Hriszto Bojcsev

Madárezredes

Negyedik kép
A betegszoba. Az Orosz néz ki az ablakon, a Doktor pedig – vele szemben ül – kórlapját olvassa egy dossziéból.
DOKTOR	(olvas) Dmitrij Minkin Fetyiszov, 49 éves. Apja orosz, anyja – bolgár. Tisztiiskolát Bulgáriában végzett, Főtiszti Akadémiát a Szovjetunióban. Önkéntesként szolgált Boszniában, ahol elveszítette családját és súlyos skizofrén depresszióba esett. Két éve nem beszél. Élő rokona Bulgáriában nincs. (Fetyiszovra néz.) No, megszólalsz?
Fetyiszov nem mozdul.
DOKTOR	Hányadika van ma?
Ugyanaz a reakció.
DOKTOR	Mi volt a foglalkozásod?
PEPA	Kamionsofőr volt, TIR-eket vezetett. Őt is ismerem. Moszkvai rendszámú piros kamion.
HACSÓ	A laktanyai robbanás után én se tudtam beszélni. Két hét múlva szólaltam meg, de semmit se hallottam. A menetoszlopban tanultam meg hallani. Lestem az őrmester száját, s figyeltem, a többiek mit csinálnak. Először megértettem, hogy „jobbra”, meg „balra”, aztán „díszlépés”, így jutottam fokról fokra a Színiakadémiáig.
DOKTOR	Hogyan?
HACSÓ	Gyerekkoromtól színész szerettem volna lenni. És elhatároztam, hogy felvételizek.
DOKTOR	A robbanás után?
HACSÓ	Igen. Utána. Egy év alatt megtanultam szájról olvasni. Felkészültem a vizsgára, bemagoltam a monológokat, a párbeszédeket, minden vizsgán megfeleltem, s fölvettek. Tapsolt az egész bizottság, senki se tudta, hogy süket vagyok, mint a vakond.
MATEJ	(az ágy alól) A vakond vak is. Láttam az éjjel egyet, jön velem szemben, majdnem elgázolt. Kiabálok rá: Jobbra tarts! Világítok a lámpával, de az se nem Iát, se nem hall. Ököllel orrba vágtam, erre megállt. Még egyszer odavágtam, elterült, én meg elfutottam.
DOKTOR	S mi történt a Színiakadémián?
HACSÓ	Egy hónap után levél jött a laktanyából. A századparancsnok köszönő sorokat írt az Akadémiára: „Nagyon köszönjük a szerencsétlen sorsú Ivanov honvéd iránt gyakorolt nemes gesztusukat. Jóllehet a fiú teljesen süket, valódi tehetség… stb.”
HACSÓ	Kezdődik a híradó! (Bekapcsolja a TV-t, hangosan mondja): Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim! Szarajevó környéken ma is folytatódtak a heves összetűzések. Az ENSZ ismét segélyszállítmányokat indított Boszniába, de a konvojt a boszniai szerbek feltartóztatták. Az ENSZ szóvivője kijelentette, hogy a brit légierő gépeiről az éjszaka segélycsomagokat dobnak le a rászorultaknak…
DAVUD	Hacsó, te minden este ugyanazt mondod.
HACSÓ	Dehogy ugyanazt! Vannak új dolgok is. Ma például azt közölték, hogy humanitárius segélycsomagokat dobnak le az éjjel, tegnap ezt nem mondták. Jól van, ha nekem nem hisztek, átkapcsolok a filmre a kettes programon.
Hacsó csatornát vált, s hangosan mondja a film szövegét. Kihuny a fény a szobában, csak a képernyő világít. A betegek lefekszenek. Davud suttogó hangja:
DAVUD	Kérlek, csak te tudsz rendbe hozni!
PEPA	Tűnj innen, hányszor mondjam!
DAVUD	Csak melléd fekszem!
PEPA	Nem!
DAVUD	Tudod, hogy semmit se tudok csinálni.
PEPA	Még a gondolata is bűn.
DAVUD	Te ne gondolj semmire, én egyedül is rendbe jövök.
PEPA	Nem!
DAVUD	Segíts rajtam, beteg vagyok. Csak jócselekedetet kérek!
PEPA	Nem!
DAVUD	Csak egy jócselekedetet kérek, Isten megbocsátja neked. Isten mindent megbocsát neked.
Pepa hallgat.
DAVUD	Mindent megbocsát!
PEPA	Gondolod?
DAVUD	Persze. Isten jobban szereti a bűnöseket az igazaknál.
PEPA	Kösd be a szemem, hogy ne lássam a bűnt.
DAVUD	Így ni! (beköti a szemét)
PEPA	PEPA (keresztet vet) Istenem, bocsáss meg!
DAVUD	Segíts, Istenem!
Az ágy mögé bújnak. Kisvártatva Davud sírva feláll.
DAVUD	Mért büntetsz így engem, Istenem, miért?
PEPA	Köszönöm, Uram, hogy megmentettél a bűntől!
DAVUD	Mért büntetsz, Istenem? Nem elég, hogy cigánynak születtem – hogy mindenütt mindenki üldöz, most még ez is… Ha cigány vagyok, akkor nem is vagyok ember? Lássad, Isten, kik vagyunk mi, cigányok!
