A jövő nemzedék jelenti
Ombudsman híján maguk a zöldek – a JŐNEK IV. jelentése
„A Föld minden egyes nemzedék tulajdona teljes egészében és saját jogon, annak egész élete során. Az elsőtől a második nemzedék adósságok és megterhelések nélkül kapja azt meg, a másodiktól pedig a harmadik és így tovább. Ha ugyanis az első nemzedék adóssággal terhelné meg, akkor a Föld a halottaké lenne, nem pedig az élő nemzedékeké. Tehát egy nemzedék se vállalhat fel nagyobb adósságot, mint amekkorát a saját élete folyamán meg tud fizetni…”
Thomas Jefferson (Levél James Madisonhoz, 1789)
A Jövő Nemzedékek Képviselete működésének harmadik évében ügyeink köre ismét tovább bővült és változatosabbá vált, tegyük hozzá: sajnos. Az elmúlt években a Képviselet munkájával egyértelműen bebizonyította, hogy nem (a működés alapjául szolgáló törvénytervezetet kevéssé ismerők által vélt) „zöld ombudsmani” szerepkört kíván betölteni, „hatásköre” ennél jóval szélesebb. A képviselt ügyek mindegyikénél világossá vált számunkra, hogy az utódaink sorsát, életkörülményeit meghatározó, hosszú távra kiható döntések nem „környezetvédelmi” ügyek, hanem a demokrácia próbakövei is. Ezen túlmenően pedig javaslataink remélhetően egy élhető jövő, egy fenntartható társadalmi berendezkedés csírái egyben. A Jövő Nemzedékek Képviselete (JŐNEK) olyan ügyekben jár el, amikor úgy ítéli meg, hogy adott hatóság(ok) döntése vagy magánszemélyek tevékenysége sérti az utánunk jövők jogát a földi életlehetőségek gazdag változatosságához, illetve az egészséges környezethez. A társadalmi szervezetek rendelkezésére álló eszközökkel próbálunk közbelépni olyan döntések, tevékenységek esetén, amikor úgy látjuk, hogy ezek visszafordíthatatlanul csorbítanák utódaink jogát az egészséges környezethez, az emberhez méltó léthez.
Döntések, amelyeket ma hoznak meg, de ezek kárait, a ma adósságait gyermekeink, unokáink fogják fizetni. A „törlesztési futamidő” változó: a rakparti sztráda következtében a Dunától elvágott, a közlekedési eredetű szennyezés növekedésétől szenvedő nemzedékek vélhetőleg évtizedekig fizetik majd kamatostul a ma elhibázott közlekedéspolitikájának árát. A szennyvíztisztításban a költségigényes, nagyvárosi technológiákat apró falvakra erőltető állami finanszírozási és szabályozási gyakorlat árát szintén évtizedekig fogják fizetni az ezek működtetésére képtelen önkormányzatok és lakosaik. A mezőgazdaságban mesterségesen, géntechnológiai úton létrehozott élőlények felelőtlen, nagyléptékű alkalmazása már az evolúció időtávját feszegeti, következményei beláthatatlanok. Amikor az utánunk jövők „demokratikus jogát próbáljuk érvényesíteni” azzal, hogy szót emelünk: ne hozzanak olyan döntéseket, ami az ő jogukat szűkíti a tekintetben, hogy saját sorsukba beleszólhassanak, egyben mi magunk, a ma élő nemzedékek törékeny és szűken értelmezett demokratikus jogait is megpróbáljuk megvédelmezni vagy kiterjeszteni. Számos ügy kapcsán találkoztunk azzal, hogy a politikusok, döntéshozók számára fiatal hazai demokráciánk máris terhessé kezd válni. A „civilek” túl sokat akadékoskodnak, „zavarják” a komoly munkát. Vannak politikusok, akik a káros hatású tervek ellen tiltakozókkal szemben „beruházásvédelmi törvényt” vetnének be, vannak akik a közösségi tájékoztatást manipulálják, és szinte mindennapos, hogy a hatóságok visszatartják a közérdekű információkat. Nemrégiben megszületett e trend talán eddigi legvészjóslóbb gyermeke: a gyorsforgalmi utakról szóló törvény. A máskor hivatásszerűen egymás ellen szavazó parlamenti pártok könnyfakasztó egységet mutattak, amikor a demokratikus jogok korlátozásáról és a környezetvédelem mozgásterének szűkítéséről volt szó a beruházások érdekében. A pártok közös gyermekének számító „kisded” ugyanis példátlan – egyébként valószínűleg alkotmányellenesen és több törvényt is sértő – módon szűkíti le az érintettek beleszólási jogát és a környezetvédelmi hatóságok jogköreit az autópálya-építések során. Régóta tudjuk: a demokrácia nem adomány, adottság, hanem folyamatos küzdelem eredménye Mindennap meg kell harcolni érte; ha úgy tetszik, a társadalmi párbeszéd terméke.
