy úgy mondjam, – legelőször én vontam be őt.
Jól emlékszem. Akkoriban lett a feleségem.

Vénusz kicserélődése

(négy szótagos rímek)

És mondtam én Vénusznak, Vénusz, drágám, én szép kedvesem,
Ám Vénusz később engem elhagyott,
S csak pár sort írt, s én ott álltam az asztala előtt csendben, fagyott
Mosollyal, hogy ilyent mégis, miért tett velem.

Azután a narancsfákat fényképezni szálltam el,
A déli tájra, hol ragyogó spanyol leányok jártak rumbát,
Meg tangót, és a slafrokot, ha útban volt, vidáman hátra rúgták,
És minden férfi boldog volt, hogy mexikói lány karján, mellén virágra lel.

És én is. Floresnek hívták. Kacagó édes drága kanca volt,
A csípője úgy mozgott, mint egy valóságos háború a vérben,
S ha addig hívő még nem voltam, azzá lettem volna,

Mert amikor a karom alatt átnyúlva alul a vállamba karolt,
Éreztem, a tűzforró arc súgva-búgva éltet,
A latin Vénusz. Úgy táncoltam véle egybeforrva.

Vénusz a kisvárosban

(négy szótagos rímek)

Én úgy tudom, hogy Vénusz nem ment innen el,
Hisz köztünk élt, s e kissé lassú mozdulású város
Büszke volt, hogy szép leánytól szép rózsát jutányos
Áron kap, s a mosolyához kedves szó, szelíd kebel

És ifjúsága karcsú lépte, s tűnő illat és beszédes szempár tartozik,
Mindenkié lehetett így, s jogot nyert ő arra is,
Hogy megválassza, kit enged közel, sőt maga visz
Játékokba fiút, aki majd áradozik,

A boldogságról, csókja ízéről, szerelmes teste ajándékait
Idézgetve, s Vénusz csendes mosolygása, mint titok
Lebegett a történet fölött,

Ám szépségével sugározva kis időt várt, épp, amíg
Eljött hozzá, ki valóban szép szál férfi volt,
S vele – vagyis velem – frigyet is kötött.

A gyarapodó Vénusz

(négy szótagos rímek)

A kis Vénusz, kit ifjú nő korában
Ismertem, és… mit földobva…? Talán, hogy: …FÖLDOBÁLTAN,
Mint labda szálltam és pattogtam újra,
S az emlék melegére odabújva –

E kis Vénusz már nem áll úgy magában,
Az ifjúkornak elmúlt udvarában,
Amint csapvízzel mossa le a testét,
Varázsos fénybe vonva azt az estét,

A kis Vénusz tegnap két égi lánnyal,
A lányaival jött szemben az utcán,
Hát őt ismertem fel …Három alakban.

Izzott a város, mint a téglakatlan,
S mondtam magamnak: „Öregem, ha futsz tán
Utána, most is fáj – mint rég – hiánya.”)

Vénusz virágboltja

(négy szótagos rímek)

Vénusz virágboltot nyitott, s volt ott sok szép vágott virág,
Margaréta, ibolya meg szegfű, rózsa, tűzliliom,
Köztük sétált, mindig tréfált. (Maga volt egy vágyott világ.)
Mennyi sóhaj! Körülbelül tízmilliom.

Kedveltük őt mosolyáért, szerettük a dalolását,
Átintegetett a járdán, kiállt a bolt oldalába,
S leguggoltak a férfiak, hogy az asztal alól lássák,
Bokájától föl a combig mitől olyan jó a lába.

Jaj, e Vénusz, jaj, e Vénusz, körötte forgott az élet,
Mindenfelé illatot és színt és jókedvet hintett szét,
Szerette az egész város, szerette az egész világ,

Pöndörödő kajlabajszok, újságok és kottaszélek,
S zongoraszó, s a ház előtt esti pletyka, egy kitett szék,
S hazatérő tehéncsorda, s tyúk, kakas meg fehér libák.

Visszatérés Vénuszhoz

(öt szótagos rímek)

s mégis visszatértem óhazámba,
Mert aki magyar, nem tud élni más égbolt alatt,
Mert idegen lányok keze és friss márnák és jó halak
Nem illettek többedszer se egyszer jól a számra.

Vénusz, igaz, már rég mással barátkozott,
Valami versenyautóssal lelkesült a ringen,
S amint megláttam, azt gondoltam, od’adnám az ingem,
Csak egyszer elfogadna még, ez a szép átkozott.