Vadul a TV-t nézőkre veti magát, felborítja a készüléket.
DAVUD	Tudjátok, kik vagyunk mi, cigányok? Tudjátok? Ti vagytok cigányok, én roma vagyok! Roma! Mi, romák, alapítottuk Rómát! Hallottatok Romulusról és Rémusról, a testvérekről, kiket a farkas szoptatott? Ez a Romulus tiszta roma. Ezért is hívják így a várost – Róma. A romából jön. Hát Rómeó és Júlia? Rómeó is roma. Hát Roman Polanski? Ő is. Nekünk, romáknak, államunk is van – Románia. Tavasszal, a brassói cigánybúcsún engem választanak cigánybárónak. Majd akkor meglátjátok, ki vagyok én! Meglátjátok!
Dühöngése sírásba fordul, csillapíthatatlanul zokogva kimegy. A szín elsötétül. Ez a sötétség éjszakai viharrá változik. A vihar bömbölése betölti a színpadot, villámok, égzengés. A vihar zajába alacsonyan szálló repülőgépek dübörgése vegyül.
DOKTOR	November elsején éjjel szörnyű vihar tombolt a hegyen. Szokatlan vihar volt, mert novemberi mennydörgés kísérte. Egész éjjel repülőgépek zúgtak. Eltévedhettek a viharban, a legkülönösebb azonban az volt, amit reggel az udvaron láttunk.
Ötödik kép
Reggel a kolostor udvarán. Kakaskukorékolás. Az udvar közepén – az ENSZ emblémájával – egy nagy bála, ejtőernyő hevederén lóg, valószínűleg azon eresztették le. Két benzines kannával Kiró tűnik fel. Hosszan méregeti minden oldalról a nagy csomagot. Ebben a pillanatban felharsan Hacsó éles hangja:
HACSÓ	Állj!
Kiró felemelt kézzel lecövekel.
HACSÓ	Ezt honnan loptad?
KIRÓ	Sehonnan. Egyszerűen itt volt.
HACSÓ	Tegnap még nem volt itt.
KIRÓ	Biztosan éjszaka pottyant ide.
HACSÓ	Az égből?
KIRÓ	Biztos ejtőernyővel…
Feltűnik a Doktor.
DOKTOR	Mi történik itt?
HACSÓ	Kiró ellopott egy ENSZ-csomagot.
KIRÓ	Nem én voltam. Elloptam volna, de ezúttal nem én voltam.
A Doktor böngészni kezdi a feliratokat.
DOKTOR	Ez boszniai segélycsomag.
HACSÓ	Este a TV-ben azt mondták, hogy a levegőből csomagokat dobnak le.
KIRÓ	Igen ám, de ez itt nem Bosznia. Az ötszáz kilométerre van innen.
DOKTOR	Eltévedtek a viharban.
HACSÓ	Számukra nincs különbség Bosznia és Bulgária között. Egyre megy: Balkán – Balkán. Parancsba kapták: „Dobjátok le a Balkánon!”, és ők ledobták.
DOKTOR	Most mit csináljunk?
KIRÓ	Adjuk vissza az ENSZ-nek?
HACSÓ	Tegnap nem ettünk semmit.
A Doktor elgondolkodik.
KIRÓ	Kinyissam?
DOKTOR	Nyissad! Csakhogy nincs benne élelem. Az van ráírva: meleg ruha.
KIRÓ	Ruha – ruha… Frankó ez mindenképp. (Kinyitja a bálát – először egy selyemből készült ENSZ zászlót húz elő, alóla pedig terepszínű téli katonai egyenruhák kötegeit.)
HACSÓ	Uniformisok?
KIRÓ	Ha egyszer katonai küldemény. Éppen hogy jobban melegítenek.
Lihegve Davud érkezik.
DAVUD	Doktor úr, konzervvel és csokoládéval teli pakkot találtam.
DOKTOR	Hol?
DAVUD	A kolostor mögött.
Matej is megérkezik.
MATEJ	Doktor úr, az erdő tele van csomagokkal!
KIRÓ	Hozzátok be mindet a raktárba!
DOKTOR	És ha keresik őket?
KIRÓ	Kik keresik? Az angolok?
A színpad elsötétül. A sötétben csak a Doktor hangja hallatszik.
DOKTOR	Ettől a pillanattól kezdve nem telefonálok a megyeieknek többet. Nem tudom, kinek volt igaza ebben a háborúban, de ha valakinek haszna volt belőle – nekünk igen, ebben biztos vagyok.
Szondi György fordítása
Ljudmila Petrusevszkaját (1938) az orosz nőirodalom képviselőjeként tartják nyilván. Az 1970-es évek közepétől ír színműveket, közülük legismertebb a Három lány kékben (1983). A darab Csehov Három nővérének alulnézetből, a szovjet valóság talajáról történő átértelmezése. A kilencvenes évektől kezdve művei folyamatosan jelennek meg. Kiadták összegyűjtött műveinek öt kötetét Oroszországban, prózáját világnyelvekre fordították.