Ioan Buteanu

XXX

A hősök valahogy lenéztek engem;
Rajtuk golyók mentek keresztül,
Rajtam csak kevés cigarettafüst.

A hősök valahogy lenéztek engem;
Rajtuk golyók mentek keresztül,
Rajtam csak néhány bonyolult hűlés.

A nők valahogy lenéztek engem;
Rajtam golyók mentek keresztül,
Rajtuk csak néhány bonyolult hűlés.

Barátok

Két ember
és három ló.
Kölcsönadjuk gondolataink.

Megnevettetsz

Egy csóka egy fán
egy zimankós téli napon.
A barátság képe
egy fán aludva
egy zimankós téli napon.

Egy csóka képe
egy fán aludva
egy zimankós téli napon,
magányos pára
koszos tollakba bugyolálva.
A barátság képe
egy fán aludva
egy zimankós téli napon.

Egyedüli képe
a barátságnak,
egy fán ücsörögve.

Egy zimankós téli napon
az egyedüli kép:
a barátság egy fán ücsörögve.

Ars poetica (az ideákról)

Ezek a vasak nem rozsdáznak és nem öregszenek,
mikor kiveszem a vízből, olajos fémdarabok,
ha megmosom őket, szépekké kezdenek válni:
merítők és kanalak, éles pengéjű kések.

Most már tudom:

Ezek a vasak nem halnak meg s nem öregszenek,
nézve őket csak én betegszem meg.
Ahányszor a hallon áthalad,
tekintetem a szemükben marad.
Fojtogatom, és megverném őket:
ne mutassanak ilyen görbének,
ily púposnak és ilyen félénknek.

Mindig, mikor megmosom őket,
szemükben marad a fényem
és kezem kikerekíti szépségük.
Szememben könnyek vannak, az övékében fény.
És ha ma sírok, ők még szebbek lesznek.
Én egyre soványabb, ők sokkal kövérebbek.

Én nem eszem, csak verekszem a villákkal,
foggal kapaszkodom házam összes kanalába,
s kenyérre kenem éles tárgyaim.
Megenném őket,
bennem dagadjon erejük,
melytől ők ily gőgösek,
egyenesek és élesek.

De csak megszúrom, megsebzem
s vérrel mocskolom be magam,
és vízbe dobom őket újra.
Legyőzötten esem a szoba közepére,
és mindennek vége:
fényem a szemükben marad,
és kialszik erőm.

Király Farkas fordításai

Ioan Buteanu (1969) román költő. A kortárs román avantgárd költészet jellegzetes alakja. Eddig három verskötete jelent meg.