Károly György

A tisztaszoba fényképei

– Tornay Marinak –

a kísérlet tiszta jóakarat-fehére az eleve kudarcra
ítéltség érzem mint a kutya az esőt feketéje a fal
Húsvét előtt meszelt fehérsége a képkeretek barna-
feketéje nyalka huszárbajusz suvickfeketéje elsőál-
dozó kislány ártatlan titokfehére kezében a virágok
orgonafehére haja napszítt fehére magas szárú cipő
ünneplő ormótlan feketesége a masni keményítőfehére
lánykoszorú frissen esett hó fehére esküvő két nyomo-
rúságból egyet kuporgatás fehérsége kivilágos kivir-
radtig részeg feketéje nyolcadik gyereket dajkáló
bölcső ölfeketéje bandzsító kisbaba tejfehére apám
téli temetése rögök ruhák szemek feketéje ingek s a
hó fehére a fán eper feketéje alatta anyám gyászfeke-
téje lelke nemértés-fehére itt még nem látszik hogy
rágta szét a rák fehére megint temetés fehére feketé-
je biciklin mosolygó legényke izzó vas fehérsége Don-
kanyar süket feketesége unokák cukorfehérsége egy év-
ben egyszer látni vágyfeketéje a falakon csempefehér-
ség ápolók vértelen fehére a minden évvel kevesebben
örök éjfeketéje…
… és ha még csak ezekből az élénk színekből állna
össze a tisztaszoba fényképeinek fehére feketéje

Sírvers

Éltem, ahogy tudtam, haltam, mint a többi,
nem voltam elég jó csalni, lopni, ölni,
élni se volt könnyű, szar volt megdögölni.
Gajdolhat gödrömnél bármely szekta papja,
istenét és engem egyaránt becsapva,
hogy lelkem a mennybe valahogy becsalja,
nem megyek sehova! Otthonom kiásva.
Örök nélkülözés lelkemet elvásta.
Vándor, kotródj innen, gondolj inkább másra!