Vörös István

Tévedések játéka

Folytatás előző számunkból, befejező rész

MÁSODIK FELVONÁS
A szín ugyanúgy háromfelé osztva, mint az első felvonásban, de jobb oldalon egy autóút van, ott alig történik valami. Középen Károly trafikja, melynek balra nyílik ajtaja a járda felé. Hátul valami raktárfélébe lehet bemenni. Baloldalt, a járdán áll egy kopott pad. Talán buszmegálló lehetett valamikor.
I. jelenet
Következő nap kora délelőtt. Két utcalakó jön. Rá lehet ismerni bennük az előjáték bohócaira. De most szürkék, valóságosak.
STAN	(valami ócska répát oszt) Jön a nappal, szürke féreg, az a tiéd, az enyém ez.
PAN	Kettő meg hét az tizenhat, meg ne hajlítsd a derekad, ha lezuhansz madármódra, megdögölni itt a porba, bezárul majd előtted a saját magad akarata.
STAN	Csak gyáva légy, ne nézz körül, az ember mindennek örül, még jobban örül az állat, amit akarsz, mindig várhat, várhat benned, várhat másban, más szívében, más agyában.
PAN	Nem azt teszed, amit mondasz, nem azt mondod, amit mondhatsz, nem mondhatod, amit teszel, félig semmi, félig lepel, marék halál, marék élet, beszédből készült kísértet.
Edit egy kis bőrönddel a kezében áll a megállóban, nyilván buszra vár. Stan és Pan meglapulnak egy kapualjban. Bence futva jön.
BENCE	Te teljesen megőrültél?
EDIT	Inkább megjött az eszem.
BENCE	Mért, eddig hol volt?
EDIT	Ott, ahová ez a busz megy.
BENCE	De hiszen évek óta nem jár erre semmiféle busz.
EDIT	Jönni fog, mert jönni kell.
BENCE	De legfeljebb az eszedért.
EDIT	Látod, ez jellemző. Sértegetsz, és még csodálkozol, hogy itt akarlak hagyni. Elegem volt belőled.
BENCE	Ne haragudj. Csak összezavarodtam. Tudod, furcsa vagy.
EDIT	Mi a furcsa bennem?
BENCE	Megváltoztál. Már este is olyan vad voltál. Olyan ellenséges. Olyan idegen.
EDIT	Az idegent, azt éppen te hoztad a nyakamra.
BENCE	De hiszen megtámadott. Kényszerített.
EDIT	Lárifári. Azt hiszed, nem tudom, hogy már évek óta ismeritek egymást?
BENCE	Honnan ismernénk?
EDIT	A kiflicsempészetből. Néha még álmodban is motyogtad a nevét.
BENCE	Motyogtam a nevét?
EDIT	Talán szerelmes vagy belé?
BENCE	Egy férfiba? Ugyan.
EDIT	De néha együtt aludtatok, nem?
BENCE	(lerogy a padra) Csak egyszer. A határőrök rutinellenőrzést tartottak, tudod, arrafelé legalább kilométer széles a senkiföldje. Fa, bokor, minden ki van irtva. De háborítatlanul nő a vadvirág. Lepkék nyüzsögnek rajtuk. Néha, főleg ha egyedül megyek, egy egész napon át is el tudok heverészni a fűben. Nem lát senki, vagy ha lát is, nem érdeklek senkit. Nézem az eget, mely a senkiföldje fölött mindig kék. Hallgatom a méheket, hagyom, hogy kígyó csússzon át a hasamon.
EDIT	János?
BENCE	Dehogy. Akkor éjszaka volt. Lőni kezdtek. Be kellett húzódnunk egy árokba. A fenekén víz volt. Csupa sár lettünk. Egymáshoz ragasztott a mocsok és a félelem. Elaludtunk ott a legnagyobb veszélyben és a legnagyobb biztonságban.
EDIT	Ennyi az egész?
BENCE	Mért, mire számítottál?
EDIT	Többre.
BENCE	Hogy neked milyen mocskos a fantáziád.
EDIT	Már megint sértegetsz.
BENCE	Évek óta úgy élünk, hogy egyáltalán nem vagyunk tekintettel egymás érzékenységére. Nem azt beszéltük meg, hogy a házasságunk alapja az őszinteség?
EDIT	Őszinteség? Hiszen te még abban is hazudtál nekem, hogy miből élünk.
BENCE	Honnan tudsz te erről? János pofázott? Talán a szeretőd?
EDIT	Igen. Baj?
BENCE	Micsoda? Álljunk meg egy pillanatra. Szóval ezért akarsz elköltözni? De akkor mért hagyod itt a nyakamon ezt a szemetet?
EDIT	Nem a te barátod?
STAN	(előlép a rejtekhelyéről) Kit a gonosz megkörnyékez, sót ad a halál ízéhez, cukrot ad az elmúláshoz, mindenfelé bajt sugároz.
BENCE	Ez meg ki? Újabb titkos kapcsolat?
EDIT	Nem hallod, hogy versben beszél?
BENCE	Na és?
PAN	Aki versben beszél, nincsen, nem hiszi, hogy nincsen Isten, bebújik a túlvilágba, hátulgombolós kabátba, kényszer halál, kényszer élet, az öröklét is merénylet.
BENCE	Most már értem, arra gondolsz, hogy ezek a figurák mi magunk vagyunk.
EDIT	Igen. Vagyis nem. Ők nem emberek, csak vetített alakok. Képek. Mintha kiszöktek volna a televízióból.
STAN	A túlvilág képtelenség, nincs ott rend vagy rendetlenség, nincs ott tér és nincsen idő, nem kap oxigént a tüdő, nem ver a szív, nincs gondolat, csupa árnyék egy prés alatt.
BENCE	Szólj nekik, hogy fejezzék be. Ha így folytatjuk, elmegy a közönség. Már épp kezdett működni az előadás. Körüljártunk valamit, amin nem lehet átmenni.
PAN	Fal van a túlvilág körül, de ennek senki sem örül, talán csak a kőművesek, szétfalaznak földet, eget, elválasztják, mi egybe van, ami áll, és ami rohan.
EDIT	Szerinted jó ez az előadás? A színészek, akik minket játszanak, idegenkednek tőlünk.
BENCE	Az a dolguk. Nem szabad teljesen belénk bújniuk.
EDIT	Szerintem egyszerűen csak rosszak. De az még semmi ahhoz képest, aki megírt minket. Nyakunkra hozza ezeket a versben beszélőket. Nem vagyunk mi verses drámában.
BENCE	Lehet, hogy jobb lenne.
EDIT	Mért?
BENCE	Te nem félsz a beszéd formátlanságától? Hogy kifolysz a saját szádon beszéd közben, és összerogysz, mint egy halott? Aztán majd nem tudsz visszamenni, mert valaki gyorsan mesterséges légzést ad neked.
EDIT	Nem tudom, miről beszélsz. De félni félek. (Összeölelkeznek.)
II. jelenet
Az úttest felől nyíló hátsó ajtón belép a trafikba Károly. Kicsit rendezkedik, aztán eltűnik a raktár felé. Amíg Edit és Bence ölelkeznek, a lidérceknek is nyomuk vész, János viszont melléjük lép. Szaladva érkezett.
JÁNOS	Beszélnünk kell.
EDIT	Hogy találtál meg minket?
JÁNOS	(előveszi a füzetet, melybe korábban írt) Innen olvastam ki.
BENCE	Talán a sors könyve van nálad?
JÁNOS	Azt hiszed, hogy rólatok bármi is be van írva a sors könyvébe?
EDIT	Te is sértegetsz?
JÁNOS	Nehogy azt hidd, hogy sértés nem szerepelni a sors könyvében.
EDIT	Pedig sértés, ha az ember nem nagy. De akkor még nem tudom, kire kell megsértődnöm. Ha viszont valaki az orrom alá dörgöli, hogy nem vagyok nagy, pontosan tudom, kire haragudjak.
BENCE	(újra magához szorítja) Te nagy szeretnél lenni?
EDIT	Szóval szerinted sem vagyok nagy?
BENCE	Nagy? De miben? Rosszul főzöl. De én se jobban. Unalmas vagy az ágyban. Legalábbis velem. Inkább az én hibám. (Jánosra néz.) Szerinted milyen szerető?
JÁNOS	Honnan tudjam?
BENCE	Olvasd ki a füzetedből! Edit már mindent elmondott. Ne fáradj a hazudozással. Nem vagy nagy benne. Aki nagyvonalúan tud hazudni, az majdnem igazat mond.
JÁNOS	Ez jó, ezt följegyzem magamnak. (Tényleg beír valamit a füzetébe.)
EDIT	Egyszóval semmiben sem vagyok jó?
BENCE	Most a nagyságról beszéltünk.
EDIT	És mire jutottál?
BENCE	Arra, ha figyeltél volna, hogy amennyiben nem vagy nagy, az csak az én hibám.
EDIT	Nagylelkű vállalás. Szóval magadra veszed a gyengéimet? A te hibád, hogy nem vagyok nagy? Mért, tudtál volna valamit másként tenni, hogy én nagy legyek? És akkor a te dicsőséged lenne az én nagyságom?
JÁNOS	(becsapja a füzetet) Ez megint jó.
BENCE	Mi?
JÁNOS	Hát ez a párbeszéd. És nincs is ideírva nekem.
EDIT	A sors könyve? Vagy csak egy különnyomat?
JÁNOS	Mondtam már, hogy nem vagytok benne a sors könyvében.
BENCE	Mért, láttad?
JÁNOS	Mit kellett volna látnom?
EDIT	Hát a sors könyvét, te félnótás.
JÁNOS	Te tényleg ellenem fordulsz valamiféle okoskodás védelmében?
EDIT	Ellened fordultam? Na és. És tényleg okoskodás? Nem túlzol egy kicsit?
JÁNOS	Szóval szerinted én hazudozok?