És nevetett, és azt mondta, hogy semmi, semmi baj,
A rózsaligetben megvárlak este,
Megvallhasd, hogy én voltam a legjobb nőd, én, pajtikám,

És nem szükséges udvarolnod ott, zengeni, sem ricsajt
Csapni, mert a padon én majd ülve s hátralesve
Figyelem az öreg parkőrt, rámszól-e, m(I)ért van pőrén a… (…INÁM) lábikám

Az elkényeztetett Vénusz

(öt szótagos rímek)

S ez – másik Vénusz, csend, árnyas szoba és szelíd illatok,
És nem is voltak gyermekei, ám a férje kényeztette őt,
És maga adta lábára a maga fényezte cipőt,
És permetezte vállára a kölnit, el is illanót.

S az esti séta idejére taxit vitt a ház elé,
Azon kocsiztak föl a hegybe, hol a csendes úton
Ölelkezve lépdeltek, s ha néha rejtve búgó
Gerle szólt és nem zajongott, ugrándozott pár veréb,

A szerelmesek áldoztak bőven a hegyi réten is,
Mint otthon párnák közt vagy máskor kis hotelszobában,
S egy világ éledt kettejükben.

A szerelem míves tudói megítélhetik,
Hogy van-e teljesebb gyönyör, itt-ott, ahol-valahol. S de jól járna,
Ki úgy, mint ők, virágba, fűbe, rétbe belesüppen.

Melyik Vénuszról van szó?

(hat szótagos rímek)

Ez megint másik Vénusz! De az első,
Kit én csodáltam augusztuson, estén,
És eltűnődtem a gusztusos testén
Boldogan, ma épp’ úgy, s olyan feslő –

Mégsem csupán emlék, mint a pára.
Formás a combja? Telt a válla? Kedves
A szemjátéka. És a szája nedves,
S a járása ringó, akár a páva.

Ó, a ritmus estelente hintál.
S oly őszintén szeret, mert érett asszony,
S hisz megvallhatjuk még izgalmainkat,

Mert Vénusz az enyém! Szerelmes kincstár
A teste. S hogy tüzem még ki ne asszon,
Virulok és régi karja ringat.

Vénusz nem csalfa

(hét szótagos rímek)

Milyen Vénuszról beszéltek? Sosem bocsátanám meg neki,
Ha nem térne meg vissza hozzám. Azé lesz a nő, aki többet tud nyújtani.
S már az is tetszenék, ha hét szótaggal rímeim köre újulna ki,
S egy szédületes forgatagban csodásan átejteni

Próbálnám Vénuszt, és én adnám ki végre útját?
Hisz otthagyott Amerikában, s most itt hallom, hogy ma mással édeleg,
Hát nem elég, hogy visszatértem hozzá? (Olyan sánta érveket
Hazudtam – igaz – hogy, no, ha már tíz éve tudják,

Hogy megszökött velem, ímé hát, hozzám tartozik,
S bár vigasztaltam magam mással, ezt felejtsük el,
Mert lám, Flores helyett is újra e szívbe őt vettem régen),

És tudhatja, hogy én pénzeltem reklámklipjét, videóit s a mozit
S majd láthatja, hogy szívem égi katlanában szerelem tüzel,
És azon kívül nekem van a legkeményebb, leghosszabb… rímelő tehetségem.

Vénusz további csábítgatása

(nyolc szótagos rímek)

Ez a Vénusz nem volt a te Vénuszod.
Soha, és ezelőtt se, és most se, s később sem lesz, lásd be már,
Folyton itt alkalmatlankodsz, akár egy élő elefánt-bazár,
(Meg a porcelánbolt), szóval, tudd, nem jó, ha te még utol

Akarsz érni. Értsd meg, több Vénusz van! Annak… te üzented meg neki,
Hogy randevúzzon a rózsák közt. Alkalmaskodhatott veled,
S aztán mindent elmesélt a szomszédoknak, aganccsal fonatta fejed,
Így hát mit akarsz a szent tüzekbe menteni?

Ő sosem volt igazán asszonyod,
Pénzeddel se tudnád magadhoz fordítani,
S el is hagyott, s talán nem is volt teveled

Mexikói lányok miatt, no meg spanyol bolerók miatt láthatod, hogy
Vonzó minden magyar Vénusz. Mert magyar asszony hódítani
Messziről is tud. S amire vágyol, olyanná lesz, mikor szeret.

