Lydia Scheuermann-Hodak

Évától Ádámig

Részletek egy kétfelvonásosból

A szlavóniai Eszéken élő horvát írónő, több kiadást megért regénye, a Zmija oko vrata (Kígyóbőrnyakék) után, melynek egy része a legutóbbi délszláv háborúban porig rombolt, ősi magyar református faluban, Szentlászlón játszódik, s így számos magyar vonatkozása van, egy kétfelvonásos drámaszöveggel rukkolt elő. Ezúttal ún. „mai” témához nyúlt, mondhatni „forrón” mai témához, mely már csak azért is „meleg”, mert egy ilyen emberpárról szól, közelebbről egy „leányszerelemről”.
    A dráma alapszituációja: Onyx (banktisztviselőnő) és Heléna (divatárus), nyilván a szerelem első viharzásain túl, már 15 éve élnek együtt zavartalan egyetértésben. Nagy lakásukat talán ésszerűségi okokból (rezsiköltségek) megosztják Péterrel, a szegény, de ambiciózus művészfotóssal. Heléna – a „férfias” tartású Onyxszal ellentétben – az érzékenyebb, romantikusabb lélek, ráébred, hogy nő, ízig-vérig nő, és gyereket szeretne bármi módon és bármi áron, a korszerű orvostudomány nyújtotta lehetőségeket beleértve, de az Onyxszal való kapcsolatát – egyelőre – nem feláldozva. Onyx, „férfi” szerepéhez híven, csak félszívvel és a „családi” békesség kedvéért támogatja Helénát terveiben. Részt vesz a lehetőségek latolgatásában, de ő a megtestesült ráció, aki Helénával együtt, gondolatban végigjárva a sokféle kínálkozó megoldás (spermabank, klónozás, bérapaság stb.) buktatóit, rendre kimutatja, hogy a „megoldás” mennyire képtelen és abszurd. A két nő ekkor kapcsolja be, archimedesi heurékaként Pétert, akit addig alig-alig vettek férfi(ember)számba. Róla azonban kiderül, hogy nem egészen szimpla, mindenre kapható aszfaltbetyár, hanem alapjában véve családcentrikus, patriarkális erkölcsű fiatalember. Péter – sok jó oka ellenére – vállalja szerepét…
    A II. rész évekkel később történik, a két nő rideg, kíméletlen leszámolása, a most már csakugyan végleges, totális szakítás. A párbeszédből lépésről lépésre tudjuk meg, hogy tulajdonképpen mi történt. Hogy Heléna – vágya teljesülvén: iskolás kislánya van – meglelte lelke nyugalmát, de ami ennél is fontosabb: az olvasó/a néző jólesően veheti tudomásul, hogy a történetben – végső soron – a természet, az életet fenntartó élet, az életigenlés győzedelmeskedett.
    Lydia Scheuermann-Hodak drámájának angol és német fordítása is elkészült. A szöveg részt vesz a nemzetközi Arisztotelész Onasszisz Alapítvány pályázatán, valamint a Marin Drzicről elnevezett horvát nemzeti drámapályázaton.

Személyek:
Heléna
Onyx
Péter
Női hang
Heléna (nőies, manöken alkat) és Onyx (tartózkodó, férfias típus), a két modern, fiatal nő, tágas lakást oszt meg Péterrel.
ELSŐ FELVONÁS
Nappali szoba. Derűs, baráti hangulat.
(…)
HELÉNA	(Kiszól.) Péter! Péter! Kelj már fel! Reggeli-ügyben ma te vagy a soros!
ONYX	Ide hallgass, Heléna…
HELÉNA	Igen?…
ONYX	Ez az egész levelezgetés, a fene nagy igyekezet, kárba veszett fáradság. Nem fog menni. Semmiképpen.
HELÉNA	Hogy érted? Hogyhogy nem fog menni?
ONYX	Nincs rá mód. Túlságosan bonyolult az egész. Talán jobb lenne, ha lemondanánk róla. Lehetséges, hogy ez a rengeteg akadály csupán intő jele, hogy tegyünk le tervünkről. Gondold át még egyszer.
HELÉNA	Mi az, csak nem lettél babonás?
ONYX	Nem. De alaposan átgondoltam a dolgot.
HELÉNA	Én is. Töviről hegyire. Nem is egyszer, és végérvényesen, mindörökre. Százszor megmondtam, százszor elmagyaráztam. Én anya akarok lenni, gyereket akarok. Meg hogy te is anya legyél. Mind a ketten. Azt akarom. Bármi módon. Ezt szeretném… mindennél jobban a világon. De hiszen megbeszéltük, nem? Mennyit beszélgettünk róla!
ONYX	Na jó. De ha ennyire ragaszkodsz szándékodhoz, akkor bizonyos kellemetlen tényekkel is számolj.
HELÉNA	Például?
ONYX	Menjünk sorjában. Tudod, hogy törvényeink nem ismerik el az azonos nemű párokat.
HELÉNA	Még nem! De ami minket illet, tökmindegy. Mi ketten igenis meg vagyunk esküdve, az viszont, hogy ebben a mi betokosodott, elmaradott országunkban az ilyesmi senkinek sem kóser és senki sem helyesli, nem az én gondom.
