Zalán Tibor

Amese marad

Jelenetek egy kocsmai teraszról
(Részlet)

Szereplők:
Amese – fiatal lány, 14-16 között
Vendel – kocsmáros, 50 körül
Sándor – mindenféle, valamivel 30 fölött
Piros – Sándor felesége, valamivel 30 alatt
Irmus – vénkisasszony, 40 fölött
Vica – fiatal lány, 20 fölött
Janika – fiatal fiú, 25 alatt
Helyszín:
Lepukkant faluvégi ház, szürke kőporbevonatú fal, lepergett zománcú ablakok. A bejárat nyitva, színes műanyagcsíkok lengedeznek az ajtó légterében a legyek és a por ellen. Fekete-fehérre csempézett terasz terpeszkedik a kocsma bejárata elé, ezen fog játszódni a történet. Tavaszi nap van, akár nyári is lehet. De még sincs nyár. És talán nem is lehetne…
3. jelenet, melyben Piros is tudomást szerez Amese maradásáról, sőt, Vica is szembesül a ténnyel
Piros érkezik, kifulladva. Otthonka van rajta, meg piros harisnya. Haja festett vörös, kócos, amilyen az ápolatlan hosszú vörös hajak tudnak lenni. Formás teremtés, lehetett valamikor. Néhai bájai át- és felderengenek a játék során, kevés érdeklődést váltva ki a többiekben. Iramodik a teraszra, megáll a férje előtt.
PIROS	Tudtam, hogy itt vagy.
SÁNDOR	Tudhattad, mert mondtam, hogy jövök ide.
PIROS	Ha nem mondod, akkor is tudom.
SÁNDOR	Honnan tudod?
PIROS	Hol lennél máshol, mint a kocsmában.
SÁNDOR	Vendel bácsi! Most mondja meg, nem-e szívességből rakjuk, vagy szívességből.
VENDEL	Szívességből.
PIROS	Otthon is rakhatnál néha? szívességből? néha?
SÁNDOR	Majd ha ráérek otthon is rakni, akkor rakni fogok otthon is.
(Rakják, vagy inkább rakosgatják. Piros észreveszi Irmust, köröz körülötte, a másik csak a szeme mozgásával követi a köröket.)
PIROS	Szervusz, Irmus.
IRMUS	(A háta mögé rejti a poharat, csak az orra vereslik.) Szervusz, Piros.
PIROS	Ilyen korán, Irmus?
IRMUS	Mit ilyen korán, Piros?
PIROS	Hát az ivás.
IRMUS	Nem ivás, kis szívem, hanem egy kis csevely.
PIROS	Kis csevely? három férfival?
IRMUS	Nem lehet kis csevely? három férfival?
PIROS	De lehet kis csevely? három férfival. Leülök én is.
IRMUS	Akkor te is csevelyeghetsz egy kicsit.
PIROS	Csevelyeghetek.
VENDEL	Vendel bora?
PIROS	Nincs is annál jobb. Csak töltse ki, Vendel bácsi!
VENDEL	Ülj le, Piros.
PIROS	Már ülök.
VENDEL	Mindegy. Jó kocsmáros így invitál. Szóval, ülj le, Piros!
PIROS	Köszönöm. Csak töltse ki.
(Rakják, vagy inkább rakosgatják.)
IRMUS	Hallottad?
PIROS	Hallottam. Már ülök is.
IRMUS	Nem azt. Ja, hát nem is hallhattad.
VENDEL	Nem kéne rögtön elpletykálni mindent!
IRMUS	Hát a Piros nem is tudhatja?
PIROS	Mit nem tudhatok én?
SÁNDOR	Miért ne tudhatná a Piros?
JANIKA	Úgyis megtudja hamarosan mindenki.
VENDEL	Azért nem kell úgy kapkodni a hírrel.
PIROS	Miről van szó?
VENDEL	Semmi. Fecsegnek.
PIROS	A kis szaxafonosról van szó, mi? Látom a zsíros pofájukon.
SÁNDOR	Jó lenne nekünk is, nem, Piros?
VENDEL	Mi van?
PIROS	Mi van?
SÁNDOR	Hát, ha nem jönnek érte?
PIROS	Kik nem jönnek érte?
JANIKA	Meg vannak halva? az apja meg az anyja? mind a kettő meg van halva a háborúban?
