Király László

Lear

Kordélia pedig – Istenem…
Mit kezdjünk e korban kordéliákkal?

Tekintetükben az a figyelem!
Melyben minden botlásunk ránk vall.

Nincsen titok, nincs több játék velem.
Nem volt, nem lesz, nem van ifjúságunk.

Múltam fakul, el se rejthetem.
Szerelmeimmel gittet rágunk.

Vad történelmem, dicsőségem
Vak egerek közt, vasazott ládákban.

Látni szeretném – s meg nem érem.
Szememen hályog, tengerhab-ár van.

Mulandó hangunk menekítem, védem.
Rút szakállal érem el végső váram.

Addig csak így: sós-vizes kenyéren.

Kordélia néz. – Megfagy a vérem.

Richárd

Három felv. + elő- s utójáték

Előjáték
Mellékszereplők minden Úr jobbján.
I. felvonás
Dobogás, szitok, fönt s lent a padlaton.
Vitorla foszlik, törik a kormány.
Derekas, isteni játék, mondhatom.
Bolondistók vezér, álmainkat fonván…
Míg árva fejünk le nem hajthatom.
II. felvonás
Testőrök: folyton elszarják a napot.
Ledérek: kurvává alázzák maguk.
Hátamban gyilok, de csak hallgatok.
Kardom rozsda, vértem büszke lyuk.
III. felvonás
Afféle hősi hősidő alkonya.
Krónikák ágyékán döglegyek.
Árulás – sunyi tükörtermek kora.
Hogy ne féljek és mind többen legyek.
Utójáték
Vigyétek hírül a kolozsváriaknak!
A tébolyt s a setét bánatot, mi ért.
Ődöngjenek csak – dicsőségemben laknak.
S eladom őket egy motorbicikliért.