Mózsi Ferenc

Soron kívül…

a kör még nem ért össze
a kontúrok élesen üdvözlik a szembe(n) jövőt
a kopogtatásra kitárulkoznak az ajtók
a festék foszlányként árulkodik
a színek már ismerkednek egymással
az árnyék szélesre tárulkozva szédeleg
az imbolygó szándék füstbombaként várakozik
a visszafogott öröm szárnyát bontogatja
a leleplezett felismerés kritikáért ásít
a zenekar hangolás nélkül is tudja
a táncosok cipőket próbálnak sótlanul
a hangulat ízekre bomladozóban
a zaklatott ütem felszakadozóban
a helyét keresi asztalbontóban

a lét eszközeivel közelítünk egymáshoz
a pillanat páros vággyal még szebb
a ritmus ruhában gondolkozik
a szabászat az előírás szerint illeszkedik
a törvények rugalmasok és kevésbé töredeznek
a kőtáblák szövege fényre élénk
a meztelen igazság huncutkodik és kedélyes
a modor egy számmal nagyobb hintalovon érkezik
a példatár eltávolodóban az egyenletektől
a többismeretlenesnek nincs szüksége a bemutatkozásra
a leköszönő kottaállvány előjegyzéstelenül hódít
a véletlen tesz egy kerülőt és hátat fordít
a fordítónak ragaszkodnia kell az eredeti szöveghez
mely szerint mindez a hasonlat holdudvarában történt

komótosan huszonkilenc sorban…