SÁNDOR	Nem jönnek érte. Meg vannak halva.
(Rakják, vagy inkább rakosgatják.)
VENDEL	Rám van bízva.
IRMUS	Magamhoz veszem, nem maradhat tovább egy fedél alatt egy? férfival.
VENDEL	Eddig maradhatott?
IRMUS	Maradhatott, mert élt az apja.
JANIKA	Meg az anyja.
PIROS	És minek kellene nekünk az Amese?
SÁNDOR	Hát, hogy is mondjam?
PIROS	Te perverz állat.
JANIKA	Az a Vendel bácsi.
VENDEL	(lendületből seggbe rúgja) Anyád. Az a perverz állat.
JANIKA	Ne tessék anyázni.
VENDEL	Mi van? Rakjátok.
(Rakják, vagy inkább rakosgatják.)
PIROS	Minek nekünk a lány?
SÁNDOR	Hát, lánynak. Az igazat megmondva, örökbe fogadhatnánk.
PIROS	Ne fektessük rögtön az ágyadba is, szívecském?
SÁNDOR	Nem úgy? én? (Nem látja értelmét a további szónoklatnak.) hát jó, vigye el az Irmus néni.
PIROS	Azt már nem. Nem viszi!
IRMUS	Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak és mit ne. Viszem.
VENDEL	Nem viszed.
JANIKA	Össze ne vesszenek már az Amesén!
VENDEL	Te rakjad.
JANIKA	Rakom.
SÁNDOR	Piros, te meg hazamehetnél végre.
PIROS	Most jöttem.
SÁNDOR	Most se kellett volna.
PIROS	Zavarlak, mi?
SÁNDOR	Engem nem. De itt rakjuk.
JANIKA	Már mindjárt készen is vagyunk.
PIROS	(Megveti a lábát, arca is megvető.) Megvárom.
SÁNDOR	Ne várd meg.
PIROS	Megvárom. Látom, te is megvárod.
SÁNDOR	Mit várok meg?
PIROS	Hogy felkeljen az Amese.
SÁNDOR	Menj már, hagyjál már ezzel engem már békén.
JANIKA	Már csak ez hiányzott.
PIROS	Mit szólsz bele?
SÁNDOR	Énszerintem is mit szólsz bele?
JANIKA	(Megbántódva a kettős érzéketlenségtől.) Nem arra mondtam.
SÁNDOR	Akkor meg mire mondtad?
JANIKA	Hogy Vicát látom errefelé? tartani.
VENDEL	(Vendel valódi indulattal csap az asztalra – a törlőruhával.) Azért nagygyűlés már ne legyen itt kora reggel!
JANIKA	Akkor mondja neki, hogy nem jöhet be.
VENDEL	Ilyet nem lehet mondani senkinek. Egy kocsmába mindenki bejöhet, ha ki vagyok nyitva.
JANIKA	De még nincs kinyitva a Vendel bácsi.
VENDEL	De a terasz nyitott.
JANIKA	Ja, az igaz. A terasz az nyitott. Akkor meg csak hadd jöjjön.
SÁNDOR	A te gyűrűs menyasszonyod, vagy nem?
JANIKA	Ja. Gyűrűs. Jól áll neki. Mintha rá öntötték volna.
IRMUS	(A gyűrűtlenek tudományos fölényével.) A gyűrűt nem szokás rá önteni.
JANIKA	Az övét szokás. Ért is maga a gyűrűkhöz, Irmus néni! Hát volt már magának valaha is gyűrűje?
IRMUS	Miért ne lehetett volna?
JANIKA	Most volt, vagy nem volt?
IRMUS	Nem volt. De lehetett volna.
(Ebben maradnak. Késik a beígért gyűrűs Vica.)
SÁNDOR	Soká tart neki, amíg ideér.
JANIKA	Lassan jön.
PIROS	Biztos a gyűrűjét nézegeti járás közben.
JANIKA	Aztat nézegetheti is, biztosan.
VENDEL	Meddig rakjátok még?
SÁNDOR	Nem-e szívességből rakjuk, hogy itt siettet?
VENDEL	Eszem ágában siettetni benneteket, csak valahogy már túl sokan vagyunk ezen a kis teraszon.
IRMUS	Sok jó ember kis helyen is elfér.
VENDEL	Sok jó ember.