EDIT	Mint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
BENCE	Most láttad, vagy nem láttad a sors könyvét?
JÁNOS	Mért, szerintetek van olyan?
EDIT	Nem mindegy? Ha azt mondom, nincs, letagadod, ha láttad?
BENCE	Vagy fordítva?
JÁNOS	Ti gyűlöltök engem.
EDIT	Csodálkozol?
JÁNOS	Igen, mert ez nincs benne a könyvben.
BENCE	Miféle könyvben?
EDIT	Hát a sors könyvében, te félnótás.
BENCE	Te tényleg ellenem fordulsz ennek a vadidegennek védelmében?
EDIT	Tényleg vadidegen? Nem túlzol egy kicsit?
JÁNOS	(közbevág) Vadidegen, mint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát. (Vár egy kicsit, hátha félbeszakítják.) Beismerem, hogy idegen. Beismerem, hogy nincs sors könyve. Beismerem, hogy én mégis írok valami ilyesfélét. Beismerem, hogy nem mindig találom el azt, ami történni fog. Beismerem, hogy olyankor is hatással van a történtekre, amit írok.
BENCE	Akkor te végül is író vagy?
EDIT	Mint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
JÁNOS	Az a baj, hogy nekem igazából nincs is akaratom. Én nem akarok semmit.
BENCE	Akkor hát?
JÁNOS	Itt ez a füzet, nézzetek bele.
EDIT	(nevetve elfut) Nem érdekel.
BENCE	Várj! (Utánaszalad.)
JÁNOS	(fütyül, a két utcalakó előjön) Mit csináltatok velük? Ezek valahonnan tudják…
STAN	Nagy a tudás, kicsi az ész, fontold meg jól, amit beszélsz.
PAN	Még jobban azt, amit leírsz, járj a vízen, ha menni bírsz.
MINDKETTŐ	Ha a csoda elég erős, gondolatod, elég velős, nem érhet baj, leleplezés, fontold meg jól, kinek beszélsz.
JÁNOS	Takarodjatok!
III. jelenet
Az utca üres. A boltban előjön a raktárból Károly.
KÁROLY	Azt hiszem, mindjárt itt lesz.
MARGOT	(kidugja a raktárajtón a fejét) Ezt honnan veszed?
KÁROLY	(meghökkenve) Hát te is itt vagy?
MARGOT	(visszahúzódik a raktárajtón) Ezt honnan veszed?
KÁROLY	Van, aki halottlátó, van, aki az élőket látja, ha ők nem is látják őt.
SCHWARTZENEGGER	(szinte észrevétlenül toppan be a boltba) És van, akit akkor se vesznek észre, ha ott áll az orruk előtt.
KÁROLY	Nem magát vártam.
SCHWARTZENEGGER	Engem sehol nem várnak. De most csak egy gyufát meg valami olcsó cigit szeretnék.
KÁROLY	Maga dohányzik. Pedig a dohányzás súlyosan rombolja az ön és környezete egészségét.
SCHWARTZENEGGER	Hagyd ezt a süket dumát. Nekem nincs környezetem. Egyedül élek. Még cserepes virágot se tartok. Igaz, most épp bújtatok két jómadarat, de az nem tartozik rád.
KÁROLY	Szerencsés ember maga, én az idejét se tudom, mikor láttam utoljára madarat.
SCHWARTZENEGGER	Hát, a madár, az gyönyörű állat. A feje olyan, mint egy ököl. Ne szólj közbe. Akkora legalább van. Még nagyobb is. A lábai vasból vannak. Mindegyik tolla más színű. Vannak pikkelyei is. Meg kopoltyúja. Meg lánctalpa.
KÁROLY	Akkor láttál te madarat utoljára, amikor én buszt itt a megállóban.
SCHWARTZENEGGER	Azt mondod, inkább busz volt, amit leírtam?
KÁROLY	Sejtelmem sincs. Rád férne egy kis józanítószer.
SCHWARTZENEGGER	(egész közel hajol Károlyhoz a pult fölött) Azt is árulsz?
MARGOT	(kidugja a raktárajtón a fejét) Ezt honnan veszed?
SCHWARTZENEGGER	(töredelmesen) Én tulajdonképpen rendőr vagyok.
MARGOT	(visszahúzódik a raktárajtón) Sejtettem.
SCHWARTZENEGGER	De most szerencsédre nem vagyok szolgálatban. (Fölrezzen.) Van itt valami nő is?
KÁROLY	Mit is keresne itt? A trafik férfimunka. Amit hallottál, nyilván egy belső hang volt.
SCHWARTZENEGGER	Belső hang? Meghülyítetek. Te is, meg az a két jómadár is.
KÁROLY	Akik igazából autóbuszok? Vagy terepjárók?
SCHWARTZENEGGER	(legyint) Kapom már azt a cigit?
KÁROLY	Nem tartunk.
SCHWARTZENEGGER	És gyufát?
KÁROLY	Minek a gyufa, ha úgysincs cigi?
SCHWARTZENEGGER	Hogy fölgyújthassam a bódédat.
KÁROLY	Nem adok gyufát.
SCHWARTZENEGGER	Adsz.
KÁROLY	Nincs.
SCHWARTZENEGGER	(kicsit megenyhülve) Akkor ezt mondd!
KÁROLY	Mondok én magának valamit. Vigyázzon magára, mert valami nagy baj jár maga után.
SCHWARTZENEGGER	Tudom.
KÁROLY	Maga már nem rendőr.
SCHWARTZENEGGER	Tudom.
KÁROLY	De úgy viselkedik, mint egy rendőr.
SCHWARTZENEGGER	Tudom. Illetve, hogyan viselkedik egy rendőr tulajdonképpen?
KÁROLY	(a nézőtér felé mutat, mintha ott is egy fal lenne, és a falon egy tükör lógna) Itt egy tükör, nézzen bele.
SCHWARTZENEGGER	(a képzelt tükör elé lép, szigorúan bámul a közönségre, aztán pofákat vág) Ilyen az arcom?
KÁROLY	Nem, ez még egy rendőr arca. De maga már nem rendőr.
SCHWARTZENEGGER	Tudom.
KÁROLY	Dehogy tudja. Magának elképzelése sincs róla, milyen az, nem rendőrnek lenni.
SCHWARTZENEGGER	Rendőrnek lenni, vagy nem rendőrnek lenni, ez itt a kérdés.
KÁROLY	Dehogy. Ez eldöntött tény. Maga már nem rendőr. De akkor ne vágjon ilyen pofákat.
SCHWARTZENEGGER	Mért?
KÁROLY	És ne legyen ilyen vállas.
SCHWARTZENEGGER	Mért?
KÁROLY	És ne avatkozzon mindenbe bele. És ne nyomozzon. És ne hívja föl magára a figyelmet. És ne menjen az utca közepén.
SCHWARTZENEGGER	Mért?
KÁROLY	Maga már nem rendőr. Maga veszélyben van.
SCHWARTZENEGGER	De igenis rendőr vagyok. És nem értem, mért ne mehetnék az utca közepén. Szeretem az egyensúlyt. Szeretem a rendet.
KÁROLY	Maga még olyan buta, mintha rendőr lenne, de ebben a butaságban már van valami rendszer.
SCHWARTZENEGGER	Talán rendszeretet.
KÁROLY	Maga most nagyon egyedül van. Arra a két jómadárra jobb, ha nem számít. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
SCHWARTZENEGGER	Most mit kell mondjak? Mért – vagy tudom?
KÁROLY	Ezt kérdezze a súgótól. Mért nézi azt a képet? Hiszen az nem is tükör. Becsaptam magát.
SCHWARTZENEGGER	Tudom. (Zavartan elfordul a nézőktől, kimegy a trafikból.)
KÁROLY	Várjon, adok magának ingyen egy kis józanítószert. Van cigim is. (Észreveszi, hogy a vásárlója elment, legyint, odaugrik a képzelt tükör elé, igazgatja a haját.) Azt hiszem, mindjárt itt lesz. (Visszaül a pult mögé, olvasni kezd.)
IV. jelenet
Két katona közeledik. Az egyik a járdán, a másik az úttesten. Meg lehet ismerni, hogy ezek Schwartzenegger egykori kísérői. De a két bohóc figurája is feldereng bennük. Most puska van náluk. Az egyik a trafik ajtajára mutat. Odamennek, szaglásznak, mint a kutyák, kinyitják résnyire az ajtót, aztán legyintenek és továbbmennek.
V. jelenet
Mire Károly a neszre fölemeli a fejét, már a pap lép be az ajtón. Károly fölugrik.
KÁROLY	Dicsértessék!
PAP	Nyugtával dicsérd a napot.
KÁROLY	Én nem a napot dicsérem. Hanem az Istent.
PAP	Már megijedtem, hogy a papot. Isten viszont nem szorul rá a te dicséretedre.
KÁROLY	Akkor maga mért ment papnak?
PAP	Nem azt mondtam, hogy a dicséretre nem szorul rá, hanem hogy a te dicséretedre.
KÁROLY	A dicséretre mindenki rászorul.
PAP	Isten nem mindenki.
KÁROLY	Hát? Talán senki?
PAP	Isten nem kér a dicséretedből, mert nem mer kérni.
KÁROLY	Isten fél tőlem?
PAP	Dehogy, csak szégyenkezik.
KÁROLY	Tett valamit ellenem?
PAP	Nem, de most fog.
KÁROLY	Tisztelendő atyám azért jött, hogy Isten bocsánatkérését hozza valami olyasmiért, ami még meg sem történt?
PAP	(meglepődve) Úgy látom, te elég okos vagy. De nem tudsz semmit. Talán csak azért mentem valamikor papnak, hogy ezt az üzenetet átadjam, és ebben a párbeszédben részt vegyek.
KÁROLY	Ha valóban olyan fontos, mért nem mondja meg ő személyesen?
PAP	Isten nem személy.
KÁROLY	Gondolhattam volna.
