Ébert Tibor

Az alkóv

    Nem kórházban, klinikán születtem. Jött a „hebám”, a bába. És akkor kezdődött el a végelszámolás, a bilancia. Apámmal, nagyanyámmal, nénikémmel, nagypapával, Milli meg Netty nénivel, Winklerékkel, Winkler Hansival, Kauferékkal, Guttmann Pinkászékkal, a Kastl mammal, Ilikével, Septák Vendelinnel és Septák nénivel, Posztó Karcsival, Grólig-Ornyi Sándorékkal, meg a harangokkal, súrolt deszkákkal, kőkockákkal, bádoglapokkal, párkányokkal, lefolyóval, pincével, padlással, ereszekkel, ládákkal, bogáncsokkal, kutyatejjel, füvekkel, tűzfalak vakolatával… A macskákkal, poloskákkal, egerekkel, patkányokkal, svábbogarakkal, legyekkel. A végelszámolás. A hajnalok, éjszakák, szappan és mosogatólé, gyantaszagok, ingek, bugyik, üres és teli kötelek, a poroló… a veszekedések, irigykedések, ájtatoskodások, féltékenységek, hiúságok, imádságok, nagyravágyások végelszámolása.
    A füstöké, felhőké, napfényé, szeleké, esőcseppeké… Valamikor. Talán hajnalban, talán reggel, talán délelőtt, nem tudom, de délután semmiképpen sem, sem este. Voltam olyan, amilyen általában, szokványos az első másodpercekben, perceimben. Septák néni hajolgatott fölém, valószínűleg apám a hokedlin a konyhában – vagy másutt – készült már a hírrel Widmer, Rusch, Kolár úrhoz. De az ablaktól távol három zárt fal között végelszámolásként anyám fájdalmai és öröme. Az alkóv: két cseresznyefa ágy, éjjeliszekrények, matracok, párnák, lepedők, a lavór, a sarokban gubbasztó mesék, befőttesüvegek elfénytelenedő tükrével, melyben lassan felsorakozott Václav Pavuk háztulajdonos úrral az élen mindenki zsakettban, szürke stráfos nadrágban, hosszú ruhákban – valahol az udvar végében rezesbanda szólt himnikusan, csinnadrattásan –, lassan elindultak kifelé, a tükör mélységébe virágcsokrokkal, söröskancsókkal.
    Anyám rám tette a kezét, bal keze ujjait végelszámolásnak.

Elítélve meztelenül

a karok a fejek a lábak
                           meztelenül
nyilvánvaló a meztelenség
látomások metamorfózisa
                           bizonyosság
a maga áttetsző tágulásában
tény
pucér pőre
                 alliterált állapotuk
pé pé a á
                 csupa csupaszság
szöglet kerekdedség gömb
felszín és lényeg
felesleg érték
hangsúly idő
                    csupaszodva
                    pucéron
egyértelműségét villogtatja
pőréül lendülete
az egyeneseken átlókon
kanyarok hajlatok által
meztelen könyök kar kéz ujj
az öt a tíz a száz ezer
a kinőtt az elfajzott a szent
                            s a fejek
imperatívus felkiáltójel mind
csupasz görbületcsúszdán
a buzgó áhítat önáltatás
loccsant irgalom
a karok a fejek a lábak
                          meztelenül
meztelenednek
pőre mivoltukban
kérkedő lehetőség
lehetnek némák
                          vakon bénultan
hadonásznának is talán
ökölbe szorított
vagy széttárt tenyér-
meztelenséggel jogukért
ezt gyakorolják
a pőreség bölcseletével
mezítelen törekvésükben
a horgonyozó igazolástétel
pucéröntudattékozlás
megváltó üzeneteként
ez a karok fejek lábak
s a kor korok méltóságos
meztelen ígérete
a csupasz önigazolás
evidens öröm
elítélve meztelenül
                  meztelenkedve
pőrecsupaszpucér látlelet
anyaszült értelem