Aki csalódott a kisvárosi Vénuszban

(kilenc szótagos rímek)

A kilenc szép bolygó között mégiscsak szebb a Vénusz,
S mert ő az angyal, hódolok neki,
S mert bősz arannyal jó torkom teli,
Hirdetem, jobb minden fölött égi zaj, mert ha rébusz,

Ha rejtély, inkább villámló ég, rettentő dörej,
Robajjal dőljön, szakadjanak ma közénk görög istenek,
Hol dühöm kimondom, ha vízár szakad, sőt, jég kövön sistereg…
S vagyok én őt, nevén szólítván, sok évet vesztő? Röhej

Áldozata? Vénuszt zord erkölcsűnek mondjam?
Legyen szégyenem e kalandozó képzeletem csupán?
Mert kétségbe vontam (hazudva) jogát,

KICSINEK LENNI? Hát jég, dúlt hó, s te, rög, fű, elvontan
Derengő kozmikus erők!!! Tolongva sodró fényes egek után,
Hát hogyan lehetnének a szépségek, értve, olyan magukban, sután?

Vénusz összefoglalja

(tíz szótagos rímek)

Én befelé építem s élem a lelkem tiszta kalandját,
Vénusz – a kisvárosból, mit el sose hagytam.
S ezt lehet is csodálni, de, node nagyban,
Meg sosem éltem azt, mert ezt miattam hagyták

El bizonyos vagányul élt spinék, hogy az lesz a jó,
Ha csábulnak tengereken túl élni,
Ám úgy, ha elfeledem – múlt évi
Tréfa! Ámulj és így élj olyan elhaló

Csenddel, mint én. Mert ez az én lélek-birodalmam,
Itt szépségem csodálva nőttek fel egymást követve egész évjáratok sorban,
S voltak, s van ma is kedves szeretőm.

S vetélytársnőim? Ugyan mi ez, ha én érzem, ki lovaltam
Versengni férfit? Nő nem volt semerre még és láthatom, voltam
Jobbfajta, hamis-csendes, de nyerő.

A kisvárosi Vénusz

Költői kontra-rekontra

l. vers	Előszó:		márc. 26.	„a”
2. vers	2. lépés:	Vénusz születése	márc. 26. (2)	„b”
3. vers	3. lépés (kontra)	Ellenvers Vénuszról	ápr. 2. (3)	„c”
4. vers	4. lépés (rekontra)	Vénusz kicserélődése	ápr. 9. (4)	„c”
5. vers		Vénusz a kisvárosban		„b”
6. vers		A gyarapodó Vénusz		„a”
7. vers		Vénusz virágboltja		„b”
8. vers	5. lépés (szubkontra)	Visszatérés Vénuszhoz	ápr. 16 (5)	„c”
9. vers		Az elkényeztetett Vénusz		„a”
10. vers	6. lépés (morkontra)	Melyik Vénuszról van szó?	ápr. 3. (6)	„b”
11. vers	7. lépés (fedáksári)	Vénusz nem csalfa	ápr. 30. (7)	„c”
12. vers	8. lépés (bicikli)	Vénusz további csábítgatása	máj. 7. (8)	„a”
13. vers	9. lépés (???)	Aki csalódott a kisvárosi Vénuszban	máj. 9. (9)	„c”
14. vers	10. lépés (???)	Vénusz összefoglalja	máj. 10. (10)	„a”

Jegyzőkönyv

A kisvárosi Vénusz és rajongói költői verseny három résztvevője
    a/ Konczek József
    b/ Csornai Géza
    c/ Magyar Nándor

2004 tavaszán az athéni olimpiai játékok tiszteletére meghirdetett NAPKÚT-PÁLYÁZAT kiírása szerint ún. „költői kontra-rekontra” játékot játszottak e-mailen cserélve ki lépéseiket. A mellékelt tartalomjegyzék mutatja, hogy egymás után új asszonánc-rímszótaggal növelve a tétet eljutottak a tíz szótagos asszonáncig.

A játékot a megtörténés sorrendjében közöljük. De az egyes szereplők betűjelei szerint szerkesztve a teljes szöveget, az is kiderül, hogy mind a három szerző más és más Vénuszról, legalább háromról vagy négyről (mindegyik a saját szerelméről) beszél. A sorrend ez esetben:

„a” 1., 6., 9., 12., 14. számú versek,
„b” 2., 5., 7., 10. számú versek,
„c” 3., 4., 8., 11., 13. számú versek.

A versenykihívást szóban elfogadta, de nem teljesítette Németh Péter Mikola, aki sürgős tennivalókra hivatkozva távol maradt a játéktól. Miután a jegyzőkönyv vezetője közölte vele, hogy Tinódi Lantos Sebestyénnek tudtára adják nem-vitézi viselkedését, aki aztán világgá dalolja az időben ezt az időtlen vitézi kontra-rekontra játékot, s a megszégyenülést, Mikola kimagyarázkodó levél írását ígérte.

Budapest, 2004. május 10.