PAP	Nehéz dolog, amit mondanom kell neked. Nagyon nehéz.
KÁROLY	Üljön le! (Kiad a pult mögül egy suszterszéket. Ő lekönyököl a pult szélére.)
PAP	Maga most nagyon egyedül van. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
KÁROLY	Ezt én mondtam az előbb.
PAP	Nem hallottam. De ezek szerint, ha csakugyan öngyilkossági szándékai vannak, akkor az, amit most mondanom kell magának, talán nem is olyan rossz és nehéz a maga számára, mint gondoltam. Talán Isten nem rója föl majd bűnömül.
KÁROLY	Ki mondta, hogy én öngyilkos akarok lenni?
PAP	Muszáj, fiam, muszáj.
KÁROLY	Az öngyilkosság bűn.
PAP	Tudom. És nekem se lenne szabad így beszélnem, de kell. De mégis kell.
KÁROLY	És mért akarná Isten, hogy én meghaljak?
PAP	Veszélyesek a világra a képességeid.
KÁROLY	Nem a feleségemnek szól ez az üzenet?
PAP	(megrovólag) Össze se vagytok házasodva.
KÁROLY	Az csak nem halálos bűn?
PAP	Mi a te feleséged, hogy szerinted neki kéne inkább öngyilkosnak lenni, nem neked? Már nem lehet túl nagy az a szerelem.
KÁROLY	Tisztelendő uram, ha magáz, visszategezhetem? És visszamagázhatom, ha tegez?
PAP	Nem én tegezlek, de én magázlak. Nem kell hozzám alkalmazkodnod. Egy halálraítéltnek sok mindent szabad. És bármi is a bűne, egy kicsit rokonságba kerül Jézussal.
KÁROLY	Nekem mi a bűnöm?
PAP	Tudtommal semmi. Hacsak nem az, hogy a feleséged halálát kívánod.
KÁROLY	Én ugyan nem kívánom a halálát, csak azt mondtam, hogy talán inkább neki szól az üzenet. De ha neki szólna, semmi pénzért át nem adnám neki.
PAP	És szerinted nekem is így kéne cselekednem, igaz?
KÁROLY	Nem ítélhetem meg más cselekedeteit. De néha előfordul, hogy más helyett nekünk kell szenvednünk.
PAP	(megdühödve) Te tanítasz engem alázatra? Hát mit gondolsz magadról?
KÁROLY	Azt, hogy nincs kedvem más helyett meghalni. És ez az üzenet nem engem illet.
PAP	Sajnálom, de már ez sem segíthet rajtad. Tudod az üzenetet, mintha egy titkot tudnál. Vagy megtalálod, kinek szól, és eljuttatod neki, vagy neked kell meghalnod.
KÁROLY	De ha én meghalok ahelyett, akinek meg kéne halnia, az vajon segít? Krisztus helyett ha Barabást feszítik meg, meg lennénk váltva az eredendő bűntől?
PAP	Így meg vagyunk váltva? Mi a feleséged?
KÁROLY	Hogy lehet, hogy ezt nem tudja, ha azt tudja, hogy nem is a feleségem?
PAP	Bökd már ki.
KÁROLY	Halottlátó.
PAP	Lehet, hogy tényleg neki szól az üzenet?
KÁROLY	Nem hiszem. Ha Isten csakugyan isten, tudnia kell, hogy az embernek nincsenek is tulajdonságai. Így aztán baj se származhat belőlük. Vagy nem olvas semmit, csak a Bibliát?
PAP	Nem tulajdonságokról, hanem képességekről van szó.
KÁROLY	Nekem biztos nincs semmiféle képességem. Ha nem léteznék, és ezért egy színésznek kéne eljátszania engem, nagy bajban lenne, hogyan mutassa meg ezt a szürkeséget.
PAP	Ne reménykedj, ez nem színjáték. Mit segítene rajtad, ha csak színpadon lennénk?
KÁROLY	Nem mondtam, hogy segítene, miben is segíthetne. Csak azzal játszottam el, hogy az életünk puszta feltételes mód. Egy pár ha kellett hozzá, hogy élhessünk. Valaki vagy valami belénk bújik, mint egy kesztyűbe. Ezért képességeink semmiképp sem lehetnek. Isten pedig, ha isten, akkor úgy lát minket, mint néző az előadást.
PAP	De nem úgy lát.
KÁROLY	Tehát nem is isten. De akkor mi?
PAP	Mintha ez nem is a tévedések szomorújátéka lenne, hanem a pontosításoké.
KÁROLY	Nem felelsz. Azt állítod ezzel, hogy Isten nincs? És ezért nekem meg kell halnom?
PAP	Mint mindenkinek, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
KÁROLY	Nem ugyanarról beszélünk. Nem ugyanarról az istenről, nem ugyanarról az akaratról, nem ugyanarról a halálról.
PAP	Én talán sose fogok meghalni, hiszen nem akarom rád kényszeríteni az akaratomat, illetve egyáltalán nem akarom, hogy meghalj. Csak egy üzenetet adtam át.
KÁROLY	De aki üzen, nincs is.
PAP	Épp ez az. Beszélni szeretne veled. Magához venne kisinasnak. (Cinikusan fölvihog.) Lehet, hogy józanítószer kell neki.
VI. jelenet
Kintről kiabálás, futás zaja hallatszik be. A pap elégedetten int kifelé.
PAP	A Szent Miklós Rohambrigád.
KÁROLY	Terroristák?
PAP	Dehogyis. Jótevőcsapat. Ha egy csúnya lánnyal találkoznak, megcsókolják. Élelmet szórnak szét, pénzt adnak annak, aki kér, megitatják a szembejövőket, benzint töltenek az autókba, mobiltelefont osztogatnak, ingyenes templomi belépőket, búcsúcédulát, cigit, patkánymérget, betegítőszereket, sós csokit. Nem válogatnak az eszközökben.
KÁROLY	De hiszen ez ostobaság.
Kati és Tamás az úton közelednek futva. Berontanak a trafikba.
KATI	Szüksége van itt valakinek segítségre? Takarítani? (Károlyra néz.) Vagy egy utolsó szerelmes éjszaka?
KÁROLY	Hát arra éppen jussom lenne. Halálraítélt vagyok.
PAP	(álszent hangon) Nem eszik olyan forrón a kását. (Károlynak odasúgja.) Erről nem szabad beszélnie.
KÁROLY	Nem lenne szabad, ha engedelmeskedni akarnék.
TAMÁS	(eddig kifelé lesett az ajtón, most ismeri föl a papot, akit még Kati észre sem vett) Tisztelendő atyám!
PAP	Ne ismerj meg!
KÁROLY	Hagyjuk ezt. Maga itt most pap létére mindenkinek hazugságot parancsolt.
PAP	Félreérted.
KÁROLY	Nem hiszem, hogy Isten ilyen személyt választana üzenetének hordozójául. Pap vagy te egyáltalán?
PAP	Nos jó, másoknak parancsolhatok hazugságot, vagy legalább hallgatást. De nekem színt kell vallanom. Nem vagyok pap. Vagy száz éve egyetlen papot sem szenteltek föl, nem tudtad?
KATI	Ez igaz?
PAP	Nem igaz, de tény. Nem vagyok pap, de a munkámmal, azt hiszem, kiérdemeltem, hogy elfogadjatok annak.
TAMÁS	Ebben egyáltalán nem vagyok olyan biztos.
PAP	Talán rosszul csináltam valamit?
KÁROLY	Szerintem ma itt mindent.
PAP	(reménykedve két tanítványára néz) De eddig.
TAMÁS	Nem kellett volna lelepleznie magát.
KATI	Mért, te nem tudtad? Hiszen nyílt titok volt. Csak az nem értesült róla, aki nem akart.
TAMÁS	Hát én nem akartam.
KÁROLY	Akkor bocsánat, mert nekem viszont nagyon nagy szükségem volt erre a lelepleződésre.
Az utcán megint zaj. Föltűnik a két rendőr.
KATI	Igazság szerint nekünk menedékre lenne szükségünk.
KÁROLY	Nem ti akartatok az előbb még segíteni?
PAP	Miben tudnának ők segíteni?
KÁROLY	Gyorsan, gyorsan a pult mögé.
Azok ketten eltűnnek, a két rendőr benyit a boltba.
STAN	Nem jártak erre terroristák?
PAP	Nem.
PAN	És erőszakos jótevők?
KÁROLY	Szerencsére megúsztuk az erőszakot.
STAN	Ki ez az ember? Pap?
KÁROLY	Talán gyóntatóra lenne szüksége?
PAN	Nem ő rabolta ki tegnap az Inter… na, milyen micsodát is?
STAN	Interkompót padot.
PAN	Int a kompót, itt az előbb nyugalom volt, padot fogtam, ott találsz majd darabokban.
STAN	Kiestél a szerepedből. Illetve átestél a másikba.
PAN	Mi ugyanis karneváli maskarák vagyunk, és hol a vidám arcunkat mutatjuk, mely mögött van egy csipet rosszmájúság, hol a kegyetlent, mely mögött van egy kis túlvilági világfájdalom.
PAP	Lehet, hogy mégis gyóntatóra van szükségetek?
STAN	Magának, ha csakugyan maga rabolta ki az Interkomputer Bankot.
PAP	De nem én raboltam ki.
PAN	És az akarata milyen erős?
PAP	(most értve meg miről, kiről is van szó) Ti azt a bankrablót keresitek?
STAN	Többek között. Keressük először is a gazdánkat, aki úgy néz ki, mint valami mozisztár. Feketeló, vagy hogy is hívják. De megszökött tőlünk, és szabadon engedte a foglyainkat. Azokról kiderült, hogy mind a kettőjük lehet a titokzatos bankrabló.
KÁROLY	De ha kettőt fogtatok belőle, akkor nyilván rossz úton jártok.
PAN	Gondolod?