ONYX	Hagyd most békén az államot, mert igenis a te gondod, meg az enyém is. Mert mindaz, amit a házaspároknak szabad, nekünk nem. Ugyanis egy dolog a házasság, ám a gyerek, a család, az egészen más tészta. Azok közül a klinikák közül, amelyek méhen kívüli megtermékenyítéssel foglalkoznak, legalábbis a legálisak közül, még csak szóba sem áll velünk egy sem. Hogy egyáltalán bekerülj a lombikbébiprogramba, annak feltétele a házasság, nem egyneműek szabályos házassága. Ahová csak folyamodtam, zárt ajtókba ütköztem. Világos? Neked meg nekem nincs esélyünk. Egyedülálló anyaként sincs, házaspárként még kevésbé. Legjobb, ha lemondunk róla.
HELÉNA	De Onyx, hiszen megígérted! Megfogadtuk, hogy jóban-rosszban összetartunk.
ONYX	Igen, megígértem, de akkor szó sem volt gyerekvállalásról. Sohasem említetted. Most meg, amikor már évek óta együtt vagyunk, egyszerre a gyermekáldás lett a legfontosabb a világon.
HELÉNA	Nekem mindig is az volt a legfontosabb, hogy gyerekem legyen. Egyszerűen sohasem gondoltam, hogy ezt hangsúlyozni kellene, annyira magától értetődő. Én nő vagyok, tetőtől talpig nő, és párkapcsolatunkban is én vagyok a nő! Én gyereket akarok. Anya akarok lenni. Érezni, a gyermekem hogyan növekedik bennem, fülelni a szívhangjait, beszélgetni vele, szoptatni akarom, kézen fogva vezetgetni, megmutatni a madárkákat a parkban, uszodába járni vele… Én igazi asszony, anya akarok lenni. Kérlek, értsd meg már valahára! Én ízig-vérig nő vagyok!
ONYX	Bennem nem működnek ilyenfajta ösztönök. Anyaság?! Gyerek?! Ugyan már…
HELÉNA	(Törleszkedve.) De hiszen megígérted.
ONYX	Rendben van, Heléna, megígértem. Sajnos azonban, vagy talán szerencsére: törvényes keretek közt lehetetlen elintézni az ügyet. Nemhogy szülni nem szülhetünk mi ketten, hanem házaspárként még örökbe fogadni sem tudunk. Ez sem megy tehát.
HELÉNA	Mért nem?
ONYX	E tekintetben a törvény igen világosan rendelkezik. Az az emberpár, amely a gyermeknek nem nyújthat megfelelő életkörülményeket és neveltetést, nem lehet örökbefogadó.
HELÉNA	Gyönyörű! Egyre szebb! Hogy mi ketten harmonikus közösségben élünk, hogy képzettek, anyagilag függetlenek, felelősségteljesek vagyunk, annak – bezzeg – a törvény előtt nincs semmi jelentősége. De bizony ám az alkoholistáknak, a kényszerszülőknek, a véletlen szülőknek, a kiskorúaknak, a verőlegényeknek, a drogosoknak – mindenkinek lehet gyereke, egyedül nekünk nem. Csak nekünk kettőnknek nem lehet, mert nyilvánosan tesszük azt, amit mások suttyomban csinálnak. De – lesz énnekem gyerekem, lesz bizony!
ONYX	Attól tartok: nem lesz. Legalábbis törvényes úton nem.
HELÉNA	Ha nem megy törvényesen, a nagykapun, majd megyen a kiskapun. Jogom van hozzá, ez az én választásom. Szerencsére, az országok többségében, valószínűleg nálunk is, vannak olyan klinikák vagy orvosok is, akik titokban foglalkoznak ilyesmivel. Egy kicsivel többet fizetsz, máris megkapsz mindent.
PÉTER	(Bejön pizsamában, kócosan, nyújtózkodva ébredezik.) Hűha, teljesen megfeledkeztem róla, hogy ma én vagyok a soros!
HELÉNA	Még jó, hogy legalább most eszedbe jutott. Tíz óra, s mi még nem ittunk se teát, se kávét, a hűtőszekrény üres, egy szem gyümölcs sincs, természetesen, de hát ezt már megszoktuk tőled. Ráadásul szombat van – a heti bevásárlás is rád vár.
PÉTER	Jó, jó, megértettem, mindjárt meglesz minden! (Szertartásosan hajbókol.) S mit óhajtanak a hölgyek mindenekelőtt?
HELÉNA	Legelőször is: teát. Utána pedig a kávét.
ONYX	Nekem is egy kávét. Filtereset.
HELÉNA	Meg a reggelit!
PÉTER	Igenis, kész örömmel! (Távozik.)
ONYX	(Utánaszól.) S fel is öltözhetnél rendesen!
HELÉNA	Mi pedig folytassuk a témát, beszéljük meg hideg fejjel. Azt hiszem, egy kissé túlzol. Dramatizálsz! Az ügy lényegesen egyszerűbben is elintézhető.
ONYX	Hadd halljam, hogyan?
HELÉNA	De hisz most mondtam! Ha már a nyilvánosan működő klinikák elérhetetlenek nekünk, ott vannak az illegális, a nyilvánosság számára teljesen ismeretlen szakrendelők. Erre most ne mondd, hogy úgysem találunk orvost, aki megcsinálja.
ONYX	Van neked egy csöpp eszed? Gondolkozol a fejeddel? El tudod képzelni egyáltalán, micsoda kockázatot vállalsz, amikor egy illegális klinikára bízod magad?