(Senki sem érti magára a megjegyzést, nem romlik a kedv. Vica megáll a terasz szélén, nézi őket. Senki sem néz rá, tulajdonképpen senki nem néz senkire. Nyúlánk, szép lány a Vica, teltek a mellei, kerek a feneke, hosszú a combja, a haja, a tekintete. Könnyedén jár, szinte meggondolatlanul. Szoknyája lebben.)
VICA	Csókolom! Sziasztok! Szia traktoros Janika!
JANIKA	Elég csak Janika…
VICA	Szia elég csak Janika!
JANIKA	Esküszöm, bolond.
VICA (hátulról átöleli Janikát, ennek elöl is van hatása) Csak jó kedvem van. Baj?
JANIKA	(Restelkedve eltolja magától a lányt, összegörnyed.) Dehogy. Csak itt szomorú bajok vannak közben, Vica.
VICA	Ne mondd! Csak nem megpimpósodott a Vendel bácsi bora?
VENDEL	Nem kéne ezzel viccelődni így!
VICA	Akkor meg mi a baj?
(Valamennyien Janikára néznek, a tekintetekben kárörvendő biztatás.)
JANIKA	Meghaltak az Amese szülei.
VICA	Meg? Mind a kettő?
SÁNDOR	Mind a kettő. Meg.
VICA	Akkor most mi lesz vele?
PIROS	Magunkhoz vesszük.
IRMUS	Magamhoz veszem.
VENDEL	Magamnál marad.
(Rakják, vagy inkább rakosgatják.)
VICA	És te, Janika?
JANIKA	Én mi?
VICA	Te nem veszed magadhoz?
JANIKA	Miért venném magamhoz?
VICA	(Eltűnik a nyájassága, igazi nő, ahogy számonkér.) Azt hiszed, nem láttam?
JANIKA	Mit nem láttál?
VICA	Láttam.
JANIKA	Mit láttál?
VICA	Ült a traktorodon. Vagy nem ült?
JANIKA	Ja, hát ült.
VICA	És lógatta a meztelen lábát. Vagy nem lógatta?
JANIKA	Lógatta.
VICA	(Nagyot lök a fiún, aki szétrombolja az épp összerakott asztalrészt.) Dögölj meg, traktoros Janika.
JANIKA	Még szerencse, hogy jó a kedved, Vica!
VICA	Már nem annyira jó.
JANIKA	Azért csak jobb, mintha rossz lenne.
VICA	Annál jobb.
VENDEL	Na, ebből elegem van. Még kész sincs a terasz, de már mindenki ide jár intézni a családi drámáit.
(Rakják, és elkészülnek vele végre. Mindenki megkönnyebbül.)
SÁNDOR	Kész az asztal. Nem-e megcsináltuk szívességből?
JANIKA	Megcsináltuk.
VENDEL	Akkor igyatok még egy fröccsöt, tisztán.
JANIKA	Legfeljebb még egy fröccsöt?
SÁNDOR	Tisztán.
(Isznak. Vendel Janikába karol, borús arccal félrevonja. A félrevonás végére az arc egészen baljós.)
VENDEL	Janika. Akarok mondani valamit.
JANIKA	Tessék mondani, Vendel bácsi.
VENDEL	Csak azt akarom mondani, Janika, hogy te ne traktoroztasd máskor az Amesét a traktorodon.
JANIKA	(El akar húzódni, de Vendel vasmarokkal tartja. Janika arca eltorzul a fájdalomtól.) Csak úgy játékból volt.
VENDEL	Játékból meg még inkább ne.
IRMUS	(Ráncigálja el Janikától, sikertelenül.) Féltékeny vagy, mi, vén Vendel?
VENDEL	Neked nincs dolgod a parókián, Irmus?
IRMUS	Az én dolgom az én dolgom. Akkor is féltékeny vagy.
VENDEL	Csak az illendőség kedvéért? meg ne lássam, még egyszer, megértettük egymást?
JANIKA	Jól van, na.
VENDEL	Mi van?
JANIKA	Mondom, jól van, na.
VENDEL	Az más. Akkor megbeszéltük. (Elengedi Janikát. Amese jön, kis hálóingben. Vézna, de fejlett fiatal lány. Hosszú fekete haj keretezi sápadt arcát. A férfiaknak rajta marad a meztelen combokon a szemük, a nők ezt észreveszik.) Na, felébredt a kislány.
PIROS	Kislány?!