KÁROLY	Ha egy festménynek két eredetije van, akkor egyáltalán nincs is eredetije.
STAN	De hát belőlünk is kettő van.
PAP	Nem is vagytok mindig ugyanaz.
PAN	Nem vagyok mindig ugyanaz? Ne szórakozz már velem!
STAN	Nem érted mire gondol? Arra a mondókára, amit az előbb mondtál.
PAN	Mi baj volt azzal a mondókával? Csak úgy eszembe jutott. Nem volt vicces?
STAN	De mi most rendőrök vagyunk.
PAN	Inkább menjünk innen. (A pap felé fordul.) De nem ajánlom, hogy még egyszer találkozzunk.
VII. jelenet
Rendőrök kimennek, a bolt az előző felvonásból ismert módon lassan elhomályosodik.
PAP	Pszt! Valaki megint jön az utcán. (Az ajtóhoz lapódzik.)
KÁROLY	Mi van ma, forradalom? (Legyint, leül a pult mögé, visszavéve a suszterszéket.)
JÁNOS	(még csak a hangja hallatszik a színen kívülről) Bence, állj meg, megmagyarázom.
BENCE	(bejön bal oldalon, lerogy a fal melletti padra) Mit kell itt még megmagyarázni?
JÁNOS	(odaér, megáll mellette a járdán) Ma valahogy minden olyan furcsa. Én is vigaszra szorulnék. A hatalmam elenyészett. Kavarognak körülöttem a dolgok, és én semmit sem értek belőlük.
BENCE	Azt képzeld el, hogy én soha semmit nem értettem a dolgokból. Mért van az, hogy ha egyszer már meg kell születni, és csak egyszer lehet születni, akkor pont egy kisstílű kiflicsempésznek kell lennie az embernek? Pont olyan korban születni, amelynél sokkal jobbak a korábbiak, és nyilván jobbak lesznek az elkövetkezők is. Egy ócska, csótányos házban lakni, egy düledező városban, egymásra omlott országok romjai között. És mindennap a saját püffedt arcomat látni.
JÁNOS	Mi történt tulajdonképpen?
BENCE	Elhagyott, azt mondta, unalmas fráter vagyok, te sokkal jobb szerető voltál, nem érdeklem, új életet kezd.
JÁNOS	(lelkesen) De ide néz! Olvasd el, itt mindent leírtam. (Odaadja neki a füzetet.)
BENCE	(olvasni kezdi) Éjszaka se B. …
JÁNOS	Az te vagy!
BENCE	…se E. – Ne mondd meg, ki az, sejtem – nem tudtak aludni. Úgy forgolódtak az ágyukban, mintha lett volna a szobában rajtuk kívül valaki. Volt is. Az emberfeletti képességekkel megáldott J. Ő viszont nyugodtan aludt. Nehéz nap állt mögötte, képességeit földi célokra kellett használnia. Bankot rabolt. Ez az eddig oly közömbös világi hatóság figyelmét végre őrá terelte. Most már bánhatta és kesereghetett volna, mégis nyugodtan aludt. Nyugodtan, mert tudta, hogy a terve nélküle is tovább dolgozik. Nem sokkal ezelőtt azt mondta vendéglátóinak, hogy képes átvinni az akaratát másokra. Nem volt pontos, amit mondott, de nem tudta volna érzékletesebben megfogalmazni, mert nem is lehetett. (Szünetet tart, fölnéz Jánosra.) Biztos, hogy ez rám tartozik?
JÁNOS	Persze hogy biztos.
BENCE	De mi ez tulajdonképpen?
JÁNOS	Nem jöttél rá? Amit tegnap este írtam.
BENCE	Ez nem stimmel, hiszen akkor még nem tudhattad, hogy a mi szobánkban fogsz aludni, a lábunknál, mint egy kutya.
JÁNOS	Hát nem érted? Én terveztem el így. Épp a bizonyítékot olvasod.
BENCE	Ez inkább olyan novellaféle. Folytassam?
JÁNOS	Alighanem még kéne. Neked mindig ilyen lassan esnek le a dolgok?
BENCE	Ezért J. inkább aludt. Az álma mély volt és nyugodt. (Fölnéz a füzetből.) Ebben tévedsz. Nem volt nyugodt az álmod. Hánytorogtál, dobáltad magad. Mi ezért nem tudtunk aludni. Egyszer csak azt mondja Edit: hagyjuk itt ezt az elmebeteget és menjünk ki a nappaliba. Itt te azt írod: „A házastársak azonban mindent megtudtak egymásról, és szakításra készülődtek.” Kicsit odébb meg azt: „Hogy honnan tudták meg a másik titkos gondolatát? Egyszer csak felötlött bennük, hogy az akár a legrosszabbat is gondolhatja róluk, és forrni kezdett bennük a düh.” Nos, ha ezt akartad ránk kényszeríteni, sötét terved nem járt sikerrel.
JÁNOS	Dehogy volt nekem sötét tervem. Meg akartam veletek ismertetni, hogy milyen sötét erők játékszere vagyok, hogy a segítségeteket kérhessem.
BENCE	Ha ez igaz lenne, akkor nem terveztél volna összeveszést a számunkra.
JÁNOS	De az végül is bejött, nem?
BENCE	Ez siker számodra? Akkor gratulálhatok. De egyáltalán nem találtuk ki egymás titkos gondolatait. Dugtunk. És te közben, ott a másik szoba padlóján aludva, mintha csak rád kényszeríthetnénk az akaratunkat, velünk nyögtél és kiabáltál, Edit, hörögted, Edit, mondtad, neked két köldököd van.
JÁNOS	Ezt mondtam volna?
BENCE	Pontosan ezt mondtad, és tudod, mi ebben a furcsa? Hogy Editnek csakugyan két köldöke van. Tavaly egy rituális szertartáson kellett részt vennie, és akkor sérült meg ilyen furcsán.
JÁNOS	Felétek ilyen hülye szokások vannak?
BENCE	Nincsenek, de bevezették. Na, de ezt hagyjuk. Világos lett számomra, hogy Edit a szeretőd.
JÁNOS	Volt.
BENCE	Ő is ezt mondta. De akkor honnan tudsz a két köldökről?
JÁNOS	(izgatottan kiveszi Bence kezéből a füzetet) Add ide, hátha benne van. Lapozgat, olvas. Nem értem… semmit se értek… Nem kellett volna azt a bankrablást… Mindenki a nyomomban van.
BENCE	Mindenki?
JÁNOS	A rendőrök, a kísértetek, a befektetők, a szellemek, a számítógépek, az angyalok. Mindenki.
BENCE	Azt sem írtad be a szövegedbe, ha jól láttam, hogy át fogjuk kutatni a holmidat.
JÁNOS	Nem. De ezt nem is csináltátok.
BENCE	Már mért ne csináltuk volna. És megtaláltuk a pénzt. Azon vesztünk össze, hogy mit tegyünk vele. Meg azon, hogy mit tegyünk veled.
JÁNOS	Föl akartatok adni? Ki akartatok rabolni?
BENCE	De nem adtunk föl. És kirabolni is csak részben raboltunk ki.
JÁNOS	Ilyet nem csinálhattatok!
BENCE	Te kényszerítetted ránk az akaratodat. Lopni akartál. Mi is azt akartuk. A pénzt három részre osztottuk. Az egyharmada még ott van a hátizsákodban.
JÁNOS	Nem, ezt nem mertétek. Te mindig olyan gyáva voltál.
BENCE	Most is az vagyok, de ehhez nem kellett bátorság.
JÁNOS	Mutasd, bizonyítsd be.
BENCE	Nincs nálam a pénz, otthon hagytam.
JÁNOS	Tudtam, hogy csak ugratsz.
EDIT	(eddig észre se vették, hogy mögéjük lopódzott) Nem ugrat.
JÁNOS	Edit!
BENCE	Visszajöttél?
EDIT	Rájöttem, hogy szeretlek.
JÁNOS	Na ne!
EDIT	És rájöttem, hogy őt (Jánosra mutat) egyáltalán nem szeretem.
JÁNOS	Nem is igényeltem.
EDIT	De. És rájöttem, hogy te akartál összeugrasztani minket. Nem fogok engedelmeskedni holmi kis firka hatalmának. A sors könyvét lengeted. Az írott szó varázshatalmával akartál visszaélni.
BENCE	(nevet) Van olyan?
EDIT	Persze hogy van, de senki nem tudja alkalmazni.
JÁNOS	Tényleg nálad a pénz?
Edit kinyitja a táskáját, János belekukkant.
JÁNOS	Add vissza, nekem ezzel el kell számolnom!
EDIT	(nevet) Kinek? Hiszen talán meg se számoltad, nemhogy elszámolj vele. Adózni is akarsz utána?
JÁNOS	(lerogy a padra. Bence ösztönös viszolygással azonnal felugrik mellőle) Add ide! Szóval ezért akartátok, hogy egy szobában aludjunk? Ki akartatok fosztani.
EDIT	Hiszen te erősködtél, hogy nem mersz külön aludni. Ellenőrizheted az ócska füzetedben, hogy a te terved volt.
BENCE	Miféle hatalmad van neked? Semmilyen.
EDIT	Vigyázz, veszélyesebb, mint gondolod. Menjünk innen.
Edit és Bence elmennek.
VIII. jelenet
János magába roskadva ül. Egyszer csak kilép a trafikból a pap.
PAP	Khm… Bocsánat.
JÁNOS	(értetlenül fölnéz) Ki maga?
PAP	Nem fontos. (Tart egy kis szünetet, aztán belekezd.) Maga most nagyon egyedül van. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
JÁNOS	Ezt én mondtam az előbb.
PAP	Nem hallottam. Pontosabban egészen mást hallottam. Én pap vagyok, nekem, fiam, nyugodtan kiöntheted a szíved. Segíteni fogok. Talán Isten nem rója föl majd bűnömül.
JÁNOS	Az öngyilkosság bűn.