HELÉNA	Mért, milyen kockázatot? A kezelés tök ugyanaz.
ONYX	Nem a kezelésről beszélek. De ha az eljárás, a műszerezettség, a higiéné ugyanolyan is, ha a korszerű orvostudomány szintjén áll is minden, az illegális klinika névtelen donort jelent. Névtelen apát a gyerekednek. Bűntettet, törvénysértést a névtelenség leple alatt.
HELÉNA	Mért volna ez bűntett? Ők nem tesznek mást, csupán bizonyos normális élettani vágyakat teljesítenek.
ONYX	Igen, ebben tökéletesen igazad van. Ők kívánságokat teljesítenek. Csakhogy nem a te kívánságaidat, s nem úgy, ahogyan te képzeled.
HELÉNA	Hanem – hogy?
ONYX	Ebben nekik megvan a maguk számítása, anyagiakban kifejezett számítása, aminek a te vágyaidhoz meg születendő gyerekeidhez semmi, de semmi köze. Hát azt hiszed, a bútorgyár siránkozik a kivágott tölgyfák sorsán? Te meg az eljövendő gyereked – vagy gyerekeid – …ti csupán nyersanyag vagytok az effajta sterilizáló kézműiparban! Neked, igaz, gyereked lesz, igen ám, de egy olyan apától, aki anonim marad, s a gyerek mellé egy csomó ismeretlen kockázatot, ismeretlen genetikai tulajdonságokat, örökletes képességeket, de örökletes betegségeket is kapsz ráadásul.
HELÉNA	Drámázol. Nem gondolod talán, hogy az átlagos, klasszikus értelemben vett házaspár ilyesmin tépelődik, amikor gyereket csinál? Azt hiszed, érdekel valakit, melyik nagymamától, dédanyától vagy zabigyerekként született dédapától milyen géneket örököl majd a gyerek? Mintha azoknak a házasodó fiataloknak, akik minden szombaton színházat csinálnak a templom előtt, az volna fő gondjuk, milyen genetikai tulajdonságokat fognak örökölni a gyerekeik. Hiszen a többség azért házasodik, mert a gyerek már úton van. Minden második fehér ruhás arának vastag már a dereka. Különben is – minden házaspárnak számolnia kell a kockázattal. A gyerek magában véve is kockázat. Ha mindenki úgy tekintene ezekre a dolgokra, mint te, már rég kihalt volna az emberiség.
(…)
PÉTER	(Átöltözött. Tálcán hozza be a reggelit.) A reggeli, hölgyeim, itt a reggeli!
ONYX	Mi az? Megvolt a bevásárlás?
PÉTER	Csak a péksütemény a földszinti boltból, az igazi bevásárlás később esedékes. (Leül.)
(Csend. Reggeliznek.)
PÉTER	Na akkor? Felmondanak nekem?
ONYX	Mit beszélsz?!
PÉTER	Kidobnak a lakásból?
ONYX	Ugyan! Mi jut eszedbe?
HELÉNA	Hogy neked milyen ötleteid vannak!
PÉTER	Itt vagy rendkívüli dolgok zajlanak, vagy én nem aludtam eleget az éjjel.
ONYX	Hogyhogy: zajlanak! Hogy érted?
PÉTER	Nézd, mi már három esztendeje együtt lakunk, megosztjuk a költségeket, a kötelezettségeket, a titkokat és minden mást. Mi több, arra is rávettetek, hogy háromhetenként rendbe tegyem a házat, fölsúroljam a fürdőszobát, a WC-t, meg hogy végezzem a többi undorító munkát! Rendben van, ne részletezzük! Még a szomszédság is megszokott bennünket, elfogadták, hogy ilyen lakásközösségben élünk. Sőt: már nem is pletykálkodnak rólunk. S most mi történik? Belépek a szobába, ti ketten összenéztek, elhallgattok. Egy kukkot se! Mintha elvágták volna. Méghozzá ma már másodszor. Akkor tehát? Mi az ábra?
HELÉNA	A gyerekek. Gyerekügy.
PÉTER	Aha, ilyesmi? Én meg már azt hittem, fenéken billentenek. (Megtorpan.) De… várjunk csak… itt mégiscsak történik valami! Ha már be volnék avatva terveitekbe, s ha az utódokról van szó, akkor mért hallgattok el, amikor belépek? Én is benne vagyok a pakliban? Mintha én is benne volnék… vagy nem?
HELÉNA	Hát… ami azt illeti, benne vagy. Természetesen, ha beleegyezel.
PÉTER	Ha én beleegyezek? Mibe? Aha, tudom!!! Bébiszittert kerestek? Á, ezúttal nélkülem! Én ugyan mosogatok is, de szárazdajka, á, azt már nem. Dadus nem lehetek. Brrr! A pelus meg a papi, meg a többi. Á, az nem megy. Véletlenül se! S tudjátok, mit? Ti ketten örök rejtély maradtok nekem. A hölgyek gyereket akarnak a világra hozni! Jó, rendben van. Semmi kifogásom ellene. Ti ketten gyereket akartok. De hát kinek?
HELÉNA	Magunknak.