VENDEL	Jót álmodtál, Amese? (A lány bólint.)
SÁNDOR	Szaxszafonoztál az éjszaka, hallottam. (A lány bólint.)
IRMUS	Éjszaka aludni szoktak, Amese. (A lány bólint.)
JANIKA	Nagyon szépen szaxafonoztál, én is hallottam. (A lány bólint.)
VICA	Hogy oda ne rohanjak! A traktoros Janika meg a szaxafon! Hogy állunk a portugállal, traktoros Janika?
(Janika úgy veti magát hátra, mint akinek a seggébe csíptek.)
JANIKA	Ezt meg minek kell itt?
VENDEL	Miféle portugállal?
VICA	(Mímelt büszkeséggel felkacag.) Hát nem tetszenek tudni?
PIROS	Nem.
VICA	A traktoros Janika portugálul tanul.
IRMUS	(mint aki főbenjáró bűnről szerez tudomást) A traktoros Janika?
VICA	Az, a traktoros Janika. Tanulsz, vagy nem tanulsz? Mondd csak meg szépen, ha kérdeznek!
JANIKA	Ja. Tanulok. Oszt mi van abban, ha tanulok?
PIROS	Minek tanulsz portugált?
VICA	Hogy elmenjen az egyetemre. (Túlságosan hangosan röhög ahhoz, hogy jókedve legyen.)
IRMUS	(a fokozódó bűn terhének átvállalása alatt) A traktoros Janika egyetemre?
JANIKA	Ja. Egyetemre. Portugál szakra.
SÁNDOR	A traktoros Janika egyetemista lesz.
VICA	A frászt. Nem fogják felvenni, mert nem tudja megjegyezni a szavakat.
JANIKA	Ja. (Két oldalról két ököllel veri a halántékát.) Nem mennek a fejembe a szavak.
PIROS	Akkor minek tanulsz?
JANIKA	Hogy belemenjenek.
SÁNDOR	Na, nem-e végeztünk mára? Köllene hazamenni, Piros…
PIROS	(Alulról nevet bele a férje arcába.) Most, amikor fölébredt végre?
SÁNDOR	Ne izélj, mert megint megcsúszol a lépcsőn…
VICA	(Békítőleg belekarol, de azért tovább gyötri.) Mi is mehetnénk, traktoros Janika… hacsak nem akarod megint megtraktoroztatni az Amesét…
VENDEL	A derekát töröm le!
IRMUS	No, a hősszerelmes!
VENDEL	(Barátságtalanul őszinte ajánlatot tesz.) Te is mehetsz már, Irmus.
IRMUS	Megyek is. Megmondod neki?
VENDEL	Még nem tudom.
IRMUS	Mert ha megmondod neki, akkor mondd meg azt is, hogy én magamhoz veszem.
PIROS	(Hátrafelé lépkedve kiabál, Sándor vonszolja.) Mi meg akkor örökbe fogadjuk.
VICA	A traktoros Janika meg elhordogálja a traktorán a határban le s fel.
VENDEL	Este felé nézzetek majd vissza. Megünnepeljük a teraszt.
PIROS	Az jó lesz. Úgyis régen táncoltam már.
IRMUS	(savanyú rámenősséggel) Én is benézek, ha már így meghívtál.
VENDEL	Ha már így meghívtalak. Jöjjenek a fiatalok is!
JANIKA	Itt leszünk, Vendel bácsi.
IRMUS	(Közel furakodik Vendel arcához, de ez egyiküknek sem jó.) Most mondod meg neki?
VENDEL	Mi van? Majd az én dolgom, hogy mikor mondom el neki.
SÁNDOR	Nem-e végeztünk akkor? Isten áldja, Vendel bácsi, máskor is?
VENDEL	Köszönöm, Sándor.
JANIKA	Jól összeraktuk.
VENDEL	Neked is, traktoros Janika.
JANIKA	Máskor is, Vendel bácsi, isten áldja.
(Elmennek mind. Vendel ül az asztalnál, Amese áll a fal mellett.)
VENDEL	Ülj le, Amese. (A lány leül.) Kellene, hogy este szaxafonozz a népeknek, amikor idejönnek. (A lány tagadóan rázza a fejét.) Így is jó. Amese, mondani akarok neked valamit. (Előre hajol, mélyen a lány szemébe néz. Távolabb hegyek.)