PAP	Tudom. És nekem se lenne szabad így beszélnem, de kell. De mégis kell. Isten üzeni neked.
JÁNOS	És mért akarná Isten, hogy én meghaljak?
PAP	Veszélyesek a világra a képességeid.
JÁNOS	Már nem nekem szól ez az üzenet.
PAP	Hallottam, mit beszéltél az előbb azzal a két emberrel. Ahelyett, hogy átvitted volna az akaratod rájuk, szánalmas vereséget szenvedtél.
JÁNOS	Pedig tegnap még sikerült.
PAP	A bankrablásról beszélsz? Azt ne számítsd sikernek! Nincs az a banki alkalmazott, aki ne várná kíváncsi rettegéssel a bankrablást. A csúnya nők abban reménykednek, hogy megerőszakolják őket. A szépek, hogy őket is elrabolják. A depressziós dolgozók egy eltévedt golyóban bíznak. Az alárendeltek a fölötteseik anyagi csődjét várják. Ők kényszerítették rád az akaratukat, nem fordítva.
JÁNOS	Nem én raboltam ki a bankot.
PAP	Akaratlanul is hallottam minden szavadat az előbb, ne hazudozz.
JÁNOS	Nem hiszem, hogy a hallgatózás papi erény lenne.
PAP	(megdühödve) Te tanítasz engem alázatra? Hát mit gondolsz magadról?
JÁNOS	Azt, hogy nincs kedvem más helyett meghalni. És ez az üzenet nem engem illet.
PAP	Sajnálom, de már ez sem segíthet rajtad. Tudod az üzenetet, mintha egy titkot tudnál. Vagy megtalálod, kinek szól, és eljuttatod neki, vagy neked kell meghalnod.
JÁNOS	Nos jó, tegyük fel, hogy a maga tanácsára öngyilkos leszek. De hogy bizonyítja be nekem, hogy ez a parancs nem a maga fejéből pattant ki?
PAP	Sehogy. Ha belegondolok, nincs semmilyen bizonyítékom. De mi is lehetne bizonyíték?
JÁNOS	Hogy lehet, hogy ezt nem tudja, ha azt tudja, hogy mi az a rejtett képesség, amiért pusztulnom kell?
PAP	Nekem is írnom kéne? Egy vers például meggyőzne arról, hogy kapcsolatban állok Istennel?
JÁNOS	Nehezen, mert nem hiszek benne.
PAP	Lehet, hogy nem neked szól az üzenet?
JÁNOS	Én is azt hiszem. Ha Isten csakugyan isten, tudnia kell, hogy nem vagyok veszélyes rá.
PAP	Nem is róla van szó. A világról.
JÁNOS	Én a világ létezésében sem hiszek.
PAP	Majd fogsz hinni, ha a fejedre esik egy tégla.
JÁNOS	Akkor fog csak eloszolni a maradék hitem is.
PAP	Ebben is van valami. Sőt, most már megmondom úgy, ahogy van, kezdek magam is elbizonytalanodni az üzenet hitelességében.
JÁNOS	Víziója volt, Tisztelendő atyám?
PAP	Nem. Fényes nappal egy angyal jött be a parókiára.
JÁNOS	Maga tényleg pap? Hiszen vagy száz éve nem neveztek ki már új papot.
PAP	A papot nem kinevezik. A papot Isten választja.
JÁNOS	Tényleg?
PAP	Ahhoz angyal sem kell, de most nem erről van szó. Az angyal úgy jött be, mint bárki más az ügyes-bajos dolgával hozzám. Bő köpeny volt rajta. Amikor levetette, megláttam a szárnyait.
JÁNOS	Beugrott egy maskarának.
PAP	Várj, más is volt. Tömjén- és fahéjillat keringett körülötte a levegőben.
JÁNOS	Meg ópium, nem? Hiszen ezek illatszerek.
PAP	Hadd fejezzem be. Az arca olyan volt, mintha az anyámat láttam volna, de még egészen a gyerekkoromból. Te vagy az, anya? – mondtam. Megismersz? Te vagy az? Persze. Fontos üzenetem van. Nekem? Tovább kell adnod. Kinek? Valakinek, aki túlságosan is hasonlít Őrá. Apára? Nem szólt semmit, csak nevetett. Őrá, mondta aztán. Nem tudod, ki Ő? Isten nem személy, vetettem ellen. De az.
JÁNOS	És az üzenet, mi volt az üzenet?
PAP	Miféle üzenet?
JÁNOS	Hát hogy meg kell halnom.
PAP	Nehéz felidézni, eddig nem is nagyon tudtam szavakba foglalni, de most mintha valaki súgna, újra előjön: Ha lezuhansz angyalmódra, mert a szárnyad régi, ócska, kinyílik majd előtted a másik magad akarata. Ne csak gyáva, légy bátor is, a torokra zsebkést szoríts, az Isten mindennek örül, halálnak a kezed közül, amit akarsz, mindig várhat, ne építs kőből légvárat, várhat benned, várhat másban, más szívében, más agyában. Nem azt teszed, amit mondasz, árnyékodnak halált osztasz, nem mondhatod, amit teszel kezeden vér és nem eper, marék halál, marék élet, késsel faragott kísértet.
JÁNOS	Furcsa vers. De nem valami világos.
PAP	Ez neked nem világos? Meg kell halnia annak, aki olyan, mint én, de mégsem én.
JÁNOS	Hiszen ez az összes többi ember.
PAP	Mind olyanok lennétek, mint én? Nem hiszem. Neked kell meghalnod, mert te rá tudod kényszeríteni a másikra az akaratodat.
JÁNOS	Nem mindig sikerül.
PAP	Ez az. Most megfogtalak. Én is pont így vagyok vele.
JÁNOS	Tehát ha megfogadom a parancsot, akkor nem fogok hasonlítani magára, mert magának sikerül, ami nekem nem, vagyis, amint meghaltam, már nem is kell meghalnom, de ha nem engedelmeskedem, akkor a parancs életben van.
PAP	Ne csavard a szót. Ez mindannyiunk ítélete. Egy perccel a halálunk után megjön a felmentés. De rád most a sürgetés vonatkozik.
János felugrik, el akar szaladni, a pap megpróbálja megakadályozni, végül dulakodni kezdenek. A pap két ütés után összerogy, János bemegy a trafikba, becsukja maga után az ajtót.
IX. jelenet
Zavartan veszi észre, hogy nincs egyedül.
JÁNOS	Kérek egy cigit.
KÁROLY	Jól tette, hogy megverte. Magától mit akart?
JÁNOS	Kicsoda?
KÁROLY	Hát az álpap.
JÁNOS	Maga látott mindent?
KÁROLY	Mindent senki nem láthat. Mit akart az a szélhámos?
JÁNOS	Hát nem igazi pap?
KÁROLY	Nem olyan fickónak néz ki maga, hogy felüljön ilyen átlátszó trükköknek.
JÁNOS	Most felültem.
KATI	(előbújik a rejtekhelyéről) Ő igenis igazi pap.
JÁNOS	Ez meg kicsoda?
KÁROLY	Egy menekült.
TAMÁS	Itt a másik is. (Ő is előjön.)
JÁNOS	Az a helyzet, hogy szerintem is igazi pap volt, de az üzenete nyilván nem nekem szólt.
KÁROLY	Hát kinek? És mit akart?
JÁNOS	Hogy öljem meg magam.
Felboruló szék csattanása hallatszik. Aztán valami rugdosás.
JÁNOS	Mi volt ez?
TAMÁS	(felvihog) Úgy látszik, a címzett megkapta az üzenetet.
KATI	(szájon vágja) Fogd be a szádat, te gyáva féreg.
KÁROLY	A raktárból hallatszott.
Hátramegy, kinyitja az ajtót. Egy akasztott nő lába leng derékmagasságban, nincs rajta cipő. Látszik a szoknyája, a ruhája. A feje és maga a kötél nem.
KÁROLY	(elrémülve) Margot!
III. FELVONÁS
A szín ugyanaz, mint az első felvonásban, egyelőre még sötét a háttér, a lidércek oldalról bejönnek az előtérbe, fölülről egy-egy reflektor világítja és követi őket.
I. jelenet
STAN	Egész jó volt az a vers, nem?
PAN	Te súgtad neki?
STAN	Én ugyan nem. Szerintem inkább te.
PAN	Én sem. De hát az a mi versünk volt.
STAN	Legalábbis hasonlított rá.
PAN	De honnan szedte, ha egyikünktől sem?
STAN	Azt állítja, hogy Isten súgta neki.
PAN	Istennek te tanítottad?
STAN	Ne bolondozz már!
PAN	Akkor legyünk inkább rendőrök?
STAN	Legyünk rendőrök, hátha úgy ki tudjuk deríteni.
PAN	Ennyire megbízol a rendőrségben?
STAN	Abban nem, de magunkban egy kicsit még igen.
Mindegyik rendőrsapkát tesz a fejére, berontanak a nézőtér felőli nyitott oldalon át Kati és Tamás lakásába. Ott fény gyúl. A háziak alvásból riadnak.
I. RENDŐR	Ébresztő! Ne pofázz! Kezet a fej fölé.
KATI	Mit jelentsen ez?
II. RENDŐR	Nem találkoztunk mi a minap az utcán? Maguk terroristák és a szökött főnökünket is bújtatják. Mi sajnos elveszítettük őt. És nagyon hiányzik már nekünk. Az aktatáskás rabló.
TAMÁS	De hiszen az nem ő! Honnan veszik ezt a sületlenséget?
I. RENDŐR	Te nem tudsz mindent. De azért még ne sértegess! A tudatlanság nem menthet fel a felelősség alól. Alkalmasint a legegyszerűbb lenne titeket itt helyben lelőni. Még hogy Szent Miklós Rohambrigád.
KATI	Mit tudtok ti arról?
