Kiss Judit Ágnes

„…tilos a szeretőm neve…”

mikor a lélek méhe vagy mi
viselős lesz egy névvel
hiába próbálja eltagadni
növekszik minden éjjel
némán mint a fűszál csak
belülről tépve-rágva
azt ki akaratán kívül
hozza majd világra

mikor a tudat mélyén vagy hol
elrejtve él a forma
az árva név úgy őrzi az agy
mintha zsákmánya volna
és megy bábától vajákoshoz,
remény és rettegés hajtja
nincs ki a tiltott műtétet
elvégezze rajta.

mikor abban a végső percben
a száj szülésre tátog
kipréselődik az apátlan név
az önmagadra átok
holtan lököd ki magadból
s veled marad a szégyen
amikor a lélek vagy mi
viselős lesz egy névvel.

majomfutás

mióta élek, összes kezem-lábam,
mint a majomnak, csak arra volt való,
hogy kapaszkodjak terekbe és időkbe,
s a tér-időn keresztül emberekbe,

(kiknek keze-lába mind arra volt való,
hogy lógjanak újabb téren-időn-emberen.)

s az egész emberfürt úgy imbolygott
keresztül évek- s évtizedeken,
hogy egy kéznek sem volt sehol biztos pont,
szilárd talaj sehol a tengeren,

(az állandóság korallzátonya
nem bukkant fel még egy percre sem.)

s ha életen túl partra dob a hullám,
vagy még időben felvesz egy hajó,
fekszünk majd, földnek feszítve hátunk,
mint újszülöttek, bámuljuk kezünk-lábunk,
és nem tudjuk majd, hogy mire való.

Két japán rajz

1. Ölelés

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

2. Szakítás

az úton
két árnyék
aztán csak egy

a vízen
két örvény
aztán csak egy

az ágyon
két párna
aztán csak egy

aztán csak egy