PÉTER	Minek akkor a bébiszitter? Gyereket akartok?… Menjetek szépen férjhez, ki-ki találjon magának egy nagymenő ipsét, ráadásul akár egy kurafit is, szüljétek a gyerekeket rakásra, de neveljétek is ti magatok. Bébiszitter nélkül! Nélkülem. Sajnálom, de ez nem fog menni!
ONYX	Tévedsz, Péter. Nem bébiszitter kell nekünk, és szárazdajka sem. Mi ketten magunknak akarunk gyermekáldást. Magunk fogjuk nevelni gyerekeinket, pillanatnyilag azonban egészen más problémával gyötrődünk. Genetikai anyagra volna szükségünk. Donor kellenék.
PÉTER	Hát ezt oldja meg a klinika!
ONYX	Igen ám, csakhogy a legális klinikák kizárólag különnemű párokat fogadnak. Kénytelenek vagyunk titkos klinikához folyamodni, ugyanakkor semmiképpen sem szeretnénk, ha az adományozó ismeretlen maradna.
HELÉNA	S úgy gondoljuk, te volnál az ideális donor.
PÉTER	Mit mondasz? Tessék? Mit akartok tőlem?
ONYX	Genetikai anyagot.
PÉTER	Jól hallottam?
HELÉNA	Jól.
ONYX	Tökéletesen jól hallottad.
PÉTER	Várjatok! Várjatok! Egy pillanat! Nektek, nektek kettőtöknek, az én… megtermékenyítő anyagomra volna szükségetek? Az én… Tudjátok, mit, lányok, mindenfélét csináltam már életemben, annyiféle ajánlatot kaptam már, most azonban… most azonban el vagyok képedve. Hát… ez a világ… hát egészen meggabalyodott ez a világ? No de ti ketten, ti hallottatok valaha a safe-sexről? Én kizárólag a biztonságos szexet gyakorolom, én senkit sem akarok belerántani a szarba, egyetlen lányt sem, senkit, pláne magamat nem.
ONYX	Minket nem érdekel a szex.
PÉTER	Hanem mi? Az én hím ivarsejtjeim? Még véletlenül sem! Hiszen nem vagyok a férjetek! És tenyészbika sem vagyok! Na-né, genetikai anyagot szeretnének tőlem! Léteznek olyan bankok, tárlók, amelyek ezzel foglalkoznak. Sikeres üzletasszonyok vagytok, tudnotok kéne a spermabankokról. Én meg a fegyvertársaim nemsokára teljesen feleslegesek leszünk? Hát nem sok híja! Hah, a genetikai anyag! Milyen jól hangzik! Hogy mondtátok: genetikai anyag? Hogy is? Az az… izé… a joghurtos pohárban? Az epruvettában?
ONYX	Pontosan. És nem kell okvetlenül színházat csinálnod, mintha sohasem hallottál volna róla, hogy valaki örökítő anyagot adományozott.
HELÉNA	Egyáltalán nem új dolog, az emberek csinálják. Ahogyan valamikor vért adtak, manapság csírasejteket adnak. Vagy eladnak. Pénzért. S a dolog működik.
PÉTER	A kettő nem ugyanaz. Etikailag más.
ONYX	Mért volna más? Ha a szervátültetés, a véradás vagy a csontvelő-átültetés etikailag rendben van, a genetikai anyag adományozása mért ne volna rendben? Igazában csak bizonyos testi váladékaidról mondasz le, olyanokról, amikre úgysincs szükséged. Amit különben is elszórsz, elpazarolsz semmi haszon fejében. Személyesen mit sem veszítesz.
HELÉNA	Ötven vagy száz év múlva, mire ezeknek a mai házasságoknak végképp befellegzik, ez lesz az elterjedt gyakorlat. Sőt, talán teljesen ki is szorítja a régit.
PÉTER	Mi lesz elterjedve? Még hogy mi lesz kiszorítva? Nem tudom, jól értettem-e.
HELÉNA	Nézd, a sablonos, utódtermelő házasságok helyett, a pénz, a rang és egyéb előnyök miatt köttetett érdekházasságok helyett az érdek nélküli, totális szeretet és az abszolút szabadság fogja uralni a világot. Az emberek a komputer előtt ülnek, a cyber-szexben lelik majd örömüket, a szekrényben, szexi fehérnemű helyett, vibrátorokat, műanyag babákat és más kellékeket tartanak, ami pedig az utódokat illeti, lombikbébiket és klónozott gyerekeket fognak nevelni. S egyedül a csodabogárszámba menő, végsőkig elmaradott hetero-párok bocsátkoznak majd olyan kockázatos vállalkozásokba, hogy gyereket hozzanak világra a régi módon. Olyant, amely nincs genetikailag programozva, ennélfogva megannyi kockázattal jár.
(…)
PÉTER	Már megbocsáss, Heléna, amiket mondasz, közönséges blabla. Hiszen ez természetellenes. A kettőtök szerelme is, ha indiszkrét lehetek, a kettőtök kapcsolata is természetellenes.
ONYX	Mért volna természetellenes?
PÉTER	Nincs szerszámotok a szerelemhez. Nincs hozzá szerszámotok, hölgyeim! Mert ha volna, nem nyaggatnátok engem ezen a ragyogó szombat délelőttön.
ONYX	Egy pillanat, álljunk meg itt egy pillanatra! Tévúton jársz, fiacskám, más a szerelem, és más a szerelem megnyilvánulásának a módja, ez két különböző dolog.
PÉTER	Brrr, értem én ezt? Nemigen.