II. RENDŐR	Mindent.
KATI	Sejtelmetek se lehet azokról a célokról, melyekért létrejött. Ti csak egy nem létező állam lidércei vagytok. A rend megszállottai. De mi a jót akarjuk visszacsempészni a világba.
TAMÁS	Miről beszélsz? Nem is vagyunk semmiféle rohamosztag tagjai.
KATI	Letagadod?
I. RENDŐR (vele egyszerre) Letagadod?
II. RENDŐR	Mindent tudunk. De ti nem tudtok rólunk semmit. Nem ölünk meg, vagyis életet adunk nektek, de ti gyűlöltök, a pillantásotok ha ölni tudna…
I. RENDŐR	Itt vagytok ti, a magatokról kialakított jó véleménnyel és a rólunk szóló rosszal, és a jóságotoktól nem látjátok a saját ocsmányságotokat.
KATI	Meg a ti felülmúlhatatlan jóságotokat. Ránk rontotok, megöléssel fenyegettek, aztán elvárjátok a hálát.
II. RENDŐR	Hol van a rendőrfőnök úr? Hol van a főnökötök, az az álpap? Hol a raktárotok? Hol a szeretetcsomagoló? Hol a bankból elrabolt pénz? Hol vannak a szegények, akiknek szét akarjátok osztani?
TAMÁS	Pillanat, ezt én nem tudom követni.
I. RENDŐR	Egyszóval nem akartok beszélni?
KATI	Nem.
II. RENDŐR	Kivárjuk. Előbb-utóbb történik valami, ami leleplez titeket, vagy az egykori főnökünket, a kétarcú árulót.
Gyengülni kezd a fény, de a civódásuk zaja csak lassan ül el.
KATI	Elárulni csak igaz ügyet lehet.
II. RENDŐR	Ezért lehet ő áruló, és ezért nem lehettek ti azok sosem.
II. jelenet
Még hallatszik a bal oldali dialógus, amikor a jobb oldalon hirtelen fölgyullad a fény. Károly összerezzen, azt látjuk, ahogy ijedten elugrik valahonnan. Vaksin bámul maga köré. Kopogás hallatszik. De egyelőre még nem fogja föl.
KÁROLY	Elárulni csak igaz ügyet lehet? Honnan jutott ez most az eszembe? Furcsa és hamis gondolat. Fölmentés a legocsmányabb cselekedetekre. Én nem így gondolom. De ha nem így gondolom, akkor hogyan jutott az eszembe? Milyen jó lenne, ha itt lenne Margot! Furcsa, hogy eddig sosem akartam belátni a másvilágra vagy a saját koponyám fedele alá. Most meg, hogy már nem segíthet, rögtön rászorulnék.
Megint fölhangzik a kopogás.
KÁROLY	(kikiabál) Nyitva, bújj be!
JÁNOS	Az utolsó pillanatban, barátom, az utolsó pillanatban.
KÁROLY	Csak nem rabolt bankot megint?
JÁNOS	Az a baj, hogy a múltkor sem én raboltam.
KÁROLY	Hanem ki?
JÁNOS	Nem jött még rá, hogy én csak eszköz vagyok?
KÁROLY	És az a híres akaratátvitel? Hogy mindenkire rá tudod kényszeríteni az akaratodat.
JÁNOS	Becsaptak. Engem becsaptak. Fölültettek. A bankrablás is csak játék volt.
KÁROLY	Általános összeesküvés ellened? Az ilyesmiben én nem nagyon tudok hinni. Mégis az én feleségem halott. Nem te.
JÁNOS	Magától is, illetve tőled is bocsánatot szeretnék kérni emiatt…
KÁROLY	Ezért ugyan kár volt idejönnöd. Nem érdekel a bocsánatkérésed.
JÁNOS	Nem ezért jöttem. Komolyan menedékre van szükségem. Engem a rendőrfőnök üldöz, Schwartzenegger.
KÁROLY	Akkor megkönnyebbülhetsz, nem rendőrfőnök már.
JÁNOS	De az. És abban a minőségében hajszolt bele, hogy magamra vállaljam a bankrablást. Odaadta a pénzt, de csak addig, amíg a zavaros idők elmúlnak.
KÁROLY	Sürgősen add vissza neki!
JÁNOS	Nem tudom, tőlem is ellopták.
KÁROLY	(nevet) Ne félj, őt meg a két kopója üldözi.
JÁNOS	(maga is fölnevet) Tudod, azokat meg ki keresi akár az élete árán is?
KÁROLY	Te?
JÁNOS	Dehogy. Az álpap.
KÁROLY	Az álpappal viszont a terrorbrigádjának tagjai akarnak leszámolni. (Mindketten nevetnek.)
JÁNOS	(megjátssza, hogy abba akarja hagyni a nevetést) Ne legyél igazságtalan. Ők nem terrorbrigád, hanem a jótevésre álltak össze!
KÁROLY	Van valami különbség?
JÁNOS	Szerinted ugyanaz valakinek az életére törni vagy segíteni rajta?
KÁROLY	Más, de mindkettő szélsőségesség a közönyhöz képest, ami az életformánk.
JÁNOS	Én úgy eszem a közönyt, mint egy nagy sajtot. Szeleteket vágok le belőle, kenyérre dobom, és egy kis retket harapok hozzá. De a feleséged értelmetlen halála nagyon megrázott.
KÁROLY	Nem voltunk összeházasodva.
JÁNOS	A terrorbrigádot már nem üldözi senki? Ők lennének a csúcsragadozók, a jóság harcosai, akik ölni akarnak?
KÁROLY	Dehogynem. A szomszédaim, a kiflicsempészék.
JÁNOS	Te ismered a kiflicsempészéket?
KÁROLY	Hiszen a szomszédaim.
JÁNOS	Engem valahogy mégis meglep. És mi bajuk velük?
KÁROLY	Azt hiszik, ők küldték a nyakukra egy terroristatársukat, hogy összeugrassa őket. Azt hiszik, meg akarták szerezni a lakásukat, hogy a kettőt összenyitva egy illegális szeretet-átjátszóállomást létesítsenek.
JÁNOS	Nem azt mondtad, hogy te vagy a szomszédjuk a kifliseknek?
KÁROLY	Nos, ők meg a túlsó szomszédok.
JÁNOS	Te meg honnan tudsz ilyeneket? Benned egy egész telekkönyvi hivatal veszett el.
KÁROLY	Csak utánanéztem egynek-másnak. Meg nyitva tartottam a szemem, amikor a kivilágítatlan folyosón mások is feltűntek.
JÁNOS	Szóval a feleségedtől legalább annyit eltanultál, hogyan kell sötétben látni, és most mindenkit ismerősnek vélsz a házban. Nem, ez túl sok volna a véletlenből. Bár mindjárt hozzáteszek ehhez még egyet. Azt, hogy én meg a te drágalátos szomszédaidat szeretném kézbe kapni. Ők rabolták el ugyanis a pénzemet.
KÁROLY	És még azt mondod, hogy nincsenek véletlenek. (Elneveti magát.) Megértetted, hogy akkor mit is mondtál most? Hogy ti egy ördögi körbe kerültetek. Téged a rendőrfőnök keres. Őt a beosztottjai. Azokat az álpap, akit meg az egykori hívei. Őket meg a kiflicsempészek, a kiflicsempészeket meg te. A kör bezárult.
JÁNOS	Ebben biztos vagy? És ha békén hagynánk egymást? A pap engem jószerivel gyilkosságba hajszolt, de rá nem haragszom. A rendőrfőnökre igen, csakhogy most neki vannak követelései felém. Ha ezt kölcsönösen elengednénk, a kör megszakadna, és a világ talán jó irányba fordulna. Lehet, hogy a Vaskapu gátját áttörve fölúszna a Dunán egy viza.
KÁROLY	A te szerepedet nem látom ebben az ügyben, de a pappal nekem is lenne elszámolnivalóm.
JÁNOS	Neki csak akkor bocsáthatnál meg, ha ebben Margot is egyetértene veled.
KÁROLY	De meghalt.
JÁNOS	Lehetetlen, hogy egy halottlátót ne lehessen megidézni a másvilágról.
Kopognak. A középső lakásban megszólal egy telefon. A bal oldaliban világosság dereng.
TAMÁS	(fölugrik) Nem megmondtam, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonjukat?
I. RENDŐR	Mi bajod van neked a telefonommal?
TAMÁS	(zavartan a nézők felé mutat) Nekik beszélek.
II. RENDŐR	(mintha hunyorogva egy ablaküvegen bámulna ki) Te látod őket? Nincs is ott senki.
I. RENDŐR	Ki hisz itt Istenben?
II. RENDŐR	Most mire várunk?
III. jelenet
A csöngés és kopogás megint felhangzik. A döbbent mozdulatlanság a jobb oldali lakásban elmúlik. Károly az oldalajtó felé taszigálja Jánost, az bemegy, Károly még utána kiabál.
KÁROLY	Már van bent valaki. Ne lepődj meg nagyon! (Amikor becsukja az ajtót, kikiabál) Nyitva, bújj be!
PAP	Az utolsó pillanatban, barátom, az utolsó pillanatban.
KÁROLY	Csak nem rabolt maga is bankot?
PAP	Az a baj, hogy a múltkor én raboltam.
KÁROLY	Hát nem a rendőrfőnök?
PAP	Nem jött még rá, hogy mindannyian csak eszköz vagyunk?
KÁROLY	De kinek a kezében?
PAP	Valaki máséban. Mindenki valaki másében. Ez a szép az egészben.
KÁROLY	Általános összeesküvés?
PAP	Az ilyesmiben én nem nagyon tudok hinni.
KÁROLY	Még a jóságért történőben sem?
PAP	A kis terrorcsapatomra gondol? Szélmalomharc. Reménytelen.
KÁROLY	Azt azért, remélem, tudja, hogy az egykori tanítványai életre-halálra keresik.
PAP	Tudom, de nem hiszem, hogy megölnének.
