(1925–2003)

    Novotny Gergő nincs többé. Irodalmi triászunk, ahogy Ébert Tibor nevezte baráti körünket, két főre apadt.
    Tudta, hogy menthetetlen. A rohamszerűen rátörő köhögést felváltotta a szörnyű légszomj, ami szobafogságba kényszerítette, és kiszívta maradék életerejét.
    Nincs már kit felhívni, hogy felolvassam legújabb versemet, sem megsürgetni levélregényét, melyet rólam, a mi életünkről, telefonbeszélgetéseinkről írt. A 250 oldalas regényt félretette, hogy új ötletekkel bővítve átdolgozza. Ez volt a munkamódszere: pihentetni, majd friss szemmel újraolvasva átírni a műveit. Ahány megjelenés, annyi szövegváltozat. Ez az örökös elégedetlenség hol hajtóerőként működött, hol megbénította, tétlenségre, kishitűségre kárhoztatta.
    Nincs már kit felhívni, hogy megkérdezzek egy adatot, évszámot, fogalom jelentését. Élő lexikon volt, bámulatos tudással és memóriával. Nemcsak a művészetekben volt otthon, hanem természettudományos könyvet is fordított, filozófiai tanulmányokat is írt. A műfaji sokoldalúság jellemzi köteteit is (Körtánc és litánia, 1998; Virágzó világvége, 1999).
    Művészi hajlamát édesapjától, Novotny Emil Róbert festőművésztől örökölte. Egyszerre végezte el a gimnáziumot és a Zeneakadémiát. 1945-ben a szegedi opera, 1947-től a Fővárosi Zenekar, majd az Állami Hangversenyzenekar klarinétosa volt, egészen nyugdíjazásáig.
    1965–66-ban elküldte drámáit a Vígszínháznak, felfedezte és támogatta Örkény István, Radnóti Zsuzsa, Czimer József és Siklós Olga. Szenzációt keltett, kézről kézre járt A poharak című egyfelvonásosa, de senki sem merte előadni, az abszurd dráma akkor még tiltott gyümölcsnek számított. Az Új Írás 1968. februári számában Örkény fiatalokat mutatott be, tőle A fotel című monodráma jelent meg. 1969-ben az Ódry Színpadon Várkonyi Zoltán osztályának vizsgaelőadása Novotny Mire behozzák a narancslevet című darabja. Két rádiójátéka is elhangzott (Tódor barátom; A hétfejű sárkány felesége). Veszprémben felolvasószínpad működött a püspöki könyvtárban, a színház színészei Siklós Olga rendezésében adták elő a Mire behozzák a narancslevet című darabot és az Elszállnak a seregélyek című krimit.
    A Pécsi Nemzeti Színház 1973-ban Sík Ferenc rendezésében mutatta be Az országutak iskolája című Petőfi-drámáját. Ezt követte 1977-ben A vacsora című darab premierje – bukással, ledorongoló kritikával. A siker és a kudarc körülményeit elemzi 1984-ben Czimer József cikke az Életünkben, a második premier kudarcáért annak külföldről jött, nálunk ismeretlen rendezőjét téve felelőssé.
    1982-ben Novotny tett még egy kísérletet, indult a Magyar Televízió tv-játék pályázatán. 500 résztvevő közül ötöt jutalmaztak: az I. díjat nem adták ki, a másodikat ötödmagával ő kapta Óvodástörténet című forgatókönyvéért. Sohasem mutatták be.
    Csak hét év múlva, a Liget című folyóirat révén jutott újra publikációs lehetőséghez. Horgas Béla és Levendel Júlia még Örkény lakásán olvasta régebben Novotny műveit. A Liget mellett a Polisz, a Napút és a Dunatükör vallhatja állandó szerzőjének.
    Barátom! Utolsó telefonbeszélgetésünkben így búcsúztál: „Találkozunk egy felhő szélén!” Kötetem címadó prágai versében, melyet Hozzád írtam, derűsebb találkozást képzeltem el: „Találkozunk tegnap, ma, holnap, száz év múlva is, / békeidőben a márványasztalnál, / háború után 6-kor a Kehelyben.”
    Úgy legyen!

Rudnai Gábor