Kányádi Sándor

Érzelmes költemény

emlékezzél meg rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
míg félkönyökre dőlve
egy tisztáson szalonnázol

tudtam egy könyvrevaló
dűlő- és határnevet
s forrásokat melyekből
ha tenger nem is
de egy jókora tó
kicsurgott azóta
falvak városok
utcák nevét tudtam
s hidakét

földrészeket jártam be
álltam az ararát lábánál
a vezúvon s az empire state
building tetején
falut fűthettek volna
kézfogásaim szétosztott
s kapott melegével
ha még idejekorán beér
a bioenergetika

emlékezzél meg hát rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
mikor bicskádat bekattintva
nekihasalsz és jót iszol
a forrásból

1974

Mintha csak tréfa

mintha csak tréfa tréfa
lett volna amolyan farsangi
olykor vaskos is volt talán
rusztikus mondaná az
esztéta nevettünk tiszta szívből
nagyokat és szorongtunk szívbe
markoló kegyetlenségei láttán
vagy ha éppen a bőrünkön éreztük
hogy ennek már fele se tréfa
nem babra megy nem babra ment
az életünk és csak bőgő majom
bőgő majmok voltunk aki-
ken hősiesen kuncogott
akikre titkon nyelvet öltött
akiknek a háta mögött szamár-
fület mutogatott az aki nem volt
életileg is érdekelve
abban az egész micsodában
és ezt mindenki tudta az
elöljárók meg kiváltképpen
mert nagy okosan kezdtek
középen lapulókká majd egészen
hátul kullogókká válni hogy aztán
amikor jött a nagy hátraarc
megint elöljárókká váljanak
helyzetüknél fogva mert hát ők
tudták hogy az egész csak tréfa
tréfa volt életre szólóan sőt az
időközben elbukottak elhunytak
esetében síron túlig tartóan
és most itt vagyunk ahonnan elin-
dultunk bekötött szemmel vissza-
érkeztünk hihihi oda ahonnan
elindultunk csak éppen az
életünk telt el időközben az a hegy
nem is hegy volt hanem csak egy
felhő mert csak egy hegy megy
szembe jön egy másik hegy
ugye milyen tréfás weöres-vers

1994