A fény a bal oldali lakásra vált. Tamás és Kati ezt észre sem veszik, a lidércek leteszik a rendőrsapkát.
STAN	Nem hiszem, hogy megölnénk, nem hiszem, hogy élni hagynánk. Ami vég, már megtörtént, fekszünk a jelenben hasmánt.
PAN	Fekszünk a múltban háton, a jövőből jövünk szamáron.
Visszaveszik a rendőrsapkát, Kati és Tamás megelevenednek.
KATI	Tulajdonképp mit vagy kit is keresnek rajtunk?
I. RENDŐR	A főnökünket, az eltűnt pénzt, a gyilkosságszédelgő álpapot, titeket magatokat mint terrorvitézeket.
TAMÁS	Nem nagyon lesz meg egyik sem. A rendőrfőnök úrnak nagyon hálásak vagyunk bölcsességéért, de egy ideje mi sem tudjuk, hol lehet, attól félünk, ő meg minket keres. Ahogy mi az egykori papunkat. Csalódtunk benne. De szeretnénk, ha meggyóntatna.
EDIT	Ő meg nyilván titeket keres.
II. RENDŐR	Micsoda? Hogy mi keressük a rendőrfőnököt, ő meg titeket, ti meg az álpapot, az meg minket? Na, velem ne szórakozzatok! Mind a kettő falhoz áll, kezeket tarkóra.
Kati és Tamás meglepődve engedelmeskednek. Az I. rendőr leveszi a sapkáját.
STAN	Te, nem lesz ebből baj?
A másik nem reagál. Stan leüti a fejéről a sapkát. Akkor a II. megszólal:
PAN	Ki hisz itt Istenben és ki az ördögben, és főképp ki az Úrban? Kiben a bizalom, ha tudom, se tudom, nem vagyok az, aki voltam. Kiben van kételyem, ki tréfál énvelem, ki bújik a szoborban?
STAN	Szoborból ki bújt ki? Ne hidd, hogy valaki, ne hidd, hogy hit segíthet. Ha az ott a senki, nem tudsz fölébredni, a valóság vetített. Aki belemerül, mással vagy egyedül, létéből csak veszíthet.
A fény visszaugrik a jobb oldalra.
PAP	Én most már mást mondok és mást akarok, mint eddig.
KÁROLY	Ugyan mit?
PAP	Már nem kívánom senkinek a halálát.
KÁROLY	Te szemét! Most jössz erre rá, mikor már a feleségem meghalt? Neked kellett volna meghalnod.
PAP	Bizonyos értelemben már nem élek.
KÁROLY	Bizonyos értelemben? Valaki vagy él, vagy nem él.
PAP	Én sose mondtam, hogy a feleségének meg kell halnia.
KÁROLY	Ugyan, hiszen minden szembejövőt meg akartál győzni róla, hogy legyen öngyilkos.
PAP	Alighanem tévedés volt. Az az ember, aki az akaratát másokra mindig rá tudná kényszeríteni, nem létezik. Becsapták őt, becsaptak engem, én becsaptam, akivel csak beszéltem, és becsaptam a feleséged, akiről azt se tudtam, hogy hallgat.
KÁROLY	Ördögi kör.
PAP	Ki lehetne belőle menekülni.
KÁROLY	Hogyan?
PAP	Ha megidéznénk a feleséged a túlvilágról.
KÁROLY	Épp a halottlátó hiányzik hozzá.
PAP	Mért, hát ő nem az?
Az oldalsó ajtó mögött dulakodás zaja hallatszik. Onnan, ahová János ment be az előbb, kizuhan Schwartzenegger. Egy darabig tehetetlenül fekszik a földön, a pap és Károly döbbenten figyeli.
PAP	Ez meg ki?
KÁROLY	Ti nem is ismeritek egymást? Bemutatlak. (Ezek ketten odalépnek Schwartzenegger fölé.) A rendőrfőnök úr. (Schwartzenegger fekve marad, de a kezét az arca elé emeli, talán védekezésül, talán, hogy kezet adjon.) És korunk egyetlen, talán utolsó papja.
PAP	Te vagy az? Azt hiszem, neked kellett volna meghalnod ennek a szegény embernek a felesége helyett.
KÁROLY	Már megint kezded? Nem ebben maradtunk.
SCHWARTZENEGGER	Bizonyos értelemben már nem élek.
PAP	Bizonyos értelemben? Valaki vagy él, vagy nem él.
KÁROLY	Ő rabolta ki a bankot. De már őt is megrabolták.
PAP	Az nem mentség.
SCHWARTZENEGGER	(fölül) De Jánosra semmit nem akartam kényszeríteni. Ő beszélt rá, hogy rejtsem el nála a pénzem. Azt állította, hogy majd alaposan összekavarja a nyomokat. Erre szükség is volt, hiszen nekem kellett nyomoznom is.
PAP	Leegyszerűsíted a dolgot. Az akaratát valaki ránk kényszerítette. Nekem csak az súghatta azt a bajkeverő üzenetet, akinek az egésszel volt valami terve.
SCHWARTZENEGGER	Nem hiszem, hogy ilyesvalakit meg tudnál nevezni magunk fölött.
PAP	Tudnék, de nem merek.
KÁROLY	Itt van egy kis józanítószer, mielőtt teljesen belecsavarodtok a dologba. (Gyógyszereket tesz eléjük.)
PAP	Nem méreg?
SCHWARTZENEGGER	Alig hiszem, hogy hatni tudna rám. (Bevesz egy gyógyszert.)
PAP	Hát igen, azok után, amit tettem, valószínű, hogy én is életre vagyok ítélve. (Ő is bevesz egyet.)
KÁROLY	Mint a testvérgyilkos Káin?
PAP	De azt azért ugye nem gondolod, hogy én öltem meg Margot-t?
KÁROLY	Dehogynem. Különben már rég megöltelek volna. De bűnhődnöd kell.
SCHWARTZENEGGER	Milyen gyorsan hat a józanítószer?
KÁROLY	Lehet, hogy nekem is kéne bevennem belőle? Na jó, a kedvetekért. De soha nem szoktam. (Bekap ő is egy tablettát.) És hol van János?
SCHWARTZENEGGER	(iszonyodva) Alighanem megöltem.
KÁROLY	Te hülye. Visszaéltél a vendégjoggal. (Az oldalajtóhoz rohan. Kivontatja János élettelen testét.) Mit csináltál vele? Talán még él. Segítsetek. (Kibontja az ingét. A szívét hallgatja.) Nem annyira szívverésnek tűnik, hanem mintha inkább egy vonat menne a távolban.
PAP	Ne hagyd elmenni! (Fölemeli az asztalról a vízzel tele kancsót, rájuk löttyinti.)
JÁNOS	(prüszkölve) Margot! Ne hagyj még elmenni! (Szeretkezést imitáló mozdulatokat végez, nyög, a lábát nőként Károly dereka köré fonja.)
KÁROLY	(pofon üti) Ébredj, te undorító állat!
JÁNOS	(fölül, csodálkozva néz szét maga körül) Láttam, találkoztam vele!
SCHWARTZENEGGER	Kivel?
JÁNOS	Margot-val.
KÁROLY	(föltápászkodik) Margot halott. (A papra mutat.) Ő ölte meg. (Jánosra mutat.) Tehelyetted. (Schwartzeneggerre mutat.) Téged meg majdnem ő ölt meg. De te ahelyett, hogy a haldoklás ünnepi arcát öltenéd magadra, félholtadban megdugod a feleségemet.
PAP	Nem is voltatok összeházasodva.
KÁROLY	(kiáltva) Jó, tudom.
JÁNOS	Mit tudtok ti a túlvilágról!
PAP	Én azt hiszem, semmit.
SCHWARTZENEGGER	Én ezt-azt azért igen.
PAP	Nekem meg a rendről van több sejtelmem, mint neked.
KÁROLY	Elég! Szóval, te láttad Margot-t?
JÁNOS	Üzent is neked.
KÁROLY	Mit?
JÁNOS	Hogy azonnal idézd meg, beszélni akar veled.
KÁROLY	De hogyan?
SCHWARTZENEGGER	Nincs egy üveggömböd?
PAP	Inkább asztaltáncoltatással.
JÁNOS	Azt mondta, ő is segít majd neked.
IV. jelenet
A bal oldali szobában halvány fény dereng. Kati és Tamás még a falnál állnak, de a rendőr-lidércek sehol nem mutatkoznak.
KATI	(suttogva) Nem szólított valaki?
TAMÁS	Pszt!
KATI	Szerintem elmentek.
TAMÁS	Itt vannak, csak nem látod őket.
KATI	(Tamást utánozva) Mindenhol ott vannak, még ott is, ahol nincsenek.
TAMÁS	Ne bánts.
KATI	Bennünk is kis rendőrök laknak.
TAMÁS	Tudod, hogy nem úgy értettem.
KATI	De én igen.
TAMÁS	Nem is voltak rendőrök.
KATI	Hanem kik?
TAMÁS	Nem tudom. Lidércek. Egy játék megelevenedett szilánkjai.
KATI	Szóval szerinted is elmentek?
TAMÁS	Nem, még itt vannak, csak nem látjuk őket.
KATI	Gyáva vagy.
TAMÁS	Igen, mert szeretlek.
KATI	Pszt! Már megint. Nem hallottad?
TAMÁS	Mit?
KATI	Valami suttogás.
TAMÁS	Szerinted ezek tényleg elmentek?
KATI	Lehet, hogy itt állnak egészen a hátunk mögött, azért nem látjuk őket.
TAMÁS	Fuj!
A jobb oldalon is visszatér a félhomály, látjuk, hogy a szobai asztal körül ülnek négyen, a kezüket az asztalra teszik.
PAP	Nem is kerek az asztal.
JÁNOS	Az se baj.
SCHWARTZENEGGER	Így, szerintem, nehezebb lesz.
PAP	Annál jobb.