A JŐNEK azért is tűz zászlajára egyes ügyeket, hogy ezek egyáltalán a közbeszéd tárgyaivá váljanak. Sokszor a döntéshozókra az gyakorolja a legnagyobb befolyást, hogy az ügyekről szó van, a nyilvánosság „figyelő szeme” olyan szempontokat is be tud vinni a döntéshozatalba, amik egyébként teljesen kimaradtak volna. A képviselt ügyek egy részében tehát a jövő nemzedékek (és a magunk) számára kívánjuk megőrizni értékeinket, de az ilyen esetekben sem csupán a „konzerválás” a célunk, hanem egy a fogyasztói társadalom által leszűkítetten értelmezett „jólét” helyett a „jól-lét” felé mutató, erőforrásainkat nem felélő, hanem gyarapító társadalmi berendezkedésről szóló diskurzus alapjainak lerakása is célunk. Minden ügy esetében célunk nem csak az, hogy megfogalmazzuk: mit ne, hanem azt is, hogy mit igen. Ma már kevés csupán megőrizni azt, amink van, hiszen mi és az előttünk járók már így is óriási adósságot halmoztak fel. Sürgősen meg kell kezdenünk létalapjaink helyreállítását – ehhez adnak példát az egyes esetekben felkínált alternatívák az erdők kezelésének javasolt stratégiájától a városi közlekedésig.
A JŐNEK munkájának kereteit a Sólyom László professzor – az Alkotmánybíróság volt elnöke, a Védegylet elnökségi tagja – által a Védegylet vezetőségének felkérésére 2000 májusában készített törvénytervezetet adja. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosáról szóló törvényjavaslat szerint e szószóló a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban, a döntéshozatali folyamatok során képviselhetné az ezen döntésekből kirekesztett eljövendő nemzedékek érdekeit, és ellenőrzi, hogy azok ne sérülhessenek. Mint ismeretes, a törvénytervezet a politika számos fórumát megjárta. Jóllehet a törvényjavaslatot valamennyi parlamenti párthoz eljuttattuk, részükről semmiféle visszajelzés megkeresésünkre nem érkezett. Végül 2001 tavaszán Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke, és Hegyi Gyula képviselő közös képviselői indítványként javaslatunkat a Parlament elé terjesztette. Ekkor a javaslat nem jutott túl a bizottsági vitákon. Szili Katalin több ízben is ígéretet tett, hogy pártjának kormányra kerülése esetén a törvényjavaslatot ismételten beterjesztik. A 2002. évi választásokat követően, ígéretüknek megfelelően a javaslatot már korábban is beterjesztő képviselők a törvénytervezetet ismételten a Parlament elé vitték és 2002. június 10-i dátummal beterjesztették. Ennek nyomán a nyári szünetet követő őszi ülésszak során, 2002. október 2-án a Környezetvédelmi Bizottság napirendjére tűzte annak tárgyalását. Az ülésen lezajlott viták ellenére a Bizottság a törvényjavaslatot jelentős többséggel ismételten általános vitára alkalmasnak találta. Rövid időn belül a Gazdasági Bizottság is napirendre tűzte a törvényjavaslatot, melyet vitát követően ez a Bizottság is általános vitára javasolt. Ezután azonban a biztatóan induló folyamat megakadt. A másik két, illetékesként kijelölt bizottság (Emberijogi és Kisebbségi, valamint Ifjúsági) a törvényjavaslatot mostanáig, több mint egy év elteltével nem tárgyalta, és az őszi ülésszak napirendjén egyáltalán nem is szerepelt. Az az érdeklődés, amely beterjesztésekor a javaslat körül a politika részéről tapasztalható volt, jobbára megszűnt. Mintha maguk a beterjesztő képviselők is kihátráltak volna a törvénytervezet mögül. 2002. december 2-án és 4-én Kóródi Mária Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterrel, illetve Dr. Lenkovics Barnabással, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosával találkoztunk, hogy egyeztessük a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontokat. Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a tervezetet különböző okokból egyik intézmény sem támogatja. Mindezek alapján azt a következtetést kellett levonnunk, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának intézménye még jó ideig nem valósulhat meg Magyarországon. Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy a jövő generációk érdekeinek védelme érdekében az elképzelt ombudsman feladatait ellátó civil kezdeményezés, a Jövő Nemzedékek Képviselete folytassa munkáját. A Jelentés füzetében bemutatott ügyeknél a korábbiaknál jóval több hivatalos dokumentumot idézünk, leveleket, jogszabály-módosítási javaslatokat. Ennek célja, hogy a hasonló ügyekkel foglalkozó társadalmi szervezetek, magánszemélyek számára bemutassuk: mi milyen eszközökkel próbáltuk jobb belátásra bírni a hatóságokat, döntéshozókat, befektetőket. Remélhetőleg a bemutatott ügyek hasznos példákkal szolgálnak. A Jövő Nemzedékek Képviselete ezúton mond köszönetet mindazon civil szervezeteknek, akik áldozatos munkájukkal segítették e kezdeményezés működését 2003-ban is. A JŐNEK szervezetek hálózataként működik – ez biztosítja, hogy a legváltozatosabb területeken képes közbeavatkozni közös értékeink védelméért, egy élhető jövő megalapozásáért gyermekeink – és a saját érdekünkben.
Kajner Péter
Amennyiben tevékenységünk felkeltette érdeklődését, és bekapcsolódna munkánkba, bármely egyéb módon támogatná azt, vagy pusztán részletesebben szeretné megismerni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Jövő Nemzedékek Képviseletével a Védegylet címén:
1051 Budapest, Nádor u. 32.
Telefon / fax:(06-1) 269-42-51
Drótposta: iroda@vedegylet.hu
http://www.vedegylet.hu