ONYX	Hallottál róla talán, hogyan csókolóznak az eszkimók? Összedörzsölik az orrukat, ugye. Hol van az megírva, hogy éppen a filmcsók az igazi? Hol van előírva, melyik kellék az egyedül üdvözítő? Egy dolog az utódok nemzése, s más a szerelem. A szerelmi gyakorlat és a hozzá való eszközök különfélék lehetnek. S változatosak.
PÉTER	Hát, ha így van, akkor rakjatok rendet sokféle szerszámotok között, engem pedig hagyjatok békén. Ebben a témában én javíthatatlanul régimódi vagyok.
HELÉNA	Régimódi, vagy nem, ötven vagy száz év múlva többé senkit sem érdekelnek majd azok az elavult dolgok, amikről ábrándozol. Néhány emberöltő múltával a modern géntechnológia diadalmaskodik. S mindazok a témák, amelyek miatt ma házasodunk, férjezünk, válunk, pereskedünk, az olyanféle ügyek, mint amilyen a család, az örökség, a birtok, a klasszikus értelemben vett szerelem, mindez egyszerűen nevetség tárgya lesz. A mai családra senkinek sem lesz szüksége.
(…)
PÉTER	Mindennap gyengébbek, tehetetlenebbek, érzéketlenebbek vagyunk. Fokozódó függőségben élünk. Minden elképzelhetőre allergikusak vagyunk már, allergikusak a levegőre, a napfényre, mimagunkra. Egyszer majd, amikorra teljesen eltehetetlenedünk, kihalunk, mint a dinoszauruszok.
ONYX	Ugye, és mért gondolod te, hogy minket érdekelnek az efféle morbid, sötét jóslatok? Az ilyen kataklizmás jövőképek? A múlt század elején az angol parlament ellenezte a konyha villamosítását, manapság meg minden disznóólban és tyúkketrecben villanyvilágítás van.
HELÉNA	A múlt század elején azt tartották, hogy a kerékpár árt az egészségnek, ma pedig az egészségünk megóvása végett vásárolunk még szobabiciklit is. A katasztrófa jósolgatása helyett talán jobban tennéd, ha visszakanyarodnál témánkhoz.
PÉTER	De hiszen ott vagyok, a témánál.
ONYX	Elvileg. Csakis elvileg. Te egy ezredévnyi időszakban bekövetkezhető, világméretű kataklizmáról beszélsz. Feleslegesen. Hiszen te meg én úgysem tudjuk megakadályozni.
PÉTER	De azért nem kell meggyorsítanunk sem!
HELÉNA	Azzal, hogy genetikai anyagodból átengedsz nekünk valamicskét, biztosan nem gyorsítod meg a kataklizmát. A régi jó időkben úgy lett volna, hogy mindkettőnket egyszerűen lefektetsz, emberesen megkettyintesz, és utána szépen meglógsz. Valamikor a legények gyereket csináltak, majd olajra léptek, mert a jányok úgy vadásztak a férfiakra, hogy teherbe estek tőlük. Most meg, látod, más idők járnak. Mi nem téged akarunk, meghagyjuk a szabadságod, csorbítatlanul. Mindössze a te genetikai anyagodra tartunk igényt. Világos?
PÉTER	Nem egészen.
(…)
ONYX	Nem beszélnél kissé világosabban?
PÉTER	Meglehet, naivan azt hiszitek, hogy a kincset érő anyagot a doktor úr, nagylelkűen, csak rátok pazarolja. S elvárjátok, hogy én is naiv legyek, és elhiggyem. Nos, hát nagyon tévedtek. Tévedtek, mert lebecsültétek a mesterséges megtermékenyítés e szakemberét, tévhitben éltek, mert női ésszel gondolkodtok, ő pedig a közgazdász eszével. S ebből az egyetlen epruvettából szépszerével sok-sok epruvettára való anyagot csinál, mert ő nem pazarló! Nem, semmiképpen: a genetikus doktor úr dehogyis pazarol! Jól tudja, mennyit ér az az egy epruvetta. S most itt van a gubanc: én nem akarom, hogy ne ismerjem a saját gyerekeimet. Az utcán nem akarok belefürkészni minden gyerekarcba, hogy rám hasonlít-e, mivelhogy egy orvos valamikor visszaélt a genetikai anyagommal! Nem akarom, hogy az én ismeretlen gyermekem egy napon összeházasodjék a másik gyerekemmel, akiről éppúgy nem tudok. Vagy akár a magaménak tudott gyerekemmel, egyre megy. Nem akarom, hogy a gyerekeim foga vássék bele, mert én ettem a savanyú szőlőből. Ugyanígy azt sem akarom, hogy átörökítő anyagom felhasználásával fejlesszenek ki tenyészsejteket és szerveket valamely örökké élni akaró, lelketlen diktátor életének meghosszabbítására. Nem akarok olyan magzatnak életet adni, akinek semmi esélye sincs! Nyugodtan nevezhettek maradinak, régimódinak, akár ostobának is, de ez van! Most pedig megyek bevásárolni: veszek egy körtét, egy almát és fél kiló hagymát. Csaó! (Távozik.)
MÁSODIK FELVONÁS
(Ugyanaz a nappali szoba. Hét évvel később. A szoba sarkában útitáskák, bőröndök, játékszerek, a szék támláján átvetett felöltők. Fagyos, kínos légkör.)