KÁROLY	Te hiszel a nehéz varázserejében?
PAP	Erre a kérdésedre egészében nem tudok válaszolni, de ha szétszedem, akkor igen. Hiszek-e? Már nem tudom. A varázslat? Nem tudom. Bízok-e bárki, bármi erejében? Nem tudom.
JÁNOS	Te csakugyan nagy bölcs vagy.
SCHWARTZENEGGER	Ne okoskodjatok, mert nem fog sikerülni.
Kati most először érti meg a kettővel odébbi szobában elhangzókat, és a két beszélgetés ettől kezdve kezd összemosódni.
KATI	Mi nem fog sikerülni?
KÁROLY	Te vagy az, Margot?
PAP	Mi van, hallottál valamit?
SCHWARTZENEGGER	De hiszen még el se hangzottak a hívó igék, az asztráltér még ki sincs nyitva.
TAMÁS	Nem hallottam semmit.
JÁNOS	Ez ki volt?
KÁROLY	Valami férfihang. Téged nem hívtunk, távolodj el.
TAMÁS	Honnan? A faltól?
KATI	Ne tegyél egy lépést se.
KÁROLY	Ki van veled, Margot?
TAMÁS	Nem álmodtuk mi ezt az egészet? Azok a rendőrök talán itt se voltak.
JÁNOS	Már nincsenek a nyomomban?
KATI	A hátunk mögött vannak, ott, ahová nem láthatunk el.
SCHWARTZENEGGER	Az én rendőreimről van szó?
KATI	Igen. De az embernek sosem lehet senki a tulajdona.
SCHWARTZENEGGER	Te a rabszolgám leszel. Megidézlek, bezárlak egy kis szelencébe, és csak egy-két órára engedlek ki, hogy a kedvemre tegyél.
KÁROLY	Te most kihez beszélsz?
SCHWARTZENEGGER	Nem tudom. Ahhoz a nőhöz odaát.
KATI	Micsoda gusztustalanságokat mondasz.
TAMÁS	Nem is szóltam.
KATI	Legalább ne hazudj.
KÁROLY	Az a nő a feleségem.
JÁNOS	Nem, ez mintha valaki más lenne.
PAP	És ki az a férfi vele?
KÁROLY	Nincs is ott semmilyen férfi.
JÁNOS	De van, sőt, még áll egész szorosan mögöttük másik két alak, csak azok nem szólalnak meg.
KÁROLY	Ez Margot, egyedül.
TAMÁS	Nem vagyok egyedül.
KÁROLY	Ez ő.
KATI	A hátunkra tapadt ez a két lidérc, lemoshatatlanul, mint a kosz.
TAMÁS	Fordulj meg, nincs mögöttünk senki.
KÁROLY	(hátrafordul) Nem látok semmit, csak saját magamat tükröződni a sötétben.
SCHWARTZENEGGER	Ne forogj, a varázskör könnyen szétesik.
PAP	Ebben nekem nem lenne szabad részt vennem.
JÁNOS	Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.
PAP	Nem a győzelem a tilos, hanem a részvétel.
TAMÁS	Győzni nem lehet, ha az ember kívül marad.
KATI	Te azt hiszed, hogy mi még győzhetünk?
PAP	Vannak dolgok, amelyek akkor is tilalmasak, ha nagyon megkönnyítenék az életünket.
TAMÁS	Te hiszel a könnyű varázserejében?
KATI	Hiszek-e? Könnyű lenne nemet mondani, de hiszek.
PAP	A varázslat ereje? Nos, mivel túl könnyű élni vele, tilalmas.
SCHWARTZENEGGER	Ne okoskodjatok, mert nem fog sikerülni.
KATI	Mi nem fog sikerülni?
TAMÁS	Még te vagy az, Kati, vagy valaki más?
KATI	Mi van, hallottál valamit?
SCHWARTZENEGGER	Nem hallottam semmit.
TAMÁS	Ez ki volt?
KATI	Valami férfihang. Téged nem hívtunk, távolodj el.
KÁROLY	Nem álmodtuk mi ezt az egészet? Margot talán meg se halt.
A középső szobában is halvány fény gyúl. Margot az előszínpad felől jőve belép az üres szobába, leül. Nem abban a ruhában van, mint eddig. Hanem tiszta fehérben. Kíváncsian lapozgatja a keze ügyébe akadó papírokat. A szellemidézés folytatódik tovább.
KÁROLY	Margot, hallasz engem? (Margot összerezzen, de nem ő válaszol.)
TAMÁS	Hallak.
JÁNOS	Álom volt az egész?
KÁROLY	Ne kérdezz helyettem.
KATI	Sose kérdezek más helyett.
TAMÁS	Persze hogy álom volt.
KATI	Te kihez beszélsz tulajdonképpen?
TAMÁS	És te?
KÁROLY	Mondd meg, élsz-e vagy meghaltál?
TAMÁS	Bizonyos értelemben már nem élek.
KATI	Örülök, hogy belátod.
JÁNOS	Beszélj arról, hogy milyen a túlvilág.
TAMÁS	(elfordul a faltól) Aki hisz Istenben, igazán örvendjen, végignyúlhat a múltban. Nem kell már bizalom, reményben oltalom, nem halhat meg holtan. Ami volt kételye, annak itt nincs helye, ki bújik a szoborban?
SCHWARTZENEGGER	Ki bújt ki belőlem, amikor eldőltem? Milyen kezdet a végzet? Ha az ott nem senki, föl kéne ébredni, a valóság megéget. Aki van legbelül, sose lesz egyedül, ő látja az egészet.
KATI	Egész szép vers, nem tudtam, hogy te verseket is írsz.
PAP	Mi ez a zavaros baromság? Te már költőnek is képzeled magad? Hadd emlékeztesselek: bukott rendőr vagy!
TAMÁS	(visszafordul a falhoz) Nem én írtam, odaátról hallottam.
SCHWARTZENEGGER	Nem én írtam, odaátról hallottam.
JÁNOS	Te hiszel a túlvilágban?
KATI	Nem.
KÁROLY	Hiszen te hoztad az üzenetet, hogy hívjam vissza Magot-t.
KATI	A halottakat nem lehet visszahívni.
PAP	Hallod? Ez Margot! Akkor pedig van túlvilág, ha meghallhatjuk, amit mond.
JÁNOS	Ez nem ő.
TAMÁS	De ők talán visszaszólhatnak. Nem léphetnénk már el innen a faltól?
KÁROLY	Milyen falnál vagytok?
PAP	Az egy fal? Nem tudnál átmászni rajta?
TAMÁS	Nem hiszem, mert van plafon is.
KATI	Ha nem lenne plafon, visszatérhetnének a halottak?
JÁNOS	Ki van veled? Ha szent Péter, akkor tekerd hátra a kezét, és vedd el tőle a kulcsot.
TAMÁS	Nehogy azt hidd, hogy rám tudod kényszeríteni az akaratodat.
KATI	Milyen nagy lett a szád. Eddig mindig azt csináltad, amit mondtam.
KÁROLY	Mit kell tennem?
KATI	Tekerd hátra Szent Péter kezét, és vedd el tőle a kulcsot.
KÁROLY	Ti egyszerűen a bolondját járatjátok velem. Mért öröm nektek a gyászomon gúnyolódni?
A középső szoba ajtajában megcsörren a kulcs. Mindegyik helyiségre teljes sötétség borul.
SCHWARTZENEGGER	Mi történt?
TAMÁS	Itt vagy?
KÁROLY	Ezt elrontottuk.
KATI	Ezek tényleg elmentek.
JÁNOS	Nem tudta elmondani, amit üzenni akart.
PAP	Ideje fölébredni.
A középső lakás ajtaja kinyílik, az ajtó mögül éles fény esik be a színpadra. Két alak lép be, hosszú árnyékuk elébük vetül. Edit és Bence az. Margot már eltűnt a szobából.
EDIT	Szerencsénk volt.
BENCE	Nem hiszek a szerencsében.
EDIT	A megérdemelt szerencse is szerencse.
BENCE	Legyőztünk mindenkit, aki ki akart használni minket, és mi használtuk ki őket.
EDIT	Elvettük a lopott pénzt, és ezzel megtisztítottuk.
BENCE	A rosszat jóra fordítottuk.
A bal oldali szobába visszatér a fény. Kati és Tamás az asztalnál ülnek.
KATI	Nem álmodtuk csak az egészet?
TAMÁS	Nem. Valaki más álmodott minket. Azt hitte, hogy a túlvilágról beszélünk.
KATI	Honnan tudod, hogy nem onnan? Lehet, hogy már rég halottak vagyunk. A két rendőr lelőtt minket, mikor a falhoz állított. A lövedékük volt, amit a tarkónkon éreztünk.
TAMÁS	Képzelődsz.
KATI	Te mindig úgy csinálsz, mintha semmi baj nem lenne.
EDIT	Mi ez az ordibálás a szomszédban?
BENCE	Nem hallok semmit.
EDIT	Te mindig úgy csinálsz, mintha semmi baj nem lenne.
BENCE	Mért, mi a baj?
EDIT	Lövöldöznek, nem hallod?
BENCE	Tényleg, mintha lenne odaát valami. De nem tartozik ránk.
EDIT	(odamegy a bal oldali lakással közös falhoz, átdörömböl) Legyen már vége! Tessék befejezni.
Elalszik a villany fölöttük, de a bal oldalon nem. Tamás föláll, kilép az előtérbe. Akkor náluk is elalszik a villany. Őt csak fölülről világítja egy fénycsóva.
TAMÁS	Vissza lehet kapcsolni a mobiltelefonokat, és lehet tapsolni!
STAN és PAN	(beszaladnak, kézen fogják Tamást) Ne még, ne még, ne még, úgyis mindjárt elég, elég a szó, az est, ugrás a múltba egyenest.
Sötét. Aztán ők ketten kézen fogva visszavezetik az összes szereplőt meghajolni.