Gömöri György

Csontváry Hortobágya

Fehér komondor őriz ökröket,
– épp sorba állnak inni alkonyatkor –
a víz sötét, akár a Hádesz öble,
az ökrök árnya rá lágy fonalat fon.
A kép borús és színültig magyar,
melankóliája nem lehetne bárhol –
a rozsdaszín híd hat ívén át, fölül
két vad csikós ostort emelve száguld.

Turner: The Scarlet Sunset

Ez nem párásan fátyolos Velence,
amit a mester oly szívesen festett,
hanem egy furcsa város (Lodi? London?)
hol tűzvész-felhő kísért nyári estet.
A távolban egy templom, házak árnya,
s egy régi híd, amely fölött a nap
még fönnakad, bár lejjebb sugarak
lustán kígyóznak le a bíbor árba.

Éjszaka havazott

A tündér hó a kertünkben világít,
rég-ismerős hó, mely most súlyosan
ül padon, ágon, borzas bokrokon,
s mert szél alig fúj, szinte rezzenetlen
szeszélyes csipkeminta körtefán,
s a kis fenyőfa vállán égi kendő.
Az egyik fára óvatos madár száll,
csodálkozik – mi történt éjszaka?
mert ami nékem tündértiszta hó,
az néki tartós éhezést jelent,
ínséget, s – ki tudja? – talán fagyhalált.