(…)
ONYX	Nézd, Heléna, mi ketten tíz esztendeig egy fedél alatt éltünk, egy asztalnál ültünk, egyazon ágyban aludtunk. És sokat beszélgettünk. Ha búcsúzóul még egyszer akarsz velem beszélni, tessék, ülj le.
HELÉNA	(Leül.) Jó, ha már muszáj.
ONYX	Kávét?
HELÉNA	Lehet. Kérlek.
(Szünet.)
ONYX	(Odanyújtja a kávét.) Tessék. Nos, miről van szó?
HELÉNA	Meg kell tárgyalnunk bizonyos dolgokat, gondolom, most, amikor elválunk…
ONYX	Nem elválunk, hanem te elmégy. Elhagysz, és elmégy.
HELÉNA	Nevezd, ahogy akarod, de kettőnk között mindennek vége.
ONYX	Tudom. Ámbár sohasem hittem volna, hogy képesek volnánk szakítani.
HELÉNA	Én sem. Soha még csak nem is gondoltam ilyesmire. De ne beszéljünk erről. Kérlek.
ONYX	Mért ne?
HELÉNA	Azért, mert úgyis hiába. Nem fogsz rábeszélni, hogy maradjak.
ONYX	Meg se próbálom. Elhatároztad, és most elmégy. Csak mért mész férjhez ilyen hűbelebalázs módra? Mért rohansz fejjel egyik kapcsolatból a másikba? Gondolkozz rajta egy kicsit.
HELÉNA	Mit gondolkozzam rajta?!
ONYX	Hisz megmondtam. Egyik kapcsolatból a másikba veted magad. Az ilyen elhamarkodott váltásnak nem lehet jó vége.
HELÉNA	Csak nem vagy még mindig féltékeny?
ONYX	Az is meglehet. De amit mondani akarok, annak semmi köze a féltékenységhez.
HELÉNA	Hanem? Mihez van köze? Új kísérletet teszek, s mért ne volna az jó? Akár jobban is sikerülhet, mint a kettőnk kapcsolata. Megtörténhet, hogy éppen ez bizonyul az igazinak!
ONYX	Túlságosan nyakra-főre csinálod az egészet. Nem változtathatsz életmódot egyik napról a másikra.
HELÉNA	Dehogyisnem. Hisz látod.
ONYX	Keserűen megbánod, hogy ilyen elhirtelenkedve döntöttél.
HELÉNA	Micsoda remekbe szabott baljóslat! Mért bánnám meg? Nem vagyok már tizenöt éves fruska.
ONYX	Ennek semmi köze az évekhez. Szakítás után mindig rá kell szánni egy bizonyos időt, hogy az ember elsirassa a veszteséget. A szerelmet, amely elmúlt. A szerelmet, amely jelentett valamit. A szerelmet, amely nincs többé.
HELÉNA	Szerelem? Óh, szerelem!? Mily’ romantikusan hangzik!
ONYX	Ne csúfolódj! Ebben telt a te életed is.
HELÉNA	Az én életem? Nem. Életemnek egy epizódja volt csupán!
ONYX	Látod, én meg azt hittem, szerelem volt.
HELÉNA	Egy porció tévedés. Tévhit. Mindketten tévhitben éltünk. Meggyőztük egymást róla, hogy ez a szerelem.
ONYX	Ha nem szerelem volt, akkor mi volt? Vigasz? Megannyi kalandod után nálam kerestél vigasztalást?
HELÉNA	Nem. Nem kerestem vigasztalást.
ONYX	Minek jöttél akkor hozzám? Mert csalódtál?
HELÉNA	Tévedsz, Onyx. Pusztán csalódásból nem bújunk a más ágyába.
ONYX	Hanem mi okból? Tudni akarom, hogy mi okból jöttél hozzám.
HELÉNA	Mért erőlteted annyira? Mért jöttem, mért jöttem? Nem tudom. Valószínűleg divatból. Egyszerűen divatba jött.
ONYX	Hogy mondhatsz ilyet? Az együtt töltött annyi év után?! Divatból? Szóval, mert ez lett a divat? A mi kapcsolatunk egyszerűen divathóbort volt?
HELÉNA	Te tudod legjobban, mit gondolok. S kérlek, most ne komplikáld agyon a dolgot.
ONYX	Az igazat akarom tudni. Az igazság érdekel. Divathóbort volt, tehát, a kapcsolatunk. Olyasmi, mint a ruhadivat?!
HELÉNA	Nem. Nem a kapcsolatunk. A szabadság jött divatba. A választás joga! Az a jog, melyet senki sem vonhatott meg tőlem: az állam sem, a pap sem, az apám sem, a bíró sem – senki. A szabadság vált divatossá. A választás szabadsága, melynek a nagyanyám meg a dédanyám híjával voltak. S mit csináltam én? Pótlólagosan egyszerűen éltem ezzel a szabadsággal. Az én választásom volt, s te ezt jól tudod.
ONYX	S amit most csinálsz? Az mi? A választás szabadsága egyszerre csak kiment a divatból?
HELÉNA	Hagyd a frázisokat, kérlek! Egyszerűen a magam útját akarom járni, és megyek.
ONYX	De legalább magyarázattal tartozol!
HELÉNA	Ugyan mért tartoznék én neked bármivel?!
