Mikrozajok kozmosza

    Nagy tévedés lenne Lévai Nóra művészi munkáját a textil anyagából vagy a hímzés technikájából kiindulva levezetni.
    Művészete a laza hálózatok világa, amely nélkülözi az erő(szak) feszes egyenesvonalúságát, gondolkodásában és munkáiban a szabadság boldog káosza uralkodik.
    A művészet a „laza erővonalak” világa – mondja Joseph Beuys. E mondat paradoxona érzékenyen oldódik fel Lévai Nóra munkáiban, a „fesztelen” szálak halmazai finoman reszketnek, mikrozajokat hallatva rajzolódnak ki a gesztusok lelki dimenzióiban.
    Az anyag mintegy feléled, szervessé, élővé változik ezekben az apró mozgásokban, finom hangokban, csevegő színekben. Munkáinak síkja élővé, valóssá, tehát térbelivé változik.
    Művészetében az anyag, az elemi szál jelöli a mindenséget, s a jelentés a határt, amely művészetét a realitás megfogható tartományain belül tartja. Gondolatai nem röpülnek metafizikai messzeségbe, élete és munkássága e világi történetek részese.
    Szerencsére a harmadik évezred elején egy olyan világban élünk, ahol az átlagosnál finomabb jelzések is messze hatolhatnak. Ahogyan Bolyai mondja: „ebből a szempontból a Föld méretei még elég kicsinek tekinthetők”.
    Lévai Nóra jónéhány jelentős európai rendezvény meghívottja és díjnyertes alkotójaként ismert. Mesterkurzusokat és előadásokat tartott többek között Angliában, Ausztriában, Olaszországban és Belgiumban. Jelentős önálló kiállítása volt Kanadában.
    Autonóm művészi személyisége a teljes magyar textilszakma számára példaadó.

Pápai Lívia
textilművész