Mircea Dinescu

Szemtanú Kelet kapujánál

A part mögött mint csilló mátkagyűrű
mosóteknőben felkáprázik sűrű
csapások közt egy kunkori kait
idézve Naszreddin bocskorait
s azt az urat, kit felszívott a számtan
mint tenorhőst a kocsma, bár dallott elszántan.

Osontam én hónom alatt a róka
orromat fahéjillat ostromolta
s pergelt cukor barna szembogaras
ám hibádzott az a lukas garas
s a bátorság, hogy pálinkában ússzak –
lekapcsolhat a vámtiszt túsznak.

Vaksin gyáván meghúzódva a bóják
mögé – nehogy a Témát elrabolják
s hidegrázós irodalmi Nagy Motívumot:
észre sem veszed hígított rumot
vedelnek a török kollektivisták
kezeslábasban, bugyogójuk rég elitták.

S míg pajzsika fullad a forró mészbe
elfelejted: a müezzin nem néz le
tornyából rég s nem jelzi az időt
s a mészoltók nem kapnak hűsítőt
eltiltották, pedig a búza árpa
ott dohosodik dzsámi-silóba zárva.

S akkor könnyes szemmel a szomorú ködben
s a vérem nem bennem de zsebkendőmben –
elfordultam, úgy éreztem leüt
(mit Naszreddin? Mit bocskor? Mit kajüt?)
a perc, nyomorult szemtanút, hadd fájjak
míg a tájkép visszadobja a tájat.

Bágyoni Szabó István fordítása

1950-ben született. A jelenkori román irodalom egyik markáns alkotója. 1999-ben Herder-díjat kapott. Egy ideig a Romániai Írószövetség elnöke, jelenleg az Academia Catavenţu szatirikus hetilap művészeti igazgatója.