ONYX	Azért, mert még mindig meg vagyunk esküdve. Mert egy pár vagyunk.
HELÉNA	Ó! Még mindig meg vagyunk esküdve?! Csak nem veszed komolyan azt az édeskés ceremóniát? Esküvő a tengerparti alkonyatban. Hullámok csapkodják a sziklazátonyt. Egzotikus zene szól. Virágkoszorú fejék gyanánt, illatos gyantaszövétnek és gitárpengetés. Szerinted ez igazi esküvő volt? Nahát!
ONYX	No de hol van az előírva, hogy melyik esküvői szertartás az igazi? Van ilyen előírás egyáltalán?
HELÉNA	Nem érdekel. Ez már a múlté. Jobban teszed, ha szembenézel az igazsággal. Amikor mi ketten összemelegedtünk, s amikor összeházasodtunk, meg amikor gyereket kaptunk, minden másképp volt.
ONYX	Semmi sem változott.
HELÉNA	Ami téged illet, talán nem. Bizonyos dolgok azonban mégiscsak módosulnak. Különben, neked most jobb is így.
ONYX	Jobb? Mért volna jobb?
HELÉNA	Hogy mért? Te mindig tudtad, mit akarsz. Neked mindig minden világos volt, hát azért. Sőt, újabban följebb kerültél a társadalmi ranglétrán.
ONYX	Ennek aztán igazán semmi köze hozzánk.
HELÉNA	Ó, bizony van. De még mennyire!
ONYX	Valamikor nem így gondolkoztál.
HELÉNA	Akkor tíz évvel fiatalabb voltam. Akkor tízszer annyit kerestem, mint most.
ONYX	Nem veszem észre, hogy kenyértelen volnál.
HELÉNA	Nem vagyok kenyér híján, és van egzisztenciám. Manapság azonban nem gombolok be zsíros tiszteletdíjakat, ma már nem illegethetem magam divatbemutatók kifutóján, ma már nem fényképezkedhetem meztelenül képeslapok számára. Ahelyett, hogy egzotikus szigeteken a legújabb divatkollekcióban fotóznának hatalmas gázsikért, egyszerű elárusítónő lettem.
ONYX	Te nem vagy egyszerű elárusító. Divatruhát árulsz jó nevű, saját divatszalonodban! A város központjában!
HELÉNA	Igen. A saját szalonomban vagyok. A város központjában! Színigaz! Csakhogy abban a saját szalonomban én napi tíz órán át talpon vagyok, és pénzes vén matrónákkal bájcsevegek! Ezenkívül nekem gyerekem van, aki maholnap iskolába indul. S e miatt a gyerek miatt rendeznem kell az életemet.
ONYX	A gyerek miatt!? No hiszen! Mind ez ideig, annyi esztendőn át minden rendben volt. Most meg egyszerre a gyerek lett az ok! Ugyan, ez csak kifogás. Olcsó, átlátszó kifogás.
HELÉNA	Nem kifogás. Őszre elsős lesz a lányom.
ONYX	Az én lányom is iskolás lesz őszre! Nem látom, mi változik ezzel.
HELÉNA	Hát, éppen itt a bibi. Hogy vannak dolgok, amik megmaradnak, nem változnak.
ONYX	Mit bizonygatsz nekem tulajdonképpen? Két perccel ezelőtt azt mondtad, hogy minden változik! Most meg… most akkor hát mégsem?!
HELÉNA	A lényegtelen dolgok, a kulisszák cserélődnek. A lényegesek maradnak. Vannak dolgok, amelyek mit sem változnak akár évszázadokon át.
ONYX	Például?
HELÉNA	Gondolj csak iskoláskorodra. Harminc tanulónak rendben vannak az iratai, egynél üresen marad egy rubrika. Oda, ahol az apa nevének kellene állnia, a tanító néni egy vonalkát tesz.
ONYX	S ez olyan borzasztó?
HELÉNA	Azok a tekintetek a borzasztóak. Jussanak csak eszedbe mindazok a gyermekszemek! Jusson eszedbe, ahogyan a tanító néni vállat vont!
ONYX	Ugyan! Ez ma már történelem! Elmúltak azok az idők.
HELÉNA	De hát ezt papolom neked mindvégig! Hogy mindig akad egy régimódi tanító néni! Semmi sem változott!
ONYX	S te ezért mégy férjhez? Férjhez mész, valamelyik primitív, szalajtós vénasszony nehogy megvonja a vállát, azért?
HELÉNA	Részben azért is. De az igazat megvallva, ha éppen hallani akarod: én családot akarok!
ONYX	És én? Mi van énvelem? Mi, vajon, nem vagyunk család? Mi ketten, meg a lányunk, hát mi nem vagyunk egy család?!
HELÉNA	Ne áltasd magad. Ha család vagyunk, mért nem fogadtak el bennünket családként? Mért barátkozunk csak magánosokkal vagy homo-párokkal?
ONYX	Azért, mert így választottunk. Barátainkat olyanok közül választjuk meg, akik megfelelnek nekünk.
HELÉNA	No és a lányom hol talál barátokra, ha egyszer úgy élünk, mint a gettóban? Kik közül választhat majd a lányom?
ONYX	A lányunk!
HELÉNA	Az én lányom! Én szültem!
ONYX	Igaz. Te hoztad a világra. Ámde ne feledd, én voltam az anyja egész idő alatt! Amíg te divatrevükre, fogadásokra és koktélpartikra mászkáltál, én gondoskodtam a lányunkról. Én etettem, elvezettem az óvodába, vigasztalgattam. Én tanítottam járni, én dudorásztam neki altatódalokat.
HELÉNA	De én vagyok a természetes anyja.
ONYX	Tudom, te vagy a természetes anyja. De hisz épp erről van szó. Hogy te csak a természetes anyja vagy a gyereknek, és semmi más. Hány napot töltöttél együtt a lányunkkal? Hányszor akadt időd számára? Lemondtad-e akár egyszer is a fodrásznál, a kozmetikusnál vagy a masszőrnél kapott időpontot e miatt a kislány miatt? Hányszor vezetted el az óvodába? S most, hogyan határoztál? Te vezeted első nap az iskolába, vagy egyszerűen szólsz a taxisnak?
HELÉNA	Idehallgass, Onyx! Nekem nincsenek illúzióim afelől, hogy mi ketten simán elválunk. De kikérem magamnak a vádjaidat. Hiába vádaskodsz, nem érzem bűnösnek magam. S akár holnap reggelig mondogathatod, mindhiába! A kislány az én gyerekem. Én hoztam a világra.
ONYX	Igaz. Te szülted. Csak azt nem tudom, mi ebben az a nagy fene művészet?!
HELÉNA	Ha nem művészet, mért nem szültél te?
(Szünet.)
ONYX	Mért nem szültem én az életben? Több okból. De ha netán elfelejtetted, mi közös gyereket akartunk.
HELÉNA	Közös gyereket? Jól tudod, mit gondolok minderről.
ONYX	Nem tudom, s tartok tőle, te sem tudod. Mindenesetre, amiket itt mesélsz, szerintem nem tekinthető semmilyen érvelésnek. A férjhez menéssel nem oldottál meg semmit. A lányunknak továbbra sincs apja. Az a bizonyos rubrika továbbra is kitöltetlen marad.
HELÉNA	Nem marad kitöltetlen.
ONYX	Hogyhogy nem?
HELÉNA	Szépen. Van apja a lányomnak.
(…)
ONYX	Jó, megértettem. Azonban térjünk vissza a témához: A gyereknek van apja. A rubrika nem marad üresen. Egyedül azt értem most még kevésbé, hogy mért lépsz házasságra olyan sürgősen?
HELÉNA	Nem akarom, hogy bárki ujjal mutogasson a gyerekemre. És… nem akarom egyedül nevelni a gyereket.
ONYX	Oh! Nagy eset! Nem te lennél sem az első, sem az utolsó egyedülálló anya. Tudod, mit, Heléna? Egész biztosan nem a gyerek az oka, hogy férjhez mész, ugye?
HELÉNA	Hát, nem is. Talán a mi kapcsolatunk az oka. A kettőnké.
ONYX	Az volna? De hát miért? Hiszen te hagysz el! Te mégy el!
HELÉNA	Elmegyek, mert nem akarom, hogy ujjal mutogassanak rám. A kapcsolatunk kompromittál engem.
ONYX	S több mint tíz éven át nem kompromittált a kapcsolatunk? Több mint tíz esztendeig minden rendben volt?
HELÉNA	Ez a múlté. Többé nem akarok olcsó szenzáció lenni.
ONYX	Butaságokat beszélsz. Egyneműek viszonya rég nem szenzáció már. Berlin polgármestere nyíltan színt vallott, mégis megnyerte a választásokat. Egy északi ország minisztere elvette a háziorvosát. No és aztán! Mért zavarna ez téged?
HELÉNA	Azért, mert én nem vagyok sem miniszter, sem polgármester. S nem érdekel, hogymint vannak ők, csak azt tudom, hogy az emberek elfordítják a fejüket, ha meglátnak. Betérnek hozzám a szalonba, és megbámulnak, mint valami állatritkaságot. Ujjal mutogatnak rám! Megesik, hogy átmennek az utca túloldalára.
ONYX	Eltúlozod, Heléna. Különben, magam is nemegyszer kerültem hasonló helyzetbe. Ugyan! Kisebb gondom is nagyobb ennél.
HELÉNA	Nekem gondot okoz.
ONYX	Évekig, bezzeg, jólesett a zúzádnak a hírnév. Mi ütött beléd most egyszerre? Érthetetlen!
HELÉNA	Természetesen, nem tudod megérteni! Mindig is képtelen voltál rá! Könnyű neked, amikor mindent meggyőződésből teszel. Na, mindegy, gondolj, amit akarsz, én bizony férjhez megyek. Férjhez megyek, mert így akarom. Támaszra van szükségem, biztonságérzetre, tartósságra! Még annak árán is, hogy egy napon unalmas, kispolgári friggyé alacsonyodik a házasságom! A házasság, különben, mindennek dacára, meglehetősen tartós intézménynek bizonyult mégis. Rozoga, ám időtálló intézménynek. Világos?
(…)
HELÉNA	Nevezd, aminek akarod, de ha már ilyen kitartóan faggatsz, meg kell mondanom az igazat. Tudod, meg akartalak kímélni tőle, ha nem volnál olyan csökönyös! Látod, én azt az embert szeretem. Valóban szeretem. Ha hiszed, ha nem, én beleszerettem egy férfiba.

